KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Elhárult az akadálya annak, hogy a múlt héten újra elfogadott szociális törvénycsomag - most már a köztársasági elnök aláírásával - rövidesen kihirdettessék és hatályba lépjen. Remélhetőleg ezután kevesebb lesz az értetlenkedő panasz, vékonyodik a képviselők postája, és ha nem is lesz hirtelen vastag a rászorulók pénztárcája, a visszamenőleg kifizetendő járandóságok rövidesen kárpótlást jelentenek majd a kényszerű várakozásért.
Nem gyakori, de nem is rendkívüli, hogy a köztársasági elnök megfontolásra a parlamentnek törvényt visszaküld. Az viszont egyedülálló, hogy a késedelem okozta sérelmek puszta fölemlítése is a demagógia, a tudatos árukapcsolás, a politikai túszejtés bélyegeit kapja.
A köztársasági elnök aggodalma ahhoz kapcsolódott, hogy az egyházak szociális tevékenységének finanszírozása hátrányosabb lesz, mint a korábbi.
Tisztelt Ház! Muszáj még egyszer megismételnem a ma elhangzottak fényében, hogy hazudni a parlamentben nem célszerű, hiszen ezt tényleg megőrzik a jegyzőkönyvek. Ha tehát egy jogvégzett képviselőtársam a vitában azt mondja, hogy a most rövidesen hatályba lépő törvény megfosztja az egyházi intézményeket a normatív finanszírozástól, akkor ez az otrombaság nagyon könnyen cáfolható. Az egyházi intézmények normatív finanszírozása nagyobb mértékben emelkedett, mint valaha, és természetesen nem szűnt meg. Mint ahogy a ma felszólaló frakcióvezető úrnak is meg kellene gondolnia, hogy mihez képest csökkent az egyházak költségvetési támogatása: az önök terveihez képest vagy az eddig kifizetett pénzekhez képest? És ha ezt az utóbbit tekintjük viszonyítási alapnak, akkor elmondhatjuk, az egyházak ennyi költségvetési támogatást nem kaptak soha.
Elhárult az akadály viszont az alapellátásban való korrekt egyházi részvétel elől, hiszen csak az a részvétel korrekt, amelyik a munkáért a megfelelő ellenértéket, megfelelő támogatást megkapja akkor is, ha étkeztet, akkor is, ha családsegítő munkát végez vagy az otthoni szociális ellátásban vesz részt.
Azok azonban, akik nem vélt, hanem valós sérelmeket szenvedtek el, most már reménykedhetnek, hiszen elhárult a jogi akadálya annak, hogy az őket segítő juttatásokhoz és szolgáltatásokhoz rövidesen hozzájussanak. A nagymamák - közel 180 ezer család választhatja ezt a megoldást - visszamenőleg megkapják a gyermekgondozási segélyt; életbe lép a felemelt összegű gyermekvédelmi támogatás, amely egyes különösen hátrányos helyzetű családoknál meghaladhatja a 9 ezer forintot; emelkedik az özvegyi nyugdíj 270 ezer özvegy számára, igaz, hogy most csak 5 százalékkal, de ők ennek is örülni fognak; emelkedik igen sok fogyatékos támogatása, és a törvény beleérti a fogyatékosok közé az autistákat is. A szolgáltatások szervezése végre elindulhat, az adósságszolgálati rendszeré, amely megakadályozza, hogy családok utcára kerüljenek; a speciális gyermekotthonok felépítéséé és a hajléktalanellátásé. Kinek ne szorulna össze a szíve a mínusz 10 fokos éjszakai jóslatok láttán?
De nem tudom, hogy elhárult-e az akadálya a szívekben lévő gyanakodásnak és gyűlöletkeltésnek, hiszen egy képviselőtársam meglepő fordulattal meglehetősen ellenséges beszédét a múlt héten azzal zárta, hogy az ország végre békére, együttműködésre vágyik, és arra, hogy a problémák megoldását tisztességesen, közös erővel tudjuk előmozdítani. Ez nagyon szép, és ezzel mindannyian mélységesen egyetértünk. Ehhez már nem tudok mást hozzátenni, csak egy múlt héten elhangzott mondást, amelyik nagyon szeretném, ha megkapná méltó helyét a dakota közmondások panteonjában, tudniillik a mondás így hangzott: az egérfogóban nehogy túl nagy legyen a sajt, mert nem fér mellé az egér. A mondatnak egyébként semmi értelme nincs, de elgondolkodtam azon, hogy aki mondta, tudja-e, hogy az egérfogó nem fog, hanem öl. És ha tudja, akkor mi vigyázni fogunk. Cin, cin, cin. (Taps a kormánypárti oldalon.)
