KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a BRFK megtiltotta több demonstráció megtartását. Hivatkozás: a közlekedés aránytalan sérelme. Nem kapott engedélyt több, céljaiban egyébként nagyon eltérő szervezet, a Tibetet Segítők Társasága, a Békelánc, a Civilek a Békéért és a Vér és Becsület.
Alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaság elismeri a gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyakorlását. Korlátozható azonban ez, ha a közlekedés aránytalan sérelmével jár, ha népképviseleti szervek vagy bíróságok működését zavarja, ha bűncselekményre hív fel, vagy bűncselekményt valósít meg, ha mások jogait, szabadságát sérti.
Az világos, tisztelt képviselőtársaim, hogy a közterületen tartott demonstráció kisebb-nagyobb mértékben gátolja a rendezvényen részt venni nem kívánók szabad mozgásához, így a közlekedéshez való jogát. A szabad mozgás alkotmányos alapjoga és a gyülekezés szabadsága közötti összefüggés nyilvánvaló. A hatóságnak arra kell törekednie, hogy az egyik jog gyakorlása a másik jog érvényesülését csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben nehezítse meg.
A kérdés azonban csak a gyülekezés helyszínének, méretének, időpontjának ismeretében dönthető el. Az elmúlt napok eseményei arról győztek meg, hogy rossz gyakorlatot folytat a rendőrség, amikor nem veszi figyelembe például a megelőző évek gyakorlatát, nem törekszik párbeszédre a demonstrációk szervezőivel. Bár hozzáteszem, hogy ugyanez az elvárás megfogalmazódik természetesen a demonstrációk szervezőivel szemben is. Nem állítom, hogy a rendőrség magától politikai szempontokat érvényesít, de éreznie kell, hogy az elvárás vele szemben a két említett jog érvényesítésének összehangolása.
Más a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, a Vér és Becsület szervezet esetében. A kérdés nem az, hogy demonstrálhatnak-e, hiszen egy demokráciában el kell tudnunk viselni a nekünk nagyon nem tetsző nézetek megjelenését is. Az a kérdés, hogy figyelembe véve nemzetközi szerződésekben is vállalt kötelezettségeinket és az európai gyakorlatot is, Magyarország olyan hely legyen-e, ahol a történelem szemétdombjáról előkotort fasiszta nézetek, melyek gyűlöletet szítanak, és sokakban félelmet keltenek, szervezett módon jelenjenek meg, sőt, nemzetközi találkahellyé változzunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A válasz egyértelmű: nem. Nem akarhatjuk, hogy Magyarország ilyen ország legyen. Csakhogy ennek megítélését nem lehet a rendőrségre bízni, és törvényeink nem is bízzák rá. Ezért nem is lehet elvárni a rendőrségtől, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen ügyekben állást foglaljon, ilyen kérdéseket maga bíráljon el. Mert, tisztelt képviselőtársaim, erre is megvannak az illetékesek, törvényeink pedig világos módon telepítik hozzájuk a feladatokat.
Ezen kérdések megítélésében felelősséggel bír az ügyészség, és természetesen a kérdést végső soron a független bíróságnak kell eldöntenie. Az elmúlt időszakban az ügyészség, bár szerintem egyébként késve, de végül is lépett az ügyben, állást foglalt, és ennek alapján kezdeményezi az említett szervezet megszüntetését. Most a független bíróságon a sor. Ez háríthatja el, tisztelt képviselőtársaim, a szégyent az ország feje fölül.
Az egész ügy pedig arra világít rá, hogy a jövőben az erre illetékes szerveknek fokozottan kell odafigyelniük arra, hogy vajon milyen mértékben toleráljuk az ilyen és hasonló nézetek képviselését és terjedését Magyarországon, érvényt szerzünk-e nemzetközi kötelezettségeinknek, és érvényt szerzünk-e egyébként a Magyar Köztársaság törvényeinek.
(11.20)
A két dolgot tehát együtt kell szemlélni. Igenis, megfelelő helyen, megfelelő időben támogatni kell a demonstrálást, támogatni kell azt, hogy mindenki szabadon kifejthesse a véleményét, másrészt pedig érvényt kell szerezni a törvényekben foglalt korlátoknak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
