GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés költségvetési bizottsága 2003. február 4-én tárgyalta meg az agrárrendtartásról szóló, T/1870. számú törvényjavaslatot. A bizottság a törvénytervezetet 15 igen, 2 nem és 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.
A bizottság ülésén elhangzott, hogy a jogszabály az 1993. évi, többször módosított VI. törvény helyett kívánja szabályozni az agrárpiac elemeit. Felvetődhet a kérdés, hogy miért nem a korábbi törvény kerül ismét módosításra. Ennek az a magyarázata, hogy az Európai Unióba készülő magyar mezőgazdaság stabil pozícióit csak a jelenlegi uniós szabályozással harmonizáló, annak elemeit tartalmazó jogszabály teremtheti meg. A törvény olyan mértékű változásokat kíván bevezetni, amelyeket nem lehet a régi jogszabály módosításával megvalósítani.
Nem értünk egyet azokkal a - bizottsági ülésen is elhangzott - véleményekkel, amelyek szerint ráérnénk az új rendtartást 2004 májusában bevezetni. A gazdáknak fontos, hogy már az átmenet időszakában a csatlakozás utáni viszonyokhoz közelítő, azt előkészítő szabályozás jöjjön létre. Ez a törvény lehetőséget teremt arra, hogy a döntően új, de Európában elfogadott keretrendszert bevezessük, de ebben még benne maradhatnak olyan elemek is, amelyek a gazdák uniós felkészültségét segíthetik.
A törvény előírja az Európai Unió gyakorlatához hasonlóan bizonyos termékpályákra a termékpálya-szabályozás kötelező bevezetését. A törvény alapvetően új szemléletet és új intézményrendszert kíván meghonosítani; ehhez szükséges új intézményrendszert, amelynek fontos elemei a termékpálya-bizottságok.
Az teljesen természetes, hogy a már kialakult és néhány termék esetében kiválóan működő terméktanácsoknak kiemelkedő szerepet szán a jogalkotó. Felvetődött a bizottság ülésén, hogy ezekben a bizottságokban valamennyi termelői csoport megfelelően reprezentált-e. Véleményünk szerint az így felálló termékpálya-bizottságok képesek valamennyi agrárszereplőt képviselni, nem szükséges a további bővítésük.
Nem mindenki előtt ismert, hogy az Európai Unióban az egyes termékpályákon különböző szakértői bizottságok, illetve irányítótestületek vannak, amelyek hetente üléseznek. Ezek a bizottságok a közös agrárpolitika alakítását tárgyalják, amelyhez fontos a tagállamoktól származó piaci információk naprakészsége, pontossága. Ehhez a rendszerhez csak a kellően operatív, a változásokra gyorsan reagálni képes hazai termékpálya-bizottságok képesek alkalmazkodni, csak így lehet beleszólásunk a közös agrárpolitika kialakításába.
Felmerült a bizottsági ülésen, hogy az átmenet ideje alatt is maradjon fenn a garantáltáras rendszer. Ezt elvileg megtehetnénk, de véleményünk szerint sokkal jobban szolgálja a gazdák érdekeit a megfelelő jövedelmet is tartalmazó intervenciósár-képzés kiterjesztése.
A törvény természetesen csak a gazdálkodás kereteit képes szabályozni, a hozzá kapcsolódó egyéb rendelkezésekkel együtt tud az ágazat az egyre élesedő piaci viszonyok között helytállni. A világ fejlett mezőgazdasága nem elsősorban az elméleti tudás vagy a technológiák jobb ismerete tekintetében jár előttünk, hanem a termelést követő, a piacra jutási fázisban, amelyhez nekünk is igazodni kell. A szabályozórendszernek is ezt kell segíteni, és véleményünk szerint az előttünk álló jogszabály ezt a célt szolgálja.
A törvénytervezet legvitatottabb pontja a 29. §, amely a termelői és értékesítői lánc szereplői között betartandó magatartást szabályozza. A rendelkezés 30 napos fizetési határidőt állapít meg az agrártermékek forgalmazásánál, emellett kimondja az agrártermékekre a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát. Nyilvánvaló, hogy ez a szabály elsősorban a termelőt hivatott védeni, hiszen ő áll a sor végén, így a szabályozatlan fizetési rend elsősorban őt sújtja.
Az agrártermelés nagyon tőkeigényes és hosszú megtérülési periódusú folyamat, ráadásul az időjárás esetleges negatív hatásai miatt is komoly kockázattal jár.
(21.30)
Éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy a piac egyéb szereplői, kihasználva erőfölényüket, 30 napnál hosszabb halasztott fizetéssel tovább rontsák a termelők pozícióit. Ez a törvény javíthatja a termelők likviditási helyzetét, többet segíthet, mint a decemberben végrehajtott, egyébként elkerülhetetlen hitelkonszolidáció.
A magyar mezőgazdaság adottságai a termelési alapok tekintetében kiválóak, ezt az előnyt azonban csak jól szabályozott, a piaci viszonyok változását folyamatosan követő keretek között tudjuk érvényesíteni. Az agrárrendtartási törvény ezen feltételeknek megfelel, ezért javasoljuk a jogszabály elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
