BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Ház! Egyrészt a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezérszónokaként örömmel üdvözlöm, hogy ez a nagyon nagy hatású és fontosságú törvénytervezet a parlament elé került; másrészt – és ezt nem először teszem – szomorú vagyok azért, mert ez az igenis óriási erőforrásokkal gazdálkodó, a magyar térszerkezetet, területfelhasználást ebben a homloknyi országban meghatározó törvénytervezet ilyen késői órákban és gyér érdeklődés mellett kerül a tisztelt Ház elé. Örülök annak, hogy agrárszakemberek is a Házban vannak, hiszen a területfelhasználás az ő tevékenységüket is rendkívül kiterjedt módon érinti, bár lehet, hogy egy másik törvénytervezet vitája kapcsán vannak itt. De remélem – és ezt nem kritikaként mondom –, hogy tartalmas és részletes vita alakulhat ki e nagy fontosságú, részletekben is távlatokat nyitó törvénytervezet vitájában.
Ilyen helyzetben nyújtotta be a kormány ezt a törvénytervezetet hat év előkészítés után az országos területfejlesztésről és -rendezésről szóló koncepció, majd törvény kötelező utasítása, rendelkezése értelmében, olyan helyzetben, amikor az ország belvíz- és árvízvédelmi készültségben szinte permanens módon milliárdokat áldoz arra, hogy nem mindig tervszerű, megelőző, nem mindig előre megfontolt költségvetési eszközökkel is bíró, a dolog természeténél fogva nem kiszámítható védekezésre kényszerül.
Kevesen tudják, hogy Magyarország Hollandiánál – a tengertől visszaszerzett területeket mindig is hősiesen birtokló országnál – nagyobb mértékben rendelkezik felszíni vizek alatti területekkel, amelyeket gátakkal meg kell védeni. Nem mindenki tudja, hogy a Magyarországra érkező vizek 95 százaléka az ország határain túlterjed. Ezért bennünk az a gondolat is megfogalmazódik, hogy nemcsak a Magyar Köztársaság területére, hanem azon túlra is, az európai egyezményeknek és az új, formálódó Európai Közösség szabályainak megfelelően szabályozásokat kell készítenünk, hogy ezek a kidobottnak tűnő milliárdok, ezek a nagyon fontos fejlesztések, annak térszerkezeti elemei, illetve a területfelhasználás egy egységes rendszerbe illeszthetők legyenek.
Nagyon fontos e terv azért is, mert szó esett a közlekedési folyosókról. Talán a repterekről kevésbé esett szó, a mellékletekből ezeket is megismerhetjük, és a logisztikai központokat is. Csak úgy építhetjük szisztematikusan, és a mindig rendelkezésre álló erőforrásokat csak úgy használhatjuk fel hatékonyan, ha tudjuk, hogy melyik térségben hova, milyen tervhierarchia keretén belül lehet ezeket a létesítményeket megépíteni, fenntartani és fejleszteni.
(20.20)
Olyan időszakban került ez a törvénytervezet a tisztelt Ház elé, amikor a nálunk gazdagabb országok már arra törekednek, hogy közlekedési hálózatukat lehetőleg a területükön kívül, a nálunk szegényebb vagy velünk hasonló szegénységgel, gondokkal, bevételi problémákkal küszködő országok pedig szeretnének mindent a maguk területén megvalósítani, hogy annak pillanatnyi, rövid távú áldásos hatásaiból részesedjenek.
Ez a terv mértéktartó, követi az első világháborút követő trianoni szerződések után kialakult helyzetet, törekedik arra, hogy a közlekedési hálózatok sugaras rendszerét gyűrűs rendszerekkel oldja. Nagy vita várható a törvénytervezet elfogadásáról - ezt mindenki előre tudta és jelezte -, hiszen ez a törvény dönt egy-egy változat mellett, még ha úgy is, hogy nagyobb csomópontok közigazgatási térségeit a mellékletben megjegyzi. Mindannyian tudjuk, hogy az M3-asnál, M8-asnál, M4-esnél és majdnem minden fontosabb közlekedési hálózatnál, repülőtérnél, logisztikai központnál nem ellentétes érdekei vannak az önkormányzatoknak, hanem egy-egy térség kialakult költségvetési, tervezési, stratégiai, valamint hosszabb távú koncepcionális érdekei eltérőek. S nem is a pártok között húzódnak érdekellentétek, feszültségek a törvény e témában módosító javaslatait illetően, hanem egyik térség felemelkedését látják, ha annak a közelében húzódik egy autópálya, gyorsforgalmi út vagy repülőtér, a másik pedig azt látja, hogy ha nem az ő közvetlen közelében megy a harmadik gyorsforgalmi út, akkor az ő térsége veszíthet regionális központi szerepéből.
A törvény helyesen megállapít bizonyos döntéseket. Azt gondolom, a részletes vita során nekünk majd azokat a lehetőségeket is meg kell terveznünk, amelyekben lehetőséget biztosítunk arra, hogy az egyes területeket ne csak hétévenként vagy - a Balaton-törvényhez hasonló módon - ad hoc jelleggel évenként vizsgálják felül. Amikor például döntés születik egy-egy vonalas létesítmény, közlekedési hálózat megépítéséről, az a véleményünk az általános vitának ebben a szakaszában és a bevezetésnél is, hogy konszenzusra kell törekedni. Az Unió és mi magunk sem egy törvényi diktátummal akarjuk eldönteni ezeknek a fontos, évtizedekre meghatározó jelentőségű létesítményeknek az elhelyezkedését, területét, hanem a parlamentnek, a térségi és települési önkormányzatoknak, a gazdaság szereplőinek minden alkalommal a konszenzust kell keresniük. Ebben a törvényben valami mellett letette az előterjesztő a javaslatát. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ezek az erőforrások később optimálisan hasznosuljanak.
Szó esett arról is - nem tudom megállni, hogy ne mondjam, nem hazafias nekibuzdulásból, bár abból is tehetném -, hogy Magyarország nagyon nagy értékű erőforrásokkal rendelkezik. S ez a terv erőforrások mellett is leteszi a voksot. Nem arra gondolok, hogy költségvetési pénzeket rendel ide vagy oda, de tudjuk, hogy az a térség, amelynek a közelében valamikor majd a közlekedési hálózat fejlesztésére lehet számítani, a működő külföldi és hazai tőkebefektetéseknél is felértékelődik.
Ugyanígy nagyon értékesnek tartom ebben a tervezetben - és a Fidesz-Magyar Polgári Párt erre is felhívja a figyelmet -, hogy a magyar termőföld, a magyar humuszállomány, a Magyarország területén megtalálható növény- és állatfajok védelme arra predesztinál bennünket Európa szívében - s e törvénytervezet tartalmazza ennek a védettségét és fenntartható fejlesztését -, hogy Európa olyan értékével rendelkezünk, amely méltán tehet bennünket felelőssé és büszkévé, hogy ezzel is hozzájárulunk az Európai Közösséghez. Ugyanakkor nem válhatunk rezervátummá. Számunkra a közlekedési hálózat, az infrastruktúra fejlesztése rendkívül fontos. A konszenzus, az optimális arány, a védett, a fejleszthető, a természetközeli és a kiemelten védett területek megvédése a térszerkezeti tervekben, a megyei, kiemelt térségi és települési tervekben vissza kell hogy köszönjön.
Egyetértünk azzal is, hogy a kiemelt térségekre a parlament hagyja jóvá újabb törvények keretén belül a rendezési alapelveket, a térszerkezeti, területfelhasználási és szabályozási elemeket. Ez nem vesz el az önkormányzatoktól alapértékeket, alapjogokat, hanem a kiemeltség vagy a budapesti agglomeráció tekintetében a parlamentet hatalmazza fel arra, hogy megszabja a lehetségest, a veszélyeket és azt, hogy milyen tilalmakat, milyen beavatkozási lehetőséget, területfelhasználást engedélyez az önkormányzatok számára.
Azonban itt is figyelnünk kell arra, hogy egy igazságtalan helyzetbe engedtük magunkat besétálni. Vannak települések, amelyek a nagy tavak környékén és a budapesti agglomerációban a rendezési tervük keretében már területükbe vontak kiterjedt nádasokat, gyepeket, erdőterületeket, és ők most tilalomért kiáltanak. Vannak, akik ezt nem tették meg, és úgy érzik, hogy az önkormányzatuk, a településük polgárai lemaradtak valamiről, és bevételeikkel nem tudják gazdagítani az egyébként szűkös forrásaikat. Ezt a törvény és a későbbi, az agglomerációkat, a természet- és környezetvédelmi területeket, a kiemelt térségek terveit rendező törvényt minél hamarabb egy törvényi hierarchiarendszer keretén belül a parlament elé kell terjeszteni annak érdekében, hogy ne veszítsünk további értékeket.
Az a véleményem, hogy ez a törvény jól határozza meg a hiányainkat is. A volt miniszter úr említette a Tisza és a Duna völgyének további fejlesztését, rendezését és védelmét a Vásárhelyi-terv keretén belül. Megítélésem szerint itt is alapvető érdekünk - és módosító javaslataiban erre javaslatot is tesz a Fidesz-Magyar Polgári Párt -, hogy felkérjük, utasítsuk a külüggyel, a környezet- és vízgazdálkodással, az agrárkérdésekkel foglalkozó minisztériumokat arra, hogy tervszerű egyeztetések során érjék el azt, amit a törvény magyar területen elérni szándékozik, azaz a földkéreg közeli és a mélyebben fekvő vizek védelme érdekében olyan bányászati, bányanyitási, vízgazdálkodási, bel- és árvízrendezési munkálatokat végezzenek, amelyeket az Európai Közösség is elfogad, amihez áldását adja. Gondolom, mi, magyarok leszünk az elsők, akik Európa szívében egy ilyen tervszerű előkészítés után egy közös tervezésben és gondolkodásban részt veszünk. Nem ismétlődhet meg még egyszer az, ami a tiszai szennyezésnél bekövetkezett.
(20.30)
Európa legnagyobb projektje, terve a Duna völgyének rendezése és fejlesztése. Ez a törvény nekünk ehhez lehetőségeket biztosít. Ez a törvény olyan időszakban kerül a parlament elé, amikor a települések polgárai várnak tőlünk valamit. A települések vagy az agglomerációk térszerkezeti terveit nem itt kell eldöntenünk, legalábbis nem mind. Ettől a törvénytől azt is várják, hogy a bevásárlóközpont-dömpingben, a települések átgondolatlan, improvizatív fejlesztéseiben is határt szabjon a parlament az önkormányzatoknak, és megállapítható legyen, hogy milyen egy hosszú távon gondolkodó, ésszerű és olyan fejlesztési programokkal és térszerkezeti tervekkel előálló települési rendezési terv, amely azt eredményezi, hogy az emberek szeretnek ott élni, és egészséges, jó körülmények között tudják felnevelni gyermekeiket.
Ma Magyarország számtalan agglomerálódó településszerkezetében, több központú, városiasodó térszerkezetében - elnézést ezekért a műszavakért - olyan események zajlanak, amelyek nem hosszú távú, nem az ott élők alapvető érdekeit, hanem kicsinyes csoportérdekeket és kicsinyes egyéni érdekeket tükröznek. Ezen változtatni kell.
Feltétlenül fontosnak tartom továbbá azt, hogy elkészüljön egy nemzeti térinformatikai, térkép alapú informatikai rendszer. A Balaton-törvény után már megszoktuk, hogy ennek a törvénynek, újszerűen a Magyar Köztársaság életében térképi mellékletei vannak. E térkép informatikai adatai hatnak az ezt alkalmazók, a jogalkalmazók számára.
Ma Magyarországon milliárdok mennek veszendőbe, mert az egyik ágazat nem hajlandó a másiknak átadni informatikai adatait. Ma a jó szándékú polgármesterek vágnak át utakat, és öntenek el fél országrészeket csak azért, mert nem ismerik, hogy milyen lehetőség van a víz tározására és továbbvezetésére.
Ennél sokkal többet tudunk. Képesek vagyunk egy térinformatikai rendszer kialakítására, amelyben a víz, belvíz, árvíz szisztematikus munkával megfékezhető, amelyben a terméseredményeket már becsülni lehet műholdas felvételekkel, a talaj vízháztartását meg lehet állapítani, és ehhez a légi fotogrammetria és egy nemzeti térkép alapú informatikai rendszer felépítésével, szisztematikus munkával előre tudunk lépni.
Erre is javaslatot fogunk tenni, tisztelt miniszter úr, tisztelt előterjesztő, hogy építkező jelleggel hozzájáruljunk, hogy valóban egy megalapozott, hosszú távú terv legyen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
