IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgatnám tovább is a vitát, a vitának azokat az elemeit, amelyek valóban racionális érveket tartalmaznak, és azokat az elemeit, amelyek valóban szerethető és elfogadható túlfűtöttségről, érzelmekről tanúskodnak.
Én örömmel elfogadom mindenkinek az érzelmeit egy ilyen vitában, és örömmel elfogadom mindenkinek a saját érzelmeiről szóló hitvallását. De nem örömmel hallom azt, és remélem, ez a köztünk lévő jó viszonyt nem fogja befolyásolni Nyitray képviselő úrral, amikor ő azzal érvel, hogy ő rájött a nyitjára, hogy mi miért akarjuk eltörölni ezt a határozatot: mert félünk a nemzet szótól. Szeretnék a figyelmébe ajánlani két dolgot; az egyik, hogy én úgy gondolom, nekünk is jogunk van a saját nemzeti önbecsülésünkhöz, a saját hitvallásunkhoz.
(18.30)
Aki ezt megkérdőjelezi, vagy elvitatja tőlünk, azt nagyon sajnálom. Elég látványosan szeretnék azonban az eredeti határozati javaslatot tárgyaló, általános vitáról készült jegyzőkönyvből az általam mondottakból egyetlen mondatot idézni: “A nemzetőr név a magyar történelem legszebb hagyományaihoz kapcsolódik, és büszkén vállalható mindannyiunk számára.” Tehát nem a névvel van baj, és nem a “nemzet” kifejezéssel van baj, kedves képviselőtársaim. A baj azzal van, ha az egyik oldal mindig el akarja vitatni a másiktól azt, hogy ő lehet-e nemzeti.
Szeretném megköszönni kormánypárti képviselőtársaimnak azt a világos, egyértelmű és racionális érvelést, amivel még inkább bemutatták azt, hogy a kormány miért jutott arra az elhatározásra, hogy kezdeményezze ennek a korábbi határozatnak a hatályon kívül helyezését. Külön szeretném Keleti György elnök úrnak megköszönni azt a nagyon jól felépített, nagyon jól érthető érvelést, amit a hosszabbik hozzászólásában elmondott. Azt hiszem, ő minden kételyre, kétségre vagy félreértésre, vagy tegyük hozzá: néha szándékos félrehallásra is világosan válaszolt, és én ezt csak megerősíteni tudom a kormány nevében adott válaszomban.
Nagyon rossz érzés volt hallgatni Simicskó úrtól a fenyegetést és a zsarolást. Kifejezetten fenyegetésnek tartom azt, amikor valaki érvelés helyett azt mondja itt a Házban, hogy majd lesz egy ráadás is. Jól értjük, azt hiszem, mindannyian, hogy ez miről szól; illetve jól értjük azt a zsarolási szándékot is, ami arról szól, hogy vigyázzatok, kormánypártiak, mert majd szükségetek lenne még a kétharmados törvényeknél a mi támogatásunkra, de majd akkor fityiszt mutatunk nektek, ha most, ebben a dologban nem értetek velünk egyet. (Halász János: A saját logikádat mondod el!) Nem tudom, ez a saját logikám-e, ugyanis én most idézem Simicskó urat, aki a kétharmados törvények támogatása vagy nem támogatása ügyében próbált zsarolni minket - szerintem teljesen helytelenül. Különösen kínos és káros ez akkor, amikor egyszer már a Fidesz az európai uniós alkotmánymódosítás ügyében kudarcot vallott ezzel a fenyegetéssel (Halász János: Ne mondj már ilyet!)
Nem tartom ezt példamutatónak, és hitelteleníti Simicskó úrnak minden korábbi mondatát, ha ő így akar nekünk példát mutatni az együttműködési szándékról, hogy itt, a plenáris ülésen fenyegetéssel lép fel. Nem hiszem, hogy ez előreviszi az ügyet.
A következő ilyen érdekes dolog, amit itt többen vitattak, erre Keleti úr hozzászólása megint csak teljesen világos választ adott, hogy történtek-e vizsgálatok, történt-e valami, vagy nem történt, melyik kormány mit mulasztott, és hogyan mulasztotta el. Nagyon világosan nyomon követhető időrendben is, hogy milyen lépések történtek - nem akarom újra megismételni, hiszen én is utaltam rá a bevezetőben, és több felszólaló is említette. Nagyon érdekes az az érvelés, amikor a Medgyessy-kormány mulasztására igyekeznek hivatkozni önök, amikor abban a határozatban világos határidőként, a kormány számára elrendelt határidőként 2002. április 1-je volt megjelölve. Ez nem arról szól, hogy jött a kampány, vagy nem jött a kampány; ez arról szól, hogy egy önök által sürgetett, önök által mesterségesen keresztülerőltetett határozatot az önök kormánya nem hajtott végre. Nekünk ez örökség volt, a feladat is, a határidő be nem tartása is.
Az önkéntes tartalékos rendszerre való áttérés bevezetése olyan feladat, amit a kormány fontosnak tart - ezt meg fogjuk valósítani. Kitűnően alkalmas jó pár olyan feladat ellátására, amelyet korábban ez a határozat a nemzetőrség feladataként jelölt meg.
A másik nagyon fontos dolog: több hozzászóló utalt arra, hogy nélkülözhetetlen társadalmi feladatok vannak. Itt egy nagyon érdekes megközelítésbeli különbségre szeretnék utalni, hogy sok olyan érveléssel és sok olyan feladattal, amelyeket önök felsoroltak, mi magunk is egyetértünk. Ezeknek az elvégzését szükségesnek tartjuk, egyrészt a honvédség erőivel, másrészt azokkal a társadalmi szervezetekkel együttműködve, amelyek nagyon fontosnak tartják a hazafias nevelést, a honvédelmi nevelést, a különböző technikai sportokat, amelyekre önök is utaltak. Velük együtt fogunk igyekezni elvégezni ezt, velük együttműködve és őket támogatva.
Elhangzott Simicskó úr érvelésében az, hogy mi meg akarjuk szüntetni a nemzetőrséget. Ez furcsa érvelés, hiszen az a nemzetőrség, amelyről itt ma vitatkozunk, nem létezik, nem jött még létre, így megszüntetni sem tudjuk.
De ha az előbb már a társadalmi szervezeteket szóba hoztam, arra is szeretnék utalni - erről önök meg ne feledkezzenek -, hogy több mint száz - nem tévedés: több mint száz - olyan társadalmi szervezet van ma Magyarországon, amely a nemzetőr vagy nemzetőrség nevet a nevébe foglalja. Nyilván nem ok nélkül, hiszen ezekbe a szervezetekbe olyan emberek tömörülnek, akik vagy nemzetőrök voltak '56-ban, a nemzetőrség eszméjét fontosnak tartják, vagy a honvédelem ügyét mindenek felett állónak tekintik. Ezekkel a szervezetekkel a tárcának folyamatos kapcsolata van, s igyekszünk a velük való együttműködést a jövőben is elmélyíteni.
Érdekes gondolat, hogy vajon mi kockáztatja az ország biztonságát. Ez már nem egészen jól érthető a számomra, hogy jön ide az ország biztonsága: ha nincs nemzetőrség, akkor az ország nincs biztonságban - én egészen másképpen gondolkodom erről. Az az örökség, amit mi megkaptunk az előző kormányzattól, nem igazán fényes. Nem biztosít a számunkra kényelmet, amire persze nem is vágyunk természetesen, hiszen kemény munkavégzésre szegődtünk, és arra, hogy a hadsereg képességeit fejlesszük. Éppen ezért változatlanul az a meggyőződésünk, hiszen az előző vitában is elmondtuk, az előző kormányzati időszak vége tájékán, hogy minden anyagi, technikai és szellemi erőt ennek a feladatnak az elvégzésére akarunk összpontosítani, hiszen megkívánja ez a feladat ezt az összpontosítást.
Nagyon rossz érzéssel hallgattam azokat a gőgös megjegyzéseket, amelyek azokról a derék emberekről szóltak lekicsinylően, akik önként vállalnak feladatot a hadseregben. Ilyen kifejezések hangzottak el, hogy szerződéses katonának behívott munkanélküliek hada - ha jól emlékszem, Simicskó úr mondta ezt -, vagy hogy kalandvágyból jönnek ezek az emberek, vagy hogy nem tudnak teljesíteni, vagy vajon mit csinálnak majd a munkaidő után, mert a munkaidőben kiesik a ceruza, a fegyver és minden egyéb eszköz a kezükből. Miért nem tudják önök elhinni azt, hogy aki idejön, az hazaszeretetből jön? Vagy miért nem tudjuk azt elképzelni, hogy ezeknek az embereknek fontos a honvédelem ügye? Persze, közben megélhetést is keresnek, ez természetes.
Én tanácsolom: ezt felül kellene önöknek vizsgálni, és át kellene gondolni, és nem kellene feleslegesen sértegetni azokat a fiatalokat, akik jó szándékkal a hadsereg kötelékébe állnak.
Az már más kérdés, hogy nem volna célszerű őket tovább zsoldosnak nevezni - a zsoldos rossz ízű, pejoratív kifejezés, ami inkább azokra vonatkozik, akik idegen érdekekért szegődnek el, és kifejezetten a pénz mozgatja őket, itt pedig egészen másról van szó.
Valóban mondta ma Medgyessy Péter, hogy sok mindenre nem fogunk majd nemet mondani csak azért, de azt nem mondta, hogy meggondolatlanul mindenre igent fogunk mondani. Egyébként erre a javaslatra természetesen igent fogunk mondani, hiszen a javaslatunk arról szól, hogy vizsgáljuk felül ezt a határozatot.
Racionálisan mérlegelünk: számba vesszük a lehetséges előnyöket és hátrányokat, megnézzük, hogy milyen lehetőségekkel bír a tárca, hogyan illeszkedik be ebbe az átalakítási folyamatba ez az egész, és ezek alapján tesszük meg a javaslatunkat. Én egyébként nagyon szépen köszönöm mindenkinek az érvelését, aki olyan megfontolásokat vetett fel, amik akár a következő napokban vagy hetekben is teljesen egyértelműen formálni fogják a gondolkodásunkat.
Nagyon furcsa volt az a megjegyzés, hogy elfütyültük azt a pénzt, amit ránk hagytak - szó nincs erről. Aztán egy másik dolog: a költségvetés szerkezete, amiről szó volt - ez is egy örökség. A költségvetés szerkezete több év alatt alakult olyanná, ahogyan most kinéz, nem kis idő és nem kis erőfeszítés kell majd ennek a megváltoztatásához.
(18.40)
A mi szándékunk az, hogy ezt úgy alakítsuk át – ahogy a képviselő úr is elmondta –, hogy a csapatok legyenek a központban, és a képességfejlesztés legyen mindenek fölött való.
Nagyon rosszízű a vadászgép esetét idehozni, ugyanis a vadászgép nem a vadászgépről szól, az egész vita nem a gépről és a gép képességeiről szól. Az egész gép körüli vita a Fidesz kommunikációs stratégiájáról szól. Arról szól, hogy önök egy nem megfelelő képességű gépet olyan fizetési feltételekkel hagytak ránk, amibe beledöglenénk, ha úgy vinnénk tovább, hiszen 30 milliárdokat kellene évente kifizetni, ez tarthatatlan; másrészt nem kerülne a tulajdonunkba a gép. Nem rendelkezik olyan képességekkel – ahogyan Keleti úr utalt rá –, ami nélkül ma már egy gép alkalmazása elképzelhetetlen. Ezért önök keresnek leegyszerűsítő formulákat, odaállnak a nyilvánosság elé, s próbálják az embereket megetetni, hogy milyen csodálatos volt az a döntés, amit önök ránk hagytak. Ezzel szemben már a racionális érvelés nehéz, de lehetséges, és meg fogjuk tenni minden fórumon, hogy a közvéleményt hitelesen tájékoztassuk arról, hogy önök rossz gépet vettek, drágán, és úgy, hogy vissza kellett volna adni. Ezzel szemben mi alkalmas gépet veszünk, finanszírozható feltételekkel, és a futamidő végén a tulajdonunkba kerül. Erről van itt szó.
Helytelen a német gépjárművekre utalni azért, mert ez tipikus esete annak, amikor igent mondtunk az önök kezdeményezésére. Ugyanis a német gépjárművek fölajánlása az előző kormány alatt történt, a német gépjárművek alkalmasságát az előző minisztérium vezetése bírálta el, akkor állapodtak meg a németekkel minden feltételben, és mi azért, hogy átmeneti egérutat nyerjünk, és hogy jobb helyzetbe kerüljön a hadsereg, és egy dandárt sokkal jobb helyzetbe tudjunk hozni, mint amilyenben volt, ezért az önök előkészítését jóváhagyva pontot tettünk az ügylet végére, és behoztuk ezeket a valóban használt, de lényegesen jobb állapotban lévő gépeket. Itt megint jön a Fidesz kommunikációs stratégiája: megint kiállunk a nyilvánosság elé, és nem beszélünk arról, hogy a mi kormányunk csinálta meg az üzletet, és a szocialista kormány csak végrehajtotta és befejezte, és nem beszélünk arról, hogy jobb helyzetbe került ezáltal a hadsereg, hanem beszélünk arról, hogy kidobáljuk a pénzt, milliárdokat, és hol marad el az a nagyszerű fejlesztés, ami ebben a tízéves fejlesztési programban benne van.
A híradástechnikai eszköz, az aztán végképp kabaréba illő dolog. Ez az én szememben az: ha nincs valódi probléma, majd csinálunk műbalhét, kitaláljuk ezt a 32 milliós beszerzést, amit egyébként – tegyük hozzá – korszerű normák írnak elő a hadseregben. Önök vissza akarják hozni a Kalocsát? A húsz évvel ezelőtti sárban csúszást? Ez a minta, és arról beszélünk, hogy micsoda tapasztalatunk van a hadseregről? Nekem egyre inkább az az érzésem, hogy jóval kevesebb tapasztalatunk van a jövő modern hadseregéről, amit szeretnénk megvalósítani, és ezekre a nosztalgiákra építünk. Ha valaki ma, 2003-ban egy hifitornyot vagy egy DVD-lejátszót feleslegesnek nyilvánít akkor, amikor egyfolytában arról papolunk, hogy javítani akarjuk a munkakörülményeket, és hogy emberhez méltó, olyan pihenési körülményeket akarunk a katonáknak megteremteni, ami vonzóvá teheti a pályát, akkor itt megint arról van szó, hogy önök szórakoznak velünk. Kiállnak a nyilvánosság elé, és mindenféle csúsztatásokkal még olyan érzetet is keltenek, hogy netán ez a vezetők vagy a parancsnokok irodájában lesz majd elhelyezve, amikor még be sincs szerezve - de hát önök már előre tudják, hogy hol lesz majd. (Dr. Kis Zoltán: Mert ők oda tették volna.) Igen.
Mindezeket az ügyeket leszámítva, amelyekre itt a végén részletesen reagáltam, nagyon szépen köszönöm mindenkinek az érvelését, aki valódi, racionális érveket vetett föl. Mélyen elgondolkodtatott, és a következő napokban is tovább fogok gondolkodni ezeken. Azt hiszem, akkor járunk helyes úton, ha önök azt a gyakorlatot, azt a helyes gyakorlatot követik, hogy felhívják a figyelmünket a valódi hibákra, s olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amelyeken a kormány komolyan elgondolkodhat; ami nem felbosszant bennünket, ami nem magyarázkodásra késztet – az önök szándéka szerint persze, ezt tegyük hozzá –, hanem olyan valódi gondolatmenetet indít el, aminek csak egy célja lehet, hogy a jövő modern hadseregét egymással együttműködve úgy teremtsük meg, hogy kiszámíthatóak legyenek ezek a folyamatok, és hosszú távon egyértelműen oda vezessenek, hogy egy jóval ütőképesebb, a szövetségesekkel is mindenoldalúan együttműködni tudó hadserege legyen Magyarországnak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
