HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Meghallgattuk beszédét, ami szokásos, és elhangzik a parlament ülésszakának nyitányakor. Konszenzusról beszélt miniszterelnök úr, nemzeti összefogásról; arról beszélt, hogy az előttünk álló esztendő a múltat és a jövőt összekötő átmeneti időszak kell hogy legyen, és ebben nemzeti megegyezésre, nemzeti konszenzusra van szükség. Ezek szép és támogatandó szavak. Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a cselekedetek, amelyek e szavak mögött vannak, azok hogyan illeszkednek ezekhez a kijelentésekhez.
Ha megnézzük, hogy az előző időszakban, a mögöttünk lévő tíz hónapban több mint háromezer módosításról és törvényről szavaztunk, és megnézzük azt, hogy ennek során hány ellenzéki módosító javaslatot fogadott be a kormányoldal, akkor azt hiszem, hogy lesújtó a kép. Tehát hiába beszélünk nemzeti összefogásról, nemzeti megegyezésről, ha a parlamenti munkában ennek nyomait sem tudjuk fellelni. Nagy valószínűséggel ma délután kerül majd sor a nemzetőrségről szóló, az előző kormány idején elfogadott határozat hatályon kívül helyezéséről, és számos olyan törvényt tudok említeni, amelyeket annak idején mi elfogadtunk, és önök hatályon kívül helyeztek.
Nagy ívű beszéd volt, de én földhözragadt ellenzéki politikusként hadd maradjak a tényeknél, hiszen ebben az esztendőben nagy feladat vár erre az országra, nagy feladat vár az Országgyűlésre és nagy feladat vár a kormányra, és a nagy ívű tervek megvalósítását behatárolja egy nagyon szigorú tény, egy törvény: a költségvetési törvény. S ennek az országnak a költségvetési törvénye, a jelenleg hatályos költségvetési törvénye sajnos köszönő viszonyban sincs azokkal a gondolatokkal, nem segíti azok megvalósulását, amelyekről a miniszterelnök úr beszélt.
Tekintsünk vissza az elmúlt esztendőre, hiszen a bajok onnan származnak, ott gyökereznek. A száznapos program idején, amikor a választási ígéreteket megvalósították, valóra váltották, egy pótköltségvetést fogadott el az akkori kormánytöbbség. A Magyar Demokrata Fórum ezt akkor nem szavazta meg, nem azért, mert nem értett egyet a pedagógusok béremelésével, az egészségügyi dolgozók béremelésével, a közalkalmazottak béremelésével, hanem azért, mert nem látta ennek a béremelésnek a fedezetét: nem láttuk a tavalyi esztendőben, nem látjuk ebben az esztendőben, és nem látjuk a következő esztendőben sem. Nem történt más, mint felélte az akkori kormány, illetve felélte a kormány, felélte a kormánytöbbség azt a tartalékot, amiből ebben az esztendőben gazdálkodni lehetne.
Hiszen nem akármilyen esztendő ez: az utolsó esztendő az európai uniós csatlakozás előtt, amikor még helyzetbe lehetne hozni a gazdasági élet azon szereplőit, akik bizony nagy kihívásoknak kell hogy megfeleljenek a csatlakozás után: a kis- és középvállalkozásokról beszélek, a mezőgazdaságból élők, a családi vállalkozásból élők helyzetének a javításáról. És a mostani költségvetésben, amely meghatározza a kormány mozgásterét, én nem látom annak a jeleit, nem találom annak a nyomait, hogy ezeket a csoportokat, ezeket a rétegeket, a kis- és középvállalkozókat, a mezőgazdaságból élőket helyzetbe lehetne hozni.
Ez egy rossz költségvetés, egy olyan költségvetés, amelynek nincsenek prioritásai, amely nem határoz meg célokat, amely egy dologra törekszik, hogy a kiadás és a bevétel egyensúlyban legyen. Felültervezettek a bevételek, alultervezettek a kiadások, nem lesz tartható a 4,5 százalékos gazdasági növekedés; ennek semmiféle jele a költségvetésben, semmiféle alapja nem lelhető fel és nem biztosított.
Az önkormányzatok ebben az esztendőben nagyon rossz helyzetbe kerültek. Csak címszavakban: soha nem volt még ennyi önkormányzat önhibáján kívül fizetésképtelen vagy hátrányos helyzetben.
Az elmúlt hetekben iskolákat zártak be, aminek két oka van: egyfelől forráshiány miatt, hiszen a béremelések forrásait a költségvetés nem biztosította, ráterhelte az önkormányzatokra, intézményeket nem tudnak működtetni. A másik igen fontos ok, hogy az előző MSZP-kormányzat idején, a Bokros-csomagot követően, annak életbe léptetését követően, amikor a családtámogatási rendszert megvonták, oly mértékben csökkent a gyermekvállalási kedv, hogy ma osztályok maradnak üresen, hiszen azok a gyerekek mentek volna ebben az esztendőben iskolába. (Kuncze Gábor: Azok négyévesek lennének, Karcsikám! Mit akarsz velük?) Nem négyévesek lennének!
A történelmi egyházak helyzete, hiszen önök azt ígérték a költségvetésből következően, a tavaszi látogatásukkor, hogy nem változtatnak az egyházak finanszírozásán, ami nem így történt: az ötmillió léleknél többet számláló katolikus egyház majdnem egymilliárd forinttal kap kevesebbet, a többi történelmi egyház is, és nem az adófizetőknek osztják szét ezt a pénzt, hanem a kisegyházak között.
A kis- és középvállalkozók nehéz helyzetbe kerültek, hiszen megszűnt a Széchenyi-terv, a Széchenyi-program, nem tudja ezt kiváltani a nemzeti fejlesztési terv. Csak az idegenforgalmat hozom fel példának: tavaly és tavalyelőtt 29-29 milliárd forint fordítódott fejlesztésre ebben az ágazatban, idén legfeljebb 19 milliárdról lehet szó, és európai uniós forrásokhoz nem lehet hozzájutni.
A mezőgazdaságról: az idei 210 milliárdos költségvetés tulajdonképpen csak 160, hiszen tavalyról 50 milliárdot át kell hozni, amit tavaly nem fizettek ki.
A nyugdíjak: a 19 ezer forint nagyon hamar eltűnt és elveszett, elvette a gyógyszeráremelés, elviszi a villanyáram emelése, elviszi a gázáremelés, és a beígért 13. havi nyugdíj is majd csak 2006-ban, a következő polgári kormány idején fog a nyugdíjasokhoz kerülni. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Moraj a kormánypártok soraiból.)
Az autópályák, amelyek nem épültek az előző ciklusban (Dr. Pető Iván: Ez tény!): 20 százalékkal emelkedett a 160 kilométer autópálya átadását követően az autópályák díja - talán a legdrágábban autózunk Európában.
És még valami, ami nem költségvetési tétel: önök a választási kampány során belesodródtak egy olyan helyzetbe, hogy a kedvezménytörvény módosítását szorgalmazzák. A kedvezménytörvényt nem lehet úgy módosítani, hogy jobb legyen, mint a mostani (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Dehogynem!), a határokon túli magyarság érdekeit tekintve csak rosszabb lehet. Antall József annak idején azt mondta, hogy határokon túli magyarokról csak akkor és úgy döntsünk, ha a határokon túli magyarok legitim szervezetei vezetőinek egyetértését bírjuk. A levelet vagy a törvénytervezetet először a MÁÉRT-nek kell megküldeni, nem Verheugen biztos úrnak.
Az utolsó esztendőben vagyunk, és ezt az utolsó esztendőt ki kell használni. Két fontos dátum van: az egyik a népszavazás időpontja, április 12-e, a másik pedig 2004. május 1-je. Mindent meg kell tenni a kormánynak, mindent meg kell tenni az Országgyűlésnek, hogy az utolsó évet jól használjuk ki, hogy a nehéz helyzetbe kerülő ágazatokat, a kis- és középvállalkozókat helyzetbe hozzuk, és helyzetbe hozzuk a mezőgazdaságból élőket.
(10.30)
Ennek a kereteit a jelenlegi költségvetés nem teremti meg, és ha a tegnap, tegnapelőtt világot látott Világbank-jelentést is figyelembe vesszük (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akkor nincs más utunk, mint egy pótköltségvetés elfogadása erre az esztendőre, hogy ezeket a forrásokat biztosítsuk…
