DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! “Uram! Az ön véleményével nem értek egyet, de az életemet adnám azért, hogy elmondhassa.” 13 esztendeje, a rendszerváltoztatáskor azt hittük, hogy a híres francia gondolkodó e szavait többé nem kell idéznünk, mert a szólás, a gondolkodás, a gyülekezés polgári szabadságát kivívtuk, és nincs, nem is lehet visszaút a szocializmus jól ismert gyakorlatához. Akkor rendre a karhatalom eszközeivel akadályozták meg a pártnak nem tetsző összejöveteleinket, vagy azt, hogy kritikus eszméinket nyilvánosan közöljük.
Akkor adatokat gyűjtöttek rólunk, és besúgók hálózata vette körül azokat, akiket a szocialista hatalom magára nézve veszélyesnek vélt. A szabadságot szerető demokratákat mégis újból, régről visszaköszönő gondok aggasztják. Csendben lopakodva visszatért közéletünkbe alapvető szabadságjogaink korlátozásának gyakorlata. A mai szabadságszerető emberek aggódnak azon, ha 13 év után ismét betiltanak nyilvános összejöveteleket, közlekedési okokra hivatkozva.
Az egyik internetes újság írta 2003-ban, miniszter asszony az imént nem idézte ezt az adatot, hogy több tüntetést tiltott be a rendőrség az idén, mint tavaly egész esztendőben. Az a hatalom, amely mintegy tucatnyi, virággal érkező asszony elől egy egész teret képes lezárni, aligha hivatkozhat egy másik esetben a forgalom akadályozására. Egy jogállamban sokan aggódnak akkor is, ha a hatóságok eljárást indítanak valaki ellen, mert egy nyilvános rendezvényen bekiabál az ott tartózkodó, magas kormányzati tisztségviselőnek; vagy csak azért, mert egyszerűen kiszorult, nem fért be egy másik rendezvényterembe.
De az is aggódhat a szólás szabadságáért, aki azt hallja, hogy egy bejelentett, békés demonstrációra hívó szórólapot koboz el a rendőrség.
Tisztelt Országgyűlés! A magyar demokraták még nem annyira korosak, hogy elfelejtették volna a szocializmus március 15-e előtti és máskori röplapelkobzásait. A történelemből tudjuk, hogy az a hatalom, amely békés bekiabálókkal vagy csendben emlékezőkkel szemben a rendőrséget veti be, nem antidemokratikus csupán, hanem fél - fél a szavak erejétől. Mi sem igazolja e félelmet jobban, mint az a kitartó küzdelem, amelyet ez a kormányzat folytat egy olyan múzeum ellen, amely a megfélemlítésnek, a szabadság elfojtásának éppen azokat a módszereit mutatja be, amelyek főnixmadárként élednek újra ebben az új szocializmusban.
De a polgárok sakkban tartásának szándéka indokolja az új kartoték bevezetését, amely jogunk sérti meg; az adóhivatal adós mindmáig hihető magyarázattal, hogy miért és kinek másolta le az összes, nála lévő adatunkat.
Tisztelt Országgyűlés! E helyzet megítélését véleményem szerint tovább rontja, hogy amikor az említett ügyek nyilvános felháborodást váltanak ki, akkor a kormány első embere, bár ő a felelős mindenért, álságosan sajnálkozik a hatósági túlkapás ellen, és atyai módon megbocsát a bekiabálónak, engedélyezteti a betiltott tüntetést, vagy visszaadja az elvett támogatás egy részét az üldözött intézménynek. Ez a logika, tisztelt képviselőtársaim, az új paternalizmus logikája, hiszen a hatóság végzi tovább a munkáját, hátha egyre többen gondolják meg majd kétszer is, mielőtt a kormánnyal ellentétes nézeteiket kimondják.
Tisztelt Ház! Itt vagyunk hát 2003 februárjában, az uniós tagság előtti visszaszámlálás 444. napján: Kapolcs, Vác, Batthyány-mécses, Andrássy út, Loppert Dániel, Kossuth tér, Tibet, Kempinski, minden byte-ok éjszakája, Berkecz Mária, Civilek a Békéért, Voltaire. Ízlelgetjük a régi-új világ szavait. Demokraták! Ne hagyjuk, hogy így legyen! (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
(11.30)
