GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma olyan törvény tárgyalását kezdte meg az Országgyűlés, amely hatályon kívül helyezi az 1993-ban született és tíz éven keresztül működő agrárrendtartási törvényt, és új rendelkezéseket, új törvényt léptet a helyébe. A tíz évvel ezelőtt elfogadott törvény – néhány kisebb jelentőségű változástól eltekintve – változatlan formában működött napjainkig, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan kritikák kereszttüzében állt. Hadd jegyezzem meg, hogy a kritikák persze nem annyira a törvény szerkezetének, a rendtartás rendszerének szóltak, hanem inkább mindig a rendtartás működésével, működtetésével voltak kapcsolatosak, főként azért, mert általában nem állt rendelkezésre elegendő költségvetési forrás, valamint a különböző nemzetközi kötelezettségeink sem engedték meg, hogy az érdekeltek számára vitathatatlan módon működtethető legyen a rendtartás.
Valószínűleg a most tervezett módosításra sem került volna sor, ha hazánk EU-tagságáról nem született volna kedvező döntés az elmúlt időszakban. Sőt, úgy látom, hogy ez a döntés szükségessé is teszi a törvény módosítását. A rendtartási törvény megalkotásakor azt tűztük ki célul, hogy a termelők számára kiszámítható, kiszámíthatóbb viszonyok jöjjenek létre az agrárgazdaságban. Ma emellett az is fontos céllá vált, hogy a törvény módosításával kiszámíthatóan, zökkenőmentesen alakítsuk át agrárpiaci szabályozásunkat úgy, hogy az megfeleljen az EU rendszerének.
A most tárgyalt törvényt tehát az átalakulás és a belépésig hátralevő idő agrárszabályozásának kiszámíthatósága szempontjából kell megítélnünk. Az előterjesztett törvény ebből a szempontból nem állja ki a próbát. Nem válik kiszámíthatóvá az EU-taggá válásunk folyamata, és az agrárpiac szabályozásában a minisztérium eddigi mulasztásai miatt régen nem látott bizonytalanság alakult ki.
Nézzük, miért nem tud a Medgyessy-kormány előterjesztése megfelelni az elvárásoknak! Először is: a kormány az MSZP kampányígéreteinek foglyává vált. A kampányban az hangzott el, hogy az új agrárrendtartás már a 2002-2003-as gazdasági évben is működni fog. Ezért a kormány jogalkotási programjában azt tűzte ki célul, hogy még a tavalyi évben elfogadjuk az új törvényt. Ez viszont nem történt meg, és a kampányígéretek sem teljesültek. Mindennek vesztesei a mezőgazdasági termelők lettek, mivel az új jogszabály közeli megalkotására hivatkozva nem kerültek időben meghirdetésre a garantált árak. Így a mai napig nincs garantált ára az étkezési búzának és a kukoricának, de a szabályozási körbe tartozó állattenyésztési termékeknek sem. Ez az elmúlt tíz évben nem tapasztalt bizonytalanságot okoz a termékpiacokon, és iránymutató segítség nélkül maradtak a 2003-ra termelési döntéseket hozó gazdák. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy a garantált árak csak egy biztonsági hálót tartanak a gazdák alá a rendkívüli piaci helyzet kialakulása esetén. Jelenleg azonban még erre sem számíthatnak.
A bizonytalanságot növeli, hogy az idei költségvetésben a piacszabályozásra rendelkezésre álló összeg - figyelembe véve, hogy tavaly a korábban államilag felvásárolt kukorica értékesítéséből még bevétele is volt a tárcának - bizony alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt volt.
(21.50)
Márpedig tudjuk, hogy általában nem az agrárrendtartás elveivel szokott gond lenni, hanem inkább azzal, hogy a rendelkezésre álló pénz szűkössége miatt - és ez fenyeget most is - ha akarna sem tudna az állam a termelők érdekében az általuk megkívánt módon és mértékben fellépni.
Ráadásul nemcsak a pénz kevés, az EU-belépésünkig hátralévő idő is nagyon rövid. A törvény - ha siet az Országgyűlés és gyorsan megtárgyaljuk - legkorábban megközelítőleg április elején léphet majd hatályba. Ezt követően még szükséges a végrehajtási rendeletek megalkotása - úgy tűnik, hogy ezeknek még a tervezete sincs meg - és a piacszabályozási döntések meghozatala. Addig a mezőgazdasági termelők szinte már az összes fontos gazdálkodói döntés meghozzák az idei évre vonatkozóan anélkül, hogy ehhez bármilyen állami támogatást, garanciavállalást kaptak volna. Tehát aligha számíthatunk arra, hogy az új törvény érdemben működhetne 2003-ban. Ez a törvény viszont 2004-ben sem fog igazán működni, hiszen az év első felét az EU-n kívül éljük meg - erre az időszakra a törvényből hiányzó világos jövőkép miatt aligha lehet piacszabályozási döntést hozni -, májustól kezdődően viszont az EU előírásai érvényesülnek majd. Összességében tehát az a helyzet, hogy a csatlakozást megelőző utolsó évben soha nem tapasztalt bizonytalanság, szabályozatlanság érvényesül majd a piacon.
A javaslattal kapcsolatos bizonytalanságot az is növeli, hogy a mai tárgyalásunkat előkészítő bizottsági ülésen kiderült, az EU-belépés előtt a törvény további módosításokra szorul. A bizottsági ülésen jelen lévő helyettes államtitkár úr viszont nem tudta megmondani, hogy mely pontokon és milyen módosításokra lesz szükség. Pedig a gazdák sikeres felkészüléséhez ennek ismerete elengedhetetlen lenne. Szerintem érdemes lenne a törvényt ilyen irányban fejleszteni, belefogalmazni azokat a módosító javaslatokat, későbbi módosításokat, amelyeket a tárca egyébként is szükségesnek tart.
Számos kérdést vet fel a törvény által a garantált ár helyébe lépő intervenciós ár meghatározása is. Szerintem a javaslat megfogalmazása pontatlan, és ilyen formában a hazai viszonyok között még a sokat bírált garantált árnál is kevesebb garanciát nyújtana a termelőknek. Ezért olyan módosítást fogunk javasolni, amely növeli a termelők biztonságát. Az EU-ban az intervenciós ár pontosan meghatározott szereppel bír, ott a regisztrált, a feltételeknek megfelelő gazda tudja, hogy ezen az áron biztosan értékesítheti terményét a Közösség nevében eljáró intervenciós ügynökségnek. A mostani törvénytervezetben mindössze annyi szerepel, ha a piaci ár az intervenciós árat eléri - hogy honnan indulva, alulról vagy felülről, ez sem világos -, akkor az állami felvásárlás megindul. Semmilyen garancia nincs arra vonatkozóan, hogy az állami felvásárlás legalább az intervenciós áron és a gazdák által felajánlott teljes mennyiségre szólna.
Az állam a csatlakozásig előttünk álló időszakban pontos jogi szabályozás hiányában szabadon döntheti el, hogy kitől, mennyit és mennyiért vásárol fel intervenció címén. A törvény jelenlegi megszövegezése szerint még az is előfordulhat, hogy az állam egyes politikailag vagy más szempontból kedvezményezett termelőktől magas áron felvásárolja a megvételre felkínált teljes mennyiséget, míg másoktól semmit sem vásárol. Nem hinném, hogy ehhez kívántak volna jogalapot teremteni, de tény, hogy az önök által benyújtott javaslat ezt is lehetővé teszi. Ezért módosítani kell majd az előterjesztést. Garanciát kell adni minden termelőnek, hogy az intervenciós áron felajánlott terményét meg is veszik.
A törvényjavaslat újraszabja az agrárpiaci döntések előkészítésének hatalmi viszonyait is. Fontos előrebocsátani, hogy a javaslat értelmében az agrárrendtartással kapcsolatos döntéseket továbbra is a miniszter fogja meghozni, sőt, ahogy a javaslat indoklása fogalmaz, “a miniszter szerepe a szabályozásban jelentősen megerősödik”. A működtetéssel kapcsolatos teendők viszont az agrárintervenciós központ és a termékpálya-bizottságok feladatai lesznek. A termékpálya-bizottságokat meglehetősen részletesen szabályozza a törvény, körülírja, hogyan nyilváníthatnak véleményt, tehetnek javaslatot. Meg kell azonban állapítani, hogy a bizottság összetétele hátrányosan változik a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest.
Ma még minden szakmai érdekképviselet azonos súllyal vehet részt a döntés-előkészítésben. Ezzel szemben a módosítás után csak néhány, főként a kormányhoz közel álló érdekképviselet kapna beleszólási lehetőséget az agrárium ügyeibe. Borítékolható, hogy a családi és az egyéni gazdálkodók érdekképviseleteinek kirekesztésére irányuló kormányzati akaratnak megfelelően a gazdakörök - akárcsak a Nemzeti Földalap ellenőrző testületéből - a rendtartási ügyekből is kiszorulnak. Javasolni fogjuk ezért, hogy a társas vállalkozások és az egyéni, családi gazdálkodók képviselői azonos súllyal vegyenek részt a bizottságokban.
Meg kell jegyezni, hogy javaslatunk elfogadásával - bár alkotmányosabb és európaibb lenne a döntés-előkészítés, mint ahogy azt a kormány előterjesztése tartalmazza - a kormány javaslatának logikája miatt még így is sokan vesztenék el beleszólási lehetőségüket azok közül, akik eddig részt vettek a döntések előkészítésében. Ezért a döntéshozatali eljárás biztos, hogy kevésbé lesz demokratikus, mint ahogy az az eddigi agrárrendtartási törvényben működött.
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az agrárintervenciós központ hatáskörének szabályozása. Tudjuk, hogy az EU-tagság után az agrárintervenciós központ lesz az EU kifizető ügynöksége, ami számos új feladatot jelent. Ehhez képest a törvény elégtelenül szabályozza az intervenciós központ működését, csupán a piaci operatív információs rendszer működtetésével bízza meg. Erről egyébként a törvény egyetlenegy mondattal rendelkezik. Szerintem ennél részletesebben az EU-tagságból fakadó feladatok elvégzésére is fel kell hatalmazni az agrárintervenciós központot. Remélem, hogy nem szándékosan maradtak ki ezek a részletszabályok a törvényből, bár ennek némiképp ellene mond az a híresztelés, miszerint az FVM az EU-ban meglehetősen szokatlan módon az agrárkamara területi szervezeteit kívánja megbízni az agrárintervenciós központ területi ügynökségi feladataival. Szerintem a magyar gazdák EU-pénzhez jutási érdekei fontosabbak a miniszter vezetőinek kamarákhoz fűződő érdekkapcsolatainál, ezért abba kellene hagyni az agrárkamara körüli kavarást. Friss hír ugyanis, hogy az agrárintervenciós központ körüli ellentmondások miatt EU-s támogatásoktól eshetünk el, pontosabban majd a gazdák nem juthatnak hozzá EU-forrásokhoz.
A törvényjavaslat által érintett harmadik kérdéskör a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari cikkek eladói és vevői közötti viszonyokat szabályozza. Előírja, hogy a számla megérkezésétől számított harminc napnál nem lehet hosszabb a fizetési idő, a továbbértékesítési ár pedig nem lehet alacsonyabb a beszerzési árnál. Ezekkel a törekvésekkel teljes egészében egyetértek. Személyes ismeretségi körömben is több olyan mezőgazdasági termelő van, akik egész évben keményen dolgoztak annak érdekében, hogy a termékeiket jó áron tudják értékesíteni, s aztán amikor az értékesítés ideje eljött, akkor néhány multinacionális élelmiszerlánc olyan akciót hirdetett meg, amelyik teljesen tönkretette a piaci pozíciójukat, és így a termelési költségek alatt voltak ők is kénytelenek a terméküket értékesíteni.
Felmerül azonban, hogy a törvényjavaslatban előírt szabályok elsősorban a hazai előállítókat és a kisebb boltok tulajdonosait fogják korlátozni. A multinacionális cégek nemzetközi hálózatukon keresztül könnyen kijátszhatják az új szabályokat, mégis meg kell kísérelni ezeknek a bevezetését. Ha kisebb eredményeket érünk el, az is megéri, és a működési tapasztalatok alapján majd pontosíthatjuk a szabályozást. Néhány pontosítást azonban talán már most is meg kellene tennünk. Például rendelkezni kellene a törvény hatálybalépése előtt megkötött, de az azt követően teljesülő szerződések végrehajtásáról, ki kell terjeszteni a törvény hatályát valamennyi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékre. Indokolatlannak tartom például, hogy a borra ne vonatkozzanak a törvény szabályai. Képzeljünk el egy olyan borászt, aki szőlőt vásárol fel, ebben az esetben ő harminc napon belül köteles fizetni, viszont amikor a borát értékesíti, akkor a harmincnapos fizetési határidő vele szemben már nem érvényesül, és lehet, hogy neki majd 150-160 nap múlva fognak csak fizetni. Ha pedig valaki harminc napon belül köteles fizetni, akkor logikus, hogy amikor ő a terméket továbbfeldolgozva értékesíti, akkor neki is harminc napon belül fizessenek.
Viszont hadd jegyezzem meg, hogy a fizetési határidőkre vonatkozó szabályokat a törvény logikája szerint az államra is ki kellene terjeszteni. Számos olyan termelő és feldolgozó van, akik éppúgy kilencven napra várják az elnyert állami támogatást, mint azok a szállítók, akik áruházláncoknak adtak el mezőgazdasági élelmiszer-ipari termékeket.
(22.00)
Ha nekik 30 napon belül fizetni kell, akkor joggal elvárhatják, hogy az állami támogatás is 30 napon belül érkezzen meg. Úgyhogy javaslom, miniszter úr, hogy majd ezt az elemet is vegyük be a törvénybe.
Összefoglalásként azt szeretném elmondani, egyetértek azzal, hogy szükséges az EU agrárpiac-szabályozási elemeinek átvétele. Hibának tartom, hogy a kormány az EU agrárpiaci rendszerének átvételekor bizonytalanságot gerjeszt az agrárpiacokon. Körültekintőbb és a hatályos törvényeket figyelembe vevő eljárással és előterjesztéssel ez elkerülhető lett volna. Módosításokkal világossá kell tenni, hogy a törvény hogyan változik majd az EU-belépéssel összefüggésben.
Ellenzem, hogy a döntés-előkészítés rendszerének átalakítása alatt a résztvevők körét jelentősen leszűkítsék. A döntés-előkészítésben az egyéni és családi gazdálkodók képviselőinek is helyt kell adni. Pontosítani kell az agrárintervenciós központ feladatait, hogy semmiképpen ne essünk el majdani EU-támogatásoktól. És egyetértek azzal, hogy a kötelező 30 napos fizetési határidőt előírjuk. Sőt, azt javaslom, hogy ezt az állam is tartsa be. Egyetértek a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmára vonatkozó szabályokkal.
Köszönöm szépen a figyelmüket és elnök asszony türelmét. (Taps.)
