DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC, a SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sokan elmondták előttem, hogy egy nagy jelentőségű törvény tárgyalását kezdte meg e késői órában a tisztelt Ház.
Csatlakozom az előttem felszólalókhoz, de nem fogom megismételni ezt a sok dicséretet. Azt mindenesetre szeretném leszögezni, hogy az SZDSZ frakciója is támogatja, örül annak, hogy végre, hosszú idő után a tisztelt Ház elé került ez az anyag, és elismerését fejezi ki mindazoknak, akik hosszú éveken keresztül az előkészítésben részt vettek.
Ez nem mond ellent annak, hogy most a beszédemben arról fogok röviden szólni, hogy melyek azok a pontok, amelyek egy kicsit nehezíthetik esetleg ennek a törvénynek a későbbi alkalmazását. Azt is előrebocsátanám, hogy a megfogalmazások mellett nincsenek kész receptek arra, hogy hogyan kellene módosítani, mert egy nagyon nehéz területről van szó. A terv önmagában egy aktuális helyzetet szokott rögzíteni, a törvény pedig egy hosszabb időszakra egy folyamatot próbál meg szabályozni. Ez önmagában egy olyan ellentmondás, amit nagyon nehéz kezelni, és nagyon nehezen lehet mindkét igénynek megfelelni.
A beterjesztett törvényjavaslat első részében, amely tulajdonképpen a kerettörvény jellegét adja meg ennek a törvénynek, nem lehet hibát felfedezni. Gyakorlatilag változtatás nélkül elfogadható és támogatható. Egy kis gondot okoz nekem a második része, ami nem is második rész, hanem egy mellékletcsomag, amely a törvényhez kapcsolódik.
A bizottsági vitában már fölmerült, illetve föltettem a kérdést, hogy a törvény részeként kell-e kezelni. A beterjesztett javaslatból logikusan következik, hogy a törvény szerves része ez a mellékletcsomag, amely egyes elemeiben, nagyon jól kidolgozott elemeiben a felhasználás időszakában problémákat okozhat.
Mire gondolok konkrétan? Egy példát fogok elmondani, ami nagyon fog tetszeni Balsay képviselőtársamnak, mert ezt a bizottsági ülésen már hallhatta. Itt az I/1. számú mellékletről, a közúthálózat fejezetről szeretnék beszélni, és a példát ezen keresztül akarom végigvinni; egyetértve azzal, hogy ez a része az egyik legjobban és legrészletesebben kidolgozott területe ennek a törvényjavaslatnak, de éppen ebből fakadnak a problémák.
Az első oldalon a helsinki folyosók fölsorolása található meg. A szívemhez közel álló és a lakóterületemhez nagyon közel húzódó, remélhetőleg a közeljövőben közel húzódó V/C folyosóról beszélnék, amely a törvényjavaslatban M6-os címszó alatt szerepel. Az eddigi köztudatban, a magyar frazeológiában ez M6-M56-os közlekedési folyosó volt, és ez szerepel a kormány előterjesztésében is, amelyet tudomásom szerint pénteken fog tárgyalni. Ez önmagában már egy kis ellentmondás.
Felsorolja, hogy Budapesttől a horvát határig terjed ez a folyosó, és azt írja, hogy Ivándárda térségében fog kilépni az országból. A kormány előterjesztésében nem Ivándárda szerepel, hanem Ilocska, amelyek ugyan hasonló nevű települések, de nem ugyanaz a kettő. És ha törvényben rögzítem azt a pontot, ahol kimegy a határon egy közlekedési folyosó, és az éppen a horvátokkal folyó egyeztetések eredménye nem Ivándárda, hanem Ilocska térsége lesz, ami 10 kilométeres eltérés, ebben az esetben ezt a törvényt vissza kell hoznunk ide, az Országgyűlésbe a melléklete miatt. Ugyanis a mellékletben nem az szerepel, mint ami a tényleges nyomvonal lesz.
De folytatnám a példálózást ezzel az M6-os folyosóval, mert nyilván ezt ismerem a legjobban, és ezért tudok leginkább ebbe belekötni. A főútkorrekciók fejezetben szerepel egy felsorolás, amely nem tartalmazza azokat az elkerüléseket, amelyek a gyorsforgalmi utak részét fogják képezni. Ebben ismét a 6-os számú főút szerepel. Délelőtt hallhattuk miniszterelnök urat, hogy az M6-M56-os Dunaújvárosig mindenképpen meg fog épülni ebben a ciklusban. Dunaújvárosig található néhány település, többek között Érd, Ercsi és Dunaföldvár, amelyek itt mint olyan települések szerepelnek, amelyeket nem érint az M6-os út, ami a realitásoknak nem egészen felel meg.
Még egyszer visszatér ugyanez az anyag ugyanennek az útszakasznak a határkilépő pontjára, amikor a határátkelőket sorolja fel, és ismét Ivándárdát jelöli meg kilépő pontnak, ami a pillanatnyi helyzetnek megfelelően nem Ivándárda, hanem Ilocska lesz, mert az én információim szerint ez a két fél által, mármint a horvát és magyar szakemberek által elfogadható terület.
Ezzel a kicsit részletező, és inkább a részletes vitába illő példálózással csak arra próbáltam rámutatni, hogy egy kerettörvény és egy részletekbe menő szabályozás milyen problémákat okozhat a későbbiek folyamán, ha ezeket nem tudjuk előre kezelni. És nyilvánvalóan nem tudjuk előre kezelni, mert azt sem mondhatnám, hogy ezek a mellékletek ne szerepeljenek, mert ettől kiüresedik a törvény, és az általános megfogalmazásokat nem lehet konkrétan a gyakorlatban alkalmazni.
Egy megoldás talán az lenne, ha a mellékleteket keretjellegűen, kötelező keretként jelölné meg ez a törvény, és nem kellene minden egyes apró módosítás miatt majd adandó alkalommal visszahozni az Országgyűlés elé, és ezeket akár kormányhatáskörbe, akár más rendezési körbe lehetne sorolni. Tulajdonképpen ez az egyetlen olyan felvetésem, amit javaslok végiggondolni az általános vita során, és javaslok végiggondolni a törvény elfogadása előtt, mert hosszú távon egy folyamatban nagyon sok kárt okoz. Vagy úgy, hogy nem veszik figyelembe, egy idő után nem lehet figyelembe venni ezeket a részletes szabályokat, mert az élet elhalad fölötte, ez a rosszabbik megoldás, vagy úgy, hogy nagyon sok esetben lelassíthat folyamatokat, engedélyezési folyamatokat, egyeztetési folyamatokat. A lakossággal és a környezetvédelem szempontjaival való egyeztetés során felmerülő kompromisszumokat mindig vissza kell hozni az Országgyűlés elé, és mindig törvényben, törvénymódosítással kell kezelni.
Ezt látom én, látjuk olyannak, amin érdemes lenne elgondolkodni. Ha nem sikerül ezt megoldani, természetesen akkor is támogatjuk ennek a törvénynek az elfogadását. Mondom még egyszer, egyetértek mindazokkal, akik előttem hosszasan ecsetelték a törvény előnyeit.
(20.40)
Abba meg már végképp nem kívánok belemenni, hogy ez most jó vagy rossz időpont. A kormány most tudta fölvállalni, most került abba a helyzetbe, hogy beterjessze, és fölvállalta, hogy ezt a fontos szabályozást az Országgyűlés elé hozza, akkor, amikor természetesen nemcsak térszerkezeti lehatárolások zajlanak az országban, hanem közigazgatási átalakítási folyamatok is.
De nem lehet megvárni minden egyes lépést, mert akkor soha nem készült volna el, és nem lehet megvárni azokat a megyéket sem, amelyek eddig nem készítették el a területrendezési terveiket, mert miért nem készítették el - volt hat évük rá, megtehették volna. Most értelemszerűen a törvény abból a helyzetből kell kiinduljon, amivel ma Magyarországon rendelkezünk.
Tisztelt Miniszter Úr! Az SZDSZ támogatja ezt a javaslatot. Nagyra értékeli mindazok munkáját és az államtitkárság munkáját is, akik fölvállalták, megcsinálták, előkészítették ezt a javaslatot. Javasoljuk, hogy a részletszabályozás kezelésén kicsit gondolkodjunk közösen. Ha találnánk olyan kompromisszumos megoldást, ami az általam részletezett és példaként felmerült problémahalmazt kezelni tudná, akkor azt hiszem, a jövő szempontjából, az alkalmazhatóság szempontjából kifogástalan lenne ez a törvényjavaslat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
