DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Aligha hiszem, hogy lenne a Házban valaki nagyobb szakértője a magyar acéliparnak, mint éppen az interpelláló képviselő, aki évtizedeket töltött el Ózdon úgy, hogy a végén nyilvánvalóan nem személyes okokból, de az Ózdi Kohászati Művek csődbe került, és ott a foglalkoztatásról kellett gondoskodni. Azaz az a kérdés, amivel most szembenézünk, nem új keletű, a magyar acélipar válsága a kilencvenes években indult el, és természetesen nagyon sok tényező játszik abban szerepet ma, hogy újra és újra szembe kell néznünk ezeknek a kérdéseknek az elhárításával.
Ha Dunaújvárosra gondolok, egy pillanatra álljunk csak azért meg, mert az acélárak csökkenése később indult el, mint a dunaújvárosi Dunaferr-vezetés cseréje, ami lavinaszerűen hozta magával később a Dunaferr nehézségeinek a súlyosbodását.
Amit tudnia kell a képviselő úrnak is, az az, hogy az Európai Unióval való tárgyalásainkon vállaltuk, és ezt éppen az ön politikai államtitkársága alatt az előző kormány kormányhatározatban is megerősítette, hogy '96-ig támogathatjuk és támogatjuk azt az acélipari szerkezetváltást, amiről köztudott volt már tíz évvel ezelőtt is, hogy szükséges lenne végrehajtani, versenyképes termékekkel kiegészíteni a jelenlegi termékválasztékot, figyelemmel arra, hogy a környező országoknak a mélyen támogatott különböző ártényezői hatására az import Magyarországon hihetetlenül olcsóvá válik és az exportlehetőségeinket is szűkíti.
Az Európai Megállapodás szerint újabb állami támogatásra 1997-től már nem volt mód. Ezt a 2370/1999-es kormányhatározat is megerősítette.
Milyen lehetőségeink vannak ma? Az egyik az acélipar versenyképességének növelése piacvédelmi eszközökkel. Ezt tettük, és ennek érdekében tárgyal az Európai Unió illetékeseivel a tárca és tárgyalnak a Külügyminisztérium illetékesei, hogy a kelet-európai acéltermékekkel szemben - az alacsony árak feltartóztatása érdekében - a piacvédelmi intézkedéseinket fenntarthassuk.
Állami támogatásban részesíthetjük a kutatási tevékenységet. Ez az, amit a tárca továbbra is fenntart, és ennek érdekében kutatási megbízásokat ad ki.
Környezetkímélő beruházások támogatására folyósíthatunk pénzeszközöket. Ezt kíséreljük majd meg a Dunaferr esetében, ahol ennek módján lehet majd versenyképesebbé tenni az ottani termelést.
(11.50)
Végül: szociális problémák kezelésére van mód a felszabaduló munkaerő átképzésével és újbóli munkába állításával. Ezek azok a lehetőségek, amelyeket az előző kormány határozata és az európai uniós megállapodás számunkra megszab; amit ezen túl teszünk: az azonos piaci hozzáférés, az azonos piaci feltételek érvényesítése.
A tárcától személyesen én magam és a tárca illetékesei is közbenjártak annak érdekében, hogy az energiaforráshoz, tehát az áramhoz, illetőleg a gázhoz ugyanolyan feltételekkel és árakkal jussanak hozzá az önök felszólalásában említett üzemek - elsősorban most a DAM Steel-re gondolok -, és úgy tűnik, hogy ennek eredményeképpen megegyezés jön létre, hiszen a DAM Steel tulajdonosai ezt tekintették a további üzemelés szempontjából fontos tényezőnek.
Egy tény: a kormány nem vállalhatja át a magántermelőktől, a magántulajdonosoktól az acélgyártás átalakításának, a termékszerkezet megváltoztatásának a gondját. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Amit tehetünk, hogy ragaszkodunk ahhoz (Az elnök ismét csenget.), hogy hazánkban is fennmaradjon versenyképes acélipar, és minden eszközt, ami rendelkezésünkre áll, ennek érdekében bevetünk. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
