DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Úgy tűnik, hűek maradtunk az elmúlt 13 év gyakorlatához. Olyan jelentőségű törvényeket, amelyek a magyar vidék, a magyar mezőgazdasági termelők alapvető létfeltételeit, életformáit és jövőbeni kilátásait szabályozzák, este 10 és hajnali 2 között szoktuk tárgyalni - de ez már csak egy déja vu.
Jóllehet, a Big Brother és a ValóVilág már befejezte esti pályafutását, elképzelhető lenne egy olyan adás, amely időnként bekapcsolna ide a parlamentbe, amikor olyan törvényt tárgyalunk, amely tényleg több százezer embernek, illetve a nemzetgazdaság egyik meghatározó ágazatának hosszú távú, több évtizedes fejlődését és működését, valamint a magyar vidék mindennapjait szabályozza le.
Természetesen fontosak olyan törvények is, mint az ügyvédek vagy a szabadalmi ügyvivők, amelyek majd fő műsoridőben kerülnek adásba, azonban megdöbbentő, amikor az ember a vidéket járja, hogy milyen ismeretanyag-hiánnyal találkozik a mezőgazdasági termelők körében és milyen kiszolgáltatott érzéssel és milyen bizonytalansággal, aminek egyik lehetséges eszköze az a törvényi szabályozás, amelyet agrárrendtartásnak hívnak.
Az agrárrendtartási törvény gyakorlatilag 1993-tól '95-ig működőképes volt, 1996-tól egy reformkísérlet kapcsán elvetélt az a szabályozás, ami 1997. január 1-jével lépett volna hatályba, és nagyjából abba az irányba vitte volna a magyar mezőgazdasági termelési struktúrát, valamint az alapanyag-ellátók rendszerét, ami megfelel az európai uniós előírásoknak abból a szempontból, hogy kiszámítható gazdálkodást, egy bizonyos termékazonossági eredetrendszert biztosít, egy olyan állami intézményrendszert állít föl, amely a kifizetésekben, a jövedelemgaranciákkal és a piaci zavarokkal szemben megfelelően helytáll.
Ezzel szemben, sajnos, ezt 1997-ben nem sikerült elérnünk. Mindössze annyit, ami azóta is módosítás nélkül hatályban van - és ez sem kis dolog -, az 1997. évi CXIV. törvényt, amely egy teljes konszenzus alapján alakult ki, a társadalmi szervezetekkel, a politikai pártokkal egyeztetett alap-kerettörvényként került megalkotásra az Országgyűlésben, és meghatározza azt az öt fő célt, amelynek meg kell felelnie a magyar mezőgazdaságnak ahhoz, hogy mind a létfeltételekben, mind az élelmiszer-biztonságban, mind az ellátásban, mind az exportorientáltságban, a környezet-, az ökogazdálkodásban, a tájgazdálkodásban a biztos garanciát megadja.
Ez, úgy tűnik, időtálló, mert az előző kurzusban sem nyúlt hozzá senki e törvény módosításához. De sajnos az előző ciklusban sem nyúlt senki úgy az agrárrendtartási törvényhez hozzá, hogy azt a régen várt óhajt el tudjuk érni, hogy az a szabályozás, amiről itt beszélgetünk és az a pici kis garancia, amit az előző törvény biztosított, kiteljesedhessen; elindulhasson az a szabályozás, ami valóban egy termékpálya-szabályozás, és azt az érintettek bevonásával valamennyi olyan ágazatra kiterjeszti, amely az Európai Unióban is nagyon szigorú kvótához kötött szabályozásban, termelésben és az ehhez nyújtott támogatásban is megjeleníthető.
Nos, azt gondolom, hogy ez az előterjesztés mindenben megfelel annak, amit 1999 és 2000 táján, az akkori rendtartási törvény módosításakor ellenzékből elmondtunk és szorgalmaztunk, ami azt mondta, hogy ne ragadjunk le annál a termékpályakörnél, amit akkor a garantált áras szabályozásba vontunk be.
Óriási vita volt ebben a Házban, ha már az áraknál tartunk arról, hogy a garantált ár gyakorlatilag mit is jelentsen. Egy túlélési biztonságot jelentsen-e a tisztelt gazdálkodónak, esetleg valamiféle jövedelemtartalma is legyen, vagy, ne adj' isten, arra legyen neki elegendő, hogy most fölszámolja az eddigi gazdaságát, és még esetleg a maradványértékből kezdhet valami üveges kisiparosi, vagy esetleg női-úri szabói szakmát, ami a mezőgazdaságból élőknek nem túl vonzó perspektíva a hosszú távú megélhetésük vonatkozásában.
Most eljutottunk oda, hogy ez a szabályozás végre elindít egy olyan termékpálya-szabályozást, amelyben a termékpálya bizottságokon keresztül azt a hét fő termékcsoportot magába foglalja, amely a magyar mezőgazdasági termelés túlnyomó többségét és az abban dolgozók létbiztonságának 95 százalékát biztosítja.
A Fidesz vezérszónoka, Glattfelder Béla az árak vonatkozásában eléggé kemény kritikai megjegyzéseket tett, megjegyzem, bizonyos vonatkozásban nem is alaptalanul. Azonban az intézményrendszernél, amelyet ez a törvény meghatároz, most már az eddig nagyon szűkösen és eléggé vitatottan alkalmazott, és a minisztérium által meghirdetett vagy működtetett, vagy esetlegesen csak meghirdetett, de soha ki nem fizetett árak vonatkozásában nagyobb garanciarendszert állít be. Hiszen itt az alapár, az irányár, a minimumár és az intervenciós felvásárlási ár egyaránt megjelenik.
Ha megnézzük ennek a törvénytervezetnek a második részében, a különös rendelkezéseknél, nevesíti is, hogy a minisztériumnak ezen árstruktúrából miket, milyen termékkörökre, milyen módon kell meghirdetnie. Valóban, a részletszabályokat nem tartalmazza úgy, hogy most kellő biztonsággal itt kijelenthetnénk, hogy márpedig kezét-lábát megkötöttük a mindenkori kormánynak, és ettől a törvényi rendelkezéstől egyáltalán nem tud eltérni, és ennek a rendelkezésnek gyakorlatilag egy végrehajtási rendszerét is kidolgozzuk. Nem, a végrehajtási rendszer kidolgozása mindenféleképpen kormányzati kompetencia.
Tehát az egyik oldalról nyitott, tehát kerettörvény, a másik oldalról azonban zárt. Mert nézzük meg, hogy ebben az országban, amikor az agrártámogatási rendszer kialakítása megtörténik, az mindig egy költségvetési összeghez kötött, eléggé komoly, lobbiérdekektől sem mentes tárgyalássorozat eredménye, valamikor januárban, februárban. És megnézzük, hogy most milyen támogatási rendszerek működnek, mit pakolászunk be a piacrajutási támogatásokba, mit teszünk be a költségcsökkentő támogatásokba, milyen eszközökkel próbáljuk meg ezt a mai számítás szerint 120 milliárd forint körüli összeget - ezt a két kategóriát mondom csak - elkölteni.
Ennek a törvénynek azért egy óriási előrelépése ám az, kedves jó barátaim, hogy itt 35 kemény pontban leírja, hogy mi az az eszközrendszer, amit egyáltalán használhat. Innentől kezdve mondhatjuk, hogy a miniszternek most mekkora hatalmas jogköre van, meg miben tud majd eljárni meg intézkedni, meg a kamarák nyomják őt, vagy nem nyomják, meg a MOSZ vagy a gazdakörök, vagy bárki.
Kérem szépen, a miniszternek abból a 35 eszközből kell kiválasztania az egész évi agrárrendtartás működtetési feltételrendszerét, amit ez a törvény majd az országgyűlési képviselők túlnyomó többségének - bízom benne - egyöntetű akaratával elfogad. És azt is megmondja, hogy ez az eszközrendszer milyen feltételekkel és hogyan alkalmazható. Mert mennyit küzdöttünk, kedves barátaim, emlékezzünk, a termékpályáknál!
Ha azt akarod, kedves termelő, hogy biztonságban termeljél, akkor nekem mutasd be! Tehát legyen egy olyan nyilvántartásod, ami alapján látom, hogy mit termelsz, milyen minőségben termelsz. Most bejön az eredetigazolás, az európai uniós követelmény szerint, nagyon helyesen. Ez azért mégiscsak egy fogyasztói biztonságot is jelent a termelőnek, meg természetesen egy azonosítási rendszert, ami alapján a támogatáshoz hozzájut. És hozzá akartunk rakni még egy másik feltételt; ha intervenciós alapot akarsz képezni, ha intervenciós árral akarsz élni, aminek jövedelemtartalma is van, amit ez a törvény most már egyértelműen megfogalmaz, szíveskedjél ehhez hozzá is járulni.
(22.10)
Ha jól emlékszem, két olyan terméktanács volt, amely ezt meg tudta csinálni, a Tej Terméktanács, amelyik lerakta ezt, és azt hiszem, a borászoknak volt még egy ilyen alapjuk. A többi egyszerűen nem működött. Miniszter úrral akkor még ellenzékben üldögéltünk a padsorokban, amikor arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne egyáltalán elindulni egy olyan törvénnyel, ami egy termékpályát szabályoz le, a gabona-termékpályát, ami talán elindítja a többit. El tudtuk érni? Nem tudtuk elérni. El tudták érni a kormányzatiak? Nem tudták elérni, mert hatalmas érdekkülönbségek jelentek meg egyetlenegy termék vonatkozásában, annál a gabonánál, amire azt szoktuk mondani, hogy ez egy olyan alapeleme a mezőgazdasági szabályozásnak, mint egy gazdaságnál, az iparnál az olaj, tehát az energiahordozó, mert ez is az, és a gabonából a többi termékpályára már tudunk szabályokat alkotni, ha az képes önmagát szabályozni törvényi kereteken belül. Nem jött össze. Nem jött össze; tervezeteket láttunk, még olyan elképzelések is voltak, hogy ezt majd az agrárkamarával közösen, bevonva a termelőket, megpróbáljuk orientálni. És azok a viták, amelyek a termékpálya-szabályozás alapelemeire vonatkoztak, éveken keresztül nem dőltek el: terméktanács alapon akarsz-e szabályozni, agrárkamarai alapon akarsz-e szabályozni. Azt mondtuk 1995-ben: a terméktanács az, ami az alapeleme a szabályozásnak, jóllehet, akkor még a kamarai tagság kötelező volt. Aztán amikor a kamarai tagság kötelezősége megszűnt, akkor terméktanács, eldőlt a dolog.
A terméktanács-szabályozás azzal a tárcaközi bizottsággal, amit összehoztunk egy-egy termék szabályozására…, hm…, döcögősen működött, és az is már vitára adott alapot, hogy a miniszter egyébként terméktanácsként kit és hogyan ismerjen el, mi az a volumen, amit neki az adott termékpályán belül el kell érnie, a termelő mennyire prominens részese a terméktanácsnak, mennyire erős a terméktanácson belül a termelő érdekérvényesítő képessége. Meg kellett állapítsuk, hogy adott terméktanácsokban nem mindig a termelő tudta leginkább az érdekeit érvényesíteni, mert az adott termékpályán mozgó feldolgozó, kereskedő, sőt a fogyasztói képviseletek bizony erősebbek voltak, nemcsak pénzügyileg, hanem bizony befolyásukat illetően is. Azzal, hogy ezek a termékpálya-bizottságok létrejönnek, és ennek egy résztvevője a terméktanács, valamint az agrárkamara, az érdekképviseletek, az a társadalmi nyitottság, ami négyoldalú a civil oldalon, ha úgy tetszik, és négyoldalú a miniszteriális oldalon, az megfelelő garanciát nyújt arra, hogy az állami szabályozórendszernek vita esetén beleszólási lehetősége legyen.
Ha nem is túl szimpatikus, ki kell mondani: nem egy parlamentáris demokrácia, hogy hogyan szabályozzunk egy agrárpiacot. Az agrárszabályozás mindenütt kemény központi irányítású szabályozás - hogy milyen okokból, azt ne firtassuk; ugye, ennek van szociális, népességmegtartó, túltermelést gátló, s a többi, s a többi, és protekcionalista oka is, de mindenütt nagyon keményen szabályozott piac, tekintettel arra, hogy nemcsak közgazdasági, hanem egyéb összetevői is vannak a szabályozás okának. Ez megjelenik, és ez természetesen a miniszter, illetve a közigazgatás vonatkozásában többlet hatásköröket is igényel, amit aztán lehet vitatni, hogy ez most tetszik nekünk vagy nem tetszik, de azt gondolom, hogy ha szabályozást akarunk és úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ez működőképes legyen és koherens az európai szabályozással, akkor ezt meg kell tenni.
Többen fölvetik bíráló éllel, hogy az európai uniós csatlakozáskor mik azok, amiket ki kell venni ebből, mi az, ami módosításra kerül. Barátaim, azzal, hogy a tárgyalásokon el tudtuk érni azt, hogy az átmeneti időszakban a 30 százalékos hazai támogatás bekerülhessen a 25 százalékos európai uniós támogatáshoz, megkaptuk azt a szabad lehetőséget, hogy a magyar hazai költségvetési támogatások vonatkozásában a döntésünk azokkal az intézményekkel, amelyeket ebben a törvényben most megállapítottunk, megvan. Természetesen, ha ez a kiegyenlítés bekövetkezik - 2008, 2010, nem tudjuk, mikor, szeretnénk nyilván, ha ez 2006 után kiegyenlítődne -, akkor automatikusan azok az eszközök, amelyek a saját költségvetéshez kötötten jelentek meg, eltűnnek.
Még egy dolognak nagyon örülök, amit az eszközrendszerben megjelenít ez a törvény, és ez sem tetszik ám sokaknak, túl a 30 napos fizetésihatáridő-korláton, illetve a beszerzési ár értékesítésén - nagyon régóta hiányoltuk, úgynevezett lefölözési intézménynek is szoktuk ezt valamikor hívni -, ez a kiegyenlítő befizetés. Bizony ám, kedves barátaim, mert azokat a játékokat, amiket a micimackó kft.-k és mindenféle ripsz-ropsz, egy-egy dömpingárura létrejött exportőr társaságok műveltek ebben az országban az elmúlt időszakban - lásd kukoricaügy, ami miatt most még büntetőügyek is vannak -, azok majd meggondolják, hogy mikor hogyan próbálkoznak ezekkel a trükkökkel akkor, amikor a belső ellátás vonatkozásában is olyan áremelkedés van, ami nekik extraprofitot tenne lehetővé a kivitelnél. Nagyon helyes, hogy ezt az eszközt alkalmazzuk, a Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli ezt a törvényt. Hála istennek azt tapasztaljuk, hogy a korábban éveken keresztül mondogatott és szinte imaként ismételgetett szövegeknek most már a kézzelfogható törvényi szabályozási feltételei is megvannak, és bízom abban, hogy ezt mielőbb az Országgyűlés elfogadja, és ezzel a rendtartási szabályozással nemcsak a termelői biztonság, hanem a magyar fogyasztók és a magyar nemzetgazdaság exportorientált agrárágazata is a megfelelő helyen fog az Európai Unióba érkezni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
