LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A vita kezdetén Horváth Balázs képviselőtársam már jelezte a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, és azt is, hogy némi módosításokkal, de támogatjuk ezt a törvényjavaslatot.
Amiért én most itt fölálltam, annak az az oka, hogy van egy lényeges hiányérzetem a benyújtott előterjesztéssel szemben, és ezt szeretném bővebben kifejteni. Kérem államtitkár urat, amennyiben mód és lehetőség van, akkor a továbbiakban ezt vegyék figyelembe.
A mozgássérültek parkolási gondjainak a megoldását és az ellenük tömegesen indított eljárások jogorvoslását már várta a közvélemény. Felháborító esetek sokaságáról lehetett olvasni és hallani, melyek szerint a parkolótársaságok önkényesen semmibe vették a rokkantságot igazoló okmányokat, és bürokratikus eljárásokra, hivataljárásokra kötelezték az amúgy is nehezen közlekedő mozgássérülteket.
Magyarországon felborult az európai jogrend. Nem a hamis igazolványok használatát vélelmező parkolótársaságoknak kellett igazolniuk ügyfeleik vétkességét, hanem az alaptalanul megvádoltaknak kellett kilincselniük a hatóságoknál, hogy egy-egy esetben igazolhassák ártatlanságukat. Azután egy újabb parkolástól számítva megint minden kezdődött elölről. Ezek a fölháborító esetek az országban számos polgármesteri hivatal vagy Budapesten a Főpolgármesteri Hivatal szociális érzéketlenségéről, továbbá a mozgássérültek napi gondjaihoz történő felelőtlen hozzáállásról tanúskodnak, hiszen köztudottan csak a városok vezetéséhez igen közel álló társaságok kaphatják meg a közterületi parkolóhelyek után fizetendő díjbeszedés lehetőségét. Törvényi felhatalmazás alapján kormányrendelet rendezi, reményeim szerint véglegesen, a mozgássérültek parkolási lehetőségeit.
2001. január 1-jétől a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalának a hatáskörébe került a járművekkel és a vezetői engedélyekkel kapcsolatos igazgatás- és adatnyilvántartás feladata. Ez a közigazgatási feladat attól válik bonyolulttá, hogy ezeknek az adatoknak a többsége, ahogy ez a törvényjavaslat is kimondja, egyedi, személyhez kapcsolódó adat, és ezért rá is vonatkoznak a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jog biztosításának az eljárásjogi szabályai.
Nem véletlenül folytat vizsgálatot az adatvédelmi biztos több parkolási társaság adatkezelésével kapcsolatban, amely társaságok azt a véleményt képviselik, hogy a parkolási díjakkal adós ügyfeleikre nem vonatkozik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, azaz ezeknek az ügyfeleknek a náluk rögzített egyedi adataira nem vonatkoznak a személyes adatok kezelésére vonatkozó általános szabályok.
Minden jel szerint ez a vélemény téves, és a most tárgyalt törvényjavaslat is az adatvédelmi biztos álláspontját erősíti. Ennek értelmében az egy adott személyre, annak vezetői engedélyére, a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára, egy konkrét járműre vagy egy konkrét járműokmányra vonatkozó adat közlésére a személyes adatok védelméről szóló jogszabályok az irányadóak. Ezeknek az adatoknak egy részéhez hozzáférhet a települési önkormányzat jegyzője a helyi adó beszedése érdekében, a közterület-felügyelet, valamint a parkolási szolgáltatást nyújtó társaságok is, a parkolási díj meg nem fizetése esetén a díj és a pótdíj behajtása érdekében.
Hiányoltam ebből a felsorolásból a hatóságokkal együttműködő polgárőröket, akik jelenleg még arra az egyszerű és naponta felvetődő kérdésre sem kaphatnak választ, hogy egy általuk gyanúsnak ítélt gépjármű rendszáma alapján rajta van-e az eltulajdonított vagy eltűnt gépjárművek listáján, vagy nincs rajta. Ha adóbehajtási, parkolódíj-behajtási érdekből hozzáférhetnek bizonyos adatokhoz a törvényben megjelölt szervezetek, akkor például miért nem kapnak hasonló jogokat a közbiztonságukon őrködő szervezetek? Ha adózási vagy parkolásidíj-beszedési érdekeket megjelenít ez a törvényjavaslat, akkor ennél fontosabb közbiztonsági érdekeket miért nem jelenít meg?
Egy kérdésben ezt már fölvetettem, és államtitkár úr válaszolt akkor. Abban reménykedtem, és ilyen reményteljes választ is kaptam, hogy ennek alaposabban utánanéznek, és megteremtik ennek a kérdésnek a megoldását biztosító törvényi hátteret.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
