KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy látszólag kis terjedelmű, de tartalmában nagy jelentőségű előterjesztéshez kívánok hozzászólni.
A határozattervezet javaslatot tesz néhány sorban, hogy egy korábbi határozatot helyezzünk hatályon kívül. A javaslat megszavazása vagy elutasítása előtt feltétlenül elemezni kell, hogy a kirostálandó határozat milyen folyamatba illeszkedik, milyen célok érdekében született, milyen tényezők indokolják a hatályon kívül helyezését.
NATO-felvételünk és a Magyar Honvédség nehéz helyzete megkövetelte, hogy az Országgyűlés 2000-ben határozatban fektesse le a haderő hosszú távú fejlesztésének fő irányait. Ezt a határozatot a tisztelt Ház nagy többséggel el is fogadta. Ekkorra teljesen világossá vált, hogy a Magyar Honvédség irányítását és vezetését ellátó minisztériumot és vezérkart integrálni kell. A XXI. század követelményeinek megfelelő, új struktúrájú, az ország gazdasági fejlettségének megfelelő, pénzügyileg finanszírozható haderőre van szükség, ugyanakkor javítani kell a katonák élet- és szolgálati körülményeit, a katonák kiképzettségét, és korszerűsíteni szükséges a technikai eszközöket, fegyvereket. A határozat megjelöli a fejlesztési szakaszok súlyponti elemeit, de csak prioritás szintjén, nem tiltja meg az egyes szakaszok feladatainak párhuzamosítását sem.
A parlamenti pártok felismerték, hogy a határozatban megfogalmazott feladatokat csak az önkéntes haderőre történő áttéréssel együtt szabad megvalósítani, mert a korábbinál kisebb létszámú hadsereg hadkötelezettség alapján való kiegészítése a rövidebb sorkatonai szolgálati idő ellenére sem teszi lehetővé a teljes évfolyamok, sorványok besorozását, behívását, ezzel pedig a behívottak a korábbi feltételek mellett hátrányos helyzetbe kerülnek a be nem vonulókkal szemben.
A határozatban egymás után az f), a g) és a h) pont foglalja magában az önkéntes haderőre történő áttérés alapjainak és feltételeinek megteremtését, a nemzetőrség megszervezésének vizsgálatát és a megyei toborzóirodák rendszerének megalakítását. Logikám szerint az f) pontban előírt áttérés teszi szükségessé a g) pontban szereplő nemzetőrség megszervezését és a szintén ebben a pontban szereplő területvédelem működésének szükség szerinti átalakítását. A h) pontban pedig intézkedés történik a toborzóirodák megszervezésére, melyek biztosítják az önkéntes haderő személyi utánpótlását. A toborzóirodák eddigi működése igazolta az előzetes várakozásokat, hiszen évről évre növekvő számban toborozza a szerződéses katonákat.
(17.00)
A prágai NATO-csúcstalálkozón az új biztonságpolitikai környezetnek megfelelő haderő szervezésének követelményeit megfogalmazták. A kor követelményeinek megfelelő, ütőképes haderő a jelenleginél több, azonnal és rugalmasan alkalmazható katonai képességet követel. Magyar viszonyok között a fentieknek megfelelő haderő új struktúrát, korszerű, új technikai eszközöket, és végül említem, de nagyon fontos: új gondolkodásmódot kíván.
Felsorolásom az egyszerűtől a bonyolultabb, az olcsóbbtól a drágább felé halad. A Magyar Honvédségnek jelentős újabb átalakítást kell elszenvednie, amíg a prágai feltételeknek eleget tud tenni. Az átalakítás során először a létszám csökkentése fog megjelenni, ennek következtében csökkenő katonai infrastruktúrára lesz szükség. A csökkenő létszámú és infrastruktúrájú hadsereg maradéktalanul eleget fog tenni szövetségesi feladatainak, de az alkotmányban első helyen megjelenő országvédelmi feladatát csak korlátozott mértékben lesz képes ellátni.
Az új intézménynek a szűk infrastruktúra szélesítése mellett több feladatot is meg kellene oldania, például a természeti és humanitárius katasztrófák lehetőségét sem lehet kizárni; a katasztrófák elhárítására az állami szervek mellett kell egy olyan szervezet, amelyik gyorsan mobilizálható, néhány óra alatt működőképessé tehető, az állománya szinte a saját családja életét, vagyonát védi, nem a feladat nehézségét, hanem a célját nézi.
Az új tervezet meg tudná oldani a tartalékos képzést békeidőben azoknak a honfitársainknak, akik, noha békében nem vállalnak önként fegyveres katonai szolgálatot, a haza védelmében szükség esetén részt kívánnak venni. A tartalékos rendszeren belül önkéntes tartalékosokként lebiztosításra kerülnének a Magyar Honvédséghez. Azon honfitársaink, akik békében nem vállalnak önkéntes tartalékos szolgálatot, de a háború időszakában hadkötelezettség alapján behívhatóak lennének, alapkiképzésben és tartalékos továbbképzésben részesülhetnének, hogy ne rövid idejű kiképzés után kelljen nehéz helyzetbe küldeni az alig képzett katonákat. E rendszer biztosítaná a leendő szerződéses katonák és az önkéntes sorkatonai szolgálatot vállalók alapképzését is.
Azután mindig vannak olyanok is, akik le akarják mérni a képességeiket, az adottságaikat katonai körülmények között, de nem vállalnak sem szerződéses, sem önkéntes tartalékos viszonyt. A nemzetőrség átvenné az önkéntes haderő profiljába nem sorolható, de más fontos katonai vagy katonai jellegű feladatot is, úgymint a katonai hagyományőrző, hagyományápoló civil szervezetek, a tartalékos katonák, a nyugdíjas katonák érdekvédelmi szervezeteinek az összefogását, a magyarországi és külföldi hadisírgondozást, a katonai előképzés szervezését, lebonyolítását, illetve a katonai jellegű sportok támogatását.
Az előbb említettek alapján meggyőződésem szerint szükség van a nemzetőrségre. A korábbi területvédelmi szervezetek megyei bázisán, a hadkiegészítő parancsnokságok infrastruktúráját felhasználva, fokozatosan, a megyei veszélyeztetettséget figyelembe véve ki lehet alakítani a költségtakarékos, a Magyar Honvédség haderőnemenként megjelenő új szervezetét, amelyben önkéntes alapon szerveződne az állomány.
Az előterjesztés indoklási részéből egyértelműen kiderül, hogy két tényező miatt nem támogatja a nemzetőrség létrehozását a tárca; egyrészt mert 2001-ben a határozat véleményük szerint rövid határidőket állapított meg, másrészt a nemzetőrség önálló fegyveres erőként kerülne létrehozásra.
(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezeket a problémákat könnyen meg lehetne oldani. Korábban említettem, hogy nem önálló fegyveres erőként, hanem önálló haderőnemként kellene megalakítani. Ezzel elkerülhető lenne az új költségvetési fejezet létrehozása, az új szervezetre fordítandó összegek a tárca költségvetésében szerepelnének. Ilyen vagy ehhez hasonló katonai szervezet, a hátországvédelmi parancsokság már szerepelt a költségvetésben, a törvény határidői pedig igazodhatnának az önkéntes haderőre történő áttérés folyamatához.
A most előállt helyzet nagyon hasonlít az 1994-es állapotokhoz, amikor '94 januárjában a Boross-kormány határozatban intézkedett a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség parancsnokságának integrációjáról - a Horn-kormány viszont az első kormányintézkedések között, szeptemberben már hatálytalanította is. A baloldali kormánykoalíció aztán két és fél év múlva felismerte, hogy mégis szükséges az integráció, de erre már nem volt elég ideje.
Felszólalásom elején azért emeltem ki a 61/2000. számú országgyűlési határozatból a minisztérium és a vezérkar integrációját, mert a hibás hatálytalanítás hatéves halasztást okozott, és akkor még nem is beszéltem a felesleges költségekről, az új, integrált minisztérium olcsóbb működtetéséről, az állomány felesleges pszichikai terheléséről.
Ha komolyan gondolnánk az indoklásban megfogalmazottakat - idézem: “ezenkívül a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetőrséggel kapcsolatos munka folytatását a továbbiakban célszerű összekapcsolni az önkéntes haderőre történő áttérés előkészítésének munkálataival” -, akkor a miniszter úr nyilatkozataiban vagy az áttérés előkészítő dokumentumaiban szerepelnie kellene az új szervezetnek, de ilyen nyilatkozatot, tervezetet, írott elképzelést nem láttam. Ha ilyen lenne, akkor nem a határozat hatálytalanítását, hanem módosítását vitatnánk a tisztelt Házban.
Ezért a jelenlegi helyzet nagyban emlékeztet a '94-es állapotokra. Lehet, hogy majd néhány hónap vagy rosszabb esetben év múlva ráébrednek: most ismét elhamarkodottan kellett dönteni; ez a késedelem arányában jelentős költségtöbbletet okoz, amit célszerűbb lenne a katonák élet- és szolgálati körülményeinek a javítására fordítani. Ezzel és az ehhez hasonló előterjesztéssel a tárca a 61/2000. számú országgyűlési határozat szellemiségét sérti, a végrehajtását akadályozza.
A Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében és a saját nevemben a határozattervezetet visszavonásra javaslom, és a 100/2001. számú országgyűlési határozat olyan mérvű módosítását javaslom, amely megfelel a tervezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) indoklásából idézett megállapításainknak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
