DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Először is, engedje meg, hogy interpellációjának egy részletével foglalkozzam, és a csodálkozásomat fejezzem ki amiatt, hogy ha a Magyar Köztársaság oktatási minisztere tizenöt diákkal és öt tanárral a második magyar hadsereg doni katasztrófájának 60. évfordulóján ellátogat a Don-kanyarba, akkor ön azt kifogásolja. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!)
(12.20)
Másodszor pedig: Amerikába négy napra azért utaztam, hogy sok száz millió forint értékű szoftver felhasználási lehetőségét szerezzem meg ingyen a Magyar Köztársaság és az oktatás számára, és ez meg is történt. Úgy látszik, hogy önöknek csak az az amerikai utazás jó, amelynek során off-shore cégeket alapítanak tűzijáték rendezésére. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
Az iskolabezárások és iskola-összevonások ügye nem új, nem ezekben a hetekben vagy hónapokban keletkezett, hanem évek óta folyamatosan napirenden lévő probléma. Ugyanis a demográfiai hullámvölgyet még önök sem tudták megállítani az önök kormányzása alatt sem, és ezt a feladatot az oktatási tárca nem tudja magára vállalni a jövőben sem.
Az elmúlt időszakban választási ciklusonként egyébként egyre több iskolát zártak be, de eközben új iskolák is keletkeztek. A legtöbbet egyébként 2000-ben zárták be az elmúlt tizenegynéhány év alatt, amikor önök kormányoztak, s akkor nem hallottam a képviselő úr hangját, ha egyáltalán képviselő volt, arra nem emlékszem. (Taps a kormánypártok soraiban. – Közbeszólások a Fidesz soraiból.) De a tanulói létszám folyamatosan csökken, és ha összehasonlítjuk az iskolák számát, 1991-ben 3723-at tartottak nyilván, 2001-2002-ben 3852-t, tehát 129-cel nőtt a számuk. Ugyanakkor tavaly már 222 ezerrel kevesebb diák volt a közoktatásban a '92-es adatokhoz viszonyítva.
Megállapítható tehát, hogy az összevonásokra, a beruházásokra nem a pedagógusbér-fejlesztés vagy más finanszírozási okok miatt került sor, hanem azért, mert egyes intézmények kihasználtsági foka drasztikusan csökkent. Kőbánya példája ezt szemlélteti, hiszen az általános iskolai férőhelyek száma 12 ezer, a tanulók jelenlegi száma pedig 6181. Az önkormányzatnak például Kőbányán két választása volt: vagy változatlanul fenntartják, és kihasználatlan férőhelyekkel működtetik drágán az oktatási rendszerüket, vagy pedig ésszerű, racionális átszervezésekkel próbálják normális mederbe terelni azt. Természetesen a szülők és a pedagógusok tájékoztatása és bevonása ebbe a folyamatba mindig szükséges. A X. kerület egyébként így tett: új álláshelyeket létesítenek az eddigi túlóra terhére, vállalják a fejlesztő pedagógussá történő átképzés költségeit, és a korengedményes nyugdíjazás költségeit is átvállalják. Ahogy ön említette: a kormány valóban 3 milliárd forintos alapot hozott létre a hátrányos helyzetű önkormányzatok számára, ugyanakkor a kormány azt is kijelentette, hogy amennyiben ez az alap nem elégséges, bővíti ennek a forrásnak a lehetőségét.
Tisztelt Képviselőtársam! Ha az iskolabezárásokra pusztán a normatív finanszírozás miatt került volna sor, akkor az elmúlt évtizedben nem így alakult volna az iskolák száma, ahogyan most alakul. Erre más okok, alapvetően demográfiai okok kényszerítik azokat az önkormányzatokat, amelyek racionális átszervezésekkel megpróbálják az üres iskolapadok helyett azokat az iskolapadokat finanszírozni, amelyekben gyermekek ülnek, hogy számukra az oktatás színvonala növekedjen.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
