LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm. (Varga Mihály: Kettős mérce, elnök asszony!) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnöki beszédet szándékosan nem fogom országértékelésnek hívni, tudniillik a helyes viszony fordított: nem a kormányfő, nem a kormány, nem a politikusok értékelik az országot, hanem az ország értékeli őket - van, akivel meg is tették tavaly. (Folyamatos zaj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Taps az MSZP padsoraiból.)
A kormányfő ehelyett az ország, az ország Háza elé tárja terveit, amely azt megvitatja, értékeli, majd számon is kéri. Az Országgyűlés összetétele leképezi az ország politikai összetételét, ezért helyes, ha a vita itt kezdődik. Itt persze mindnyájunknak kellemetlenebb szólni, hiszen itt nemcsak egyetértő, nemcsak baráti, nemcsak néma szerepre ítéltetett közönség ül. Ha itt egy kormányfő a tízparancsolatot terjeszti elő, ötöt-hatot akkor is kifütyülnek belőle. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)
Mostani vitánk is némiképp emlékeztet engem gyerekkorunk kedves könyvére, a Micimackóra, abban is Fülesre, aki, bármi történt, képes volt némi borúlátásra. Hadd idézzek két sort: “Jó reggelt, Füles, mondta Micimackó. Jó reggelt, mondta mélán Füles, ha erről egyáltalán lehet szó a mai időkben. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból.) - A magam részéről erősen kétlem, folytatta Füles.” Nos, mielőtt gyűlöletkampánnyal vádolnak, sietek hozzátenni: én szeretem Fülest. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)
Pusztán csak annyit állapítanék meg, hogy a vitából látszik: a Fidesz a maga részéről erősen kétli, hogy a mai időben lehet szó bármi jóról.
(10.50)
Értem. Ennek ellenére, azt hiszem, érdemesebb ezt együtt itt, a parlamentben megvitatnunk, mint külön-külön. Hiszen a futballmeccseket sem úgy rendezik, hogy az egyik csapat az egyik stadionba vonul ki, a másik meg a másikba. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Ezt előbb-utóbb a közönség is megunja, pedig az emberek most még nagyon is érdeklődnek. Érdeklődnek az iránt, hogyan élnek majd az Unióban, mit kell tenniük saját maguknak, és milyen segítségre számíthatnak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Éppen az utóbbi kérdésre felelt most a kormány Európa-terve. Szép név, jó név, nekem egyébként korábban a Széchenyi-terv neve is tetszett, természetesen nem is szüntettük meg. Mondom, tetszett a Széchenyi-terv neve is, föltételezve, hogy a tervről, a névről mindenkinek az országépítő reformer Széchenyi neve jutott eszébe, és nem az az amúgy szintén kiváló másik Széchenyi, aki zsákmányszerző vadászként vonult be a magyar történelembe (Taps az MSZP soraiban.), és az elérhető zsákmányok megszerzéséről lett híres. De nyilván nem is a név a legfontosabb. Emlékszem, valamilyen szépen csengő kormányzati terv születése idején – már nem tudom, hogy melyik kormány kora volt ez – egy karikatúra jelent meg az újságokban, egy nénit ábrázolt, aki azon sóhajtozott, hogy miért nem lesz már egyszer az ő életét is könnyebbé tevő “özvegy Kovács Istvánné-terv”. Nos, az Európa-terv is akkor jó, és azért lehet jó, ha sok Kovács Istvánnéhoz tud szólni.
A jó terv tudniillik fordított képletű, mint a most divatos kiszavazó valóságshow-k. Itt nem az a tét, hogy minél többen fokozatosan kikerüljenek a lehetséges nyertesek köréből, hanem az, hogy minél többen bekerüljenek. Ez nem kiszavazó, hanem beszavazó program. (Taps az MSZP soraiban.) Ezért szól a gyerekekhez, a fiatalokhoz, minden magyar gyerekhez, ezért van benne annyi intézkedés óvodáról, iskoláról, ingyenes nyelvvizsgáról, olcsóbb internetről. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) De az Európa-terv az elhangzottak szerint nemcsak a fiatalokhoz, nemcsak az esélyesekhez, a sikeresekhez szól.
A kampányban mindnyájan használtuk, szívesen használtuk a “Magyarország mindannyiunké” jelszót, még a szerzői jogon is vitatkoztunk. De nemcsak Magyarország, Európa is mindannyiunké. Ezért az Európa-terv a szegények emelkedésének Európa-terve is. Olyan csatlakozást készít elő, ami nem növeli, hanem csökkenti a különbségeket. Ezért a sok százezer gyerek ingyen tankönyve, a területi különbségeket csökkentő beruházások, a jog az egészséghez, a jog a kultúrához. Nemcsak a szolidaritás, hanem a közös érdek is ezt kívánja. Európába konvojban haladunk. Magyarországról úgyis azt mondják, hogy itt a zöld IFA teherautó a leggyorsabb jármű, hiszen a szűk utakon mindig az vezeti a sort. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Senki sem mehet tehát igazán gyorsan, ha vannak, akik nem bírják az iramot. Annak idején Örkény István azt írta: az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik. Ez igaz az országra, a mi országunkra is: az ország nem annyi, amennyi, hanem amennyi tőle kitelik, és sok telik ki, ha a körülmények kedvezőek.
Nálunk negyvenen felül, ha kell, ha nem kell, mindenkinek megszokásból remeg a gyomra, ha határsorompóhoz, ellenőrzéshez ér. Nagyon sokan átélték, hogy milyen érzés csak forinttal a zsebben nézegetni a nyugati pénzváltók ablakait, milyen érzés, hogy a mi útlevelünket gyanakodva szemlélték, hogy nekünk mindig a hosszabb, a lassabban haladó útleveles sorba kellett beállni. Most átállhatunk konkrétan és jelképesen is a gyorsabban haladó sorba. Az Európa-terv ehhez akar hozzásegíteni, a gyorsabb haladáshoz, az emelt főhöz, a nemzeti méltósághoz. És persze nem nulláról indul, néhány dologban folytatja az előző kormány elképzeléseit a Millenáris Központról, a Modern Művészeti Múzeumról. Talán éppen ezzel kíván újítani, hogy nem kezd újra mindent. És persze nem old meg mindent azonnal, talán nem olyan tempóban halad, ahogy szeretnénk, néha nem olyan gyors ez a haladás, én is örülnék, ha most lenne már 13. havi nyugdíj vagy az ápolónők hűségjutalma; lesz is egy-két év múlva.
De hiába kérik egyesek: kilenc állapotos asszony sem tud egy hónap alatt megszülni egy gyereket (Derültség és taps az MSZP soraiban.), de a gyerek, a csatlakozásra érett Magyarország rendes időre, kellő politikai bábáskodással megszületik. A kormány az Európa-tervvel segít, a frakciók azzal, hogy például tegnapi nyilatkozatukban egytől egyik vállalták, elősegítik a népszavazási igeneket. (Taps a kormánypártok soraiban.) És itt a mondás fordítottja igaz. Nem igaz az, hogy a sok bába között elvész a gyerek, hanem az, hogy minél több a politikai bába – akár köztük ott lehet Füles is –, annál jobb. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Köszönöm figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)
