DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság 2002. november 29-ei ülésén a költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslatok tárgyalásakor, dr. Veres János szocialista párti alelnök javaslatára, a hozzászólások időtartamát a bizottság - a kormánypárti többség szavazataival - képviselőcsoportonként 2 percben maximálta.
A korlátozás elvi lehetőségét a Házszabály 75. § (3) bekezdése megteremti ugyan, ennek ellenére a meghozott konkrét döntés nézetünk szerint sérti a Házszabályt. A képviselőcsoportonként megszabott 2 perces hozzászólási idő ugyanis alkalmatlan arra, hogy a hozzászólások a bizottságban be tudják tölteni rendeltetésszerű szerepüket. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni a Házszabály 29. § (1) bekezdésének rendelkezését, melynek értelmében: “az állandó bizottság az Országgyűlés kezdeményező, véleményező, javaslattevő, törvényben és Házszabályban meghatározott esetekben ügydöntő és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve” - eddig az idézet.
A módosító javaslatok tárgyalása során a véleményező funkció lép előtérbe. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bizottsági struktúrának éppen az a rendeltetése, hogy a plenáris ülést az apróbb részletek, elsősorban a szakmai természetű részletek megtárgyalása alól tehermentesítse.
Ezt a feladatát a bizottság pedig csak akkor tudja betölteni, ha a szakmai részletek megtárgyalására a bizottságban ésszerű keretek között lehetőség nyílik. Azzal, hogy a költségvetési bizottság 2 percre korlátozta a képviselőcsoportok beszédidejét, az országgyűlési bizottság funkcióját alapvetően kiüresítette. Két perc ugyanis nem elegendő arra, hogy egy képviselőcsoport a módosító javaslat kapcsán az álláspontját kifejtse, majd a többi frakció észrevételeire, ellenérveire választ adhasson, vagyis hogy a vita, ami a bizottság működésének a lelkét képezi, kialakulhasson.
(15.40)
Sőt, az a sérelmezett döntés, amiről itt szó van, az adott esetben még a lehetőségét is kizárta a vitának. Ez a korlátozás értelmetlenné tette a bizottság ülését, hiszen ilyen körülmények között a költségvetési bizottság a Házszabály 29. § (1) bekezdésében meghatározott véleményező funkcióját nem tudta ellátni, és így az Országgyűlés a valóságban az előírt bizottsági előkészítés és véleményezés nélkül kényszerült tárgyalni és dönteni az Országgyűlés 2003. évi költségvetéséről. Az ügyrendi bizottság eseti döntésével ezt a házszabálysértő bizottsági eljárást utólagosan szentesítette, és ezzel az adott területen precedenst teremtett a parlament működésének és a parlamenti beszédjognak megengedhetetlen korlátozására.
Ma már – miként az imént láttuk – szembesülhettünk a kormánypárti többség demokratikus jogokat csorbító törekvésével. Szomorúan kell látnunk, hogy nem egyedi, elszigetelt jelenségről van szó. Anélkül, hogy illúzióink lennének a kormánypárti többség demokráciafelfogása tekintetében, kérjük önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, álljanak meg a demokrácia korlátozásának az útján. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az ügyrendi bizottság e sérelmezett állásfoglalását a Fidesz-Magyar Polgári Párt indítványának támogatásával utasítsa el.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
