DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság a február 12-i ülésén megtárgyalta a munka törvénykönyve módosításáról szóló törvényjavaslatot.
A bizottságban igen élénk vita bontakozott ki egy paragrafus kapcsán, éspedig a 22. § kapcsán, amely az ügyeletet, illetve az egészségügyben végzendő készenlétet szabályozná. A tárca képviselőivel a bizottság képviselői előzetes konzultációt folytattak, és egy olyan megegyezés született, örömünkre, hogy a 22. §-hoz egy bizottsági kapcsolódó módosító indítványt nyújtunk be, amely egyértelművé teszi, hogy a munka törvénykönyvének ez a módosítása jelen esetben nem vonatkozik az egészségügyi dolgozókra. A bizottsági vitában részt vett Lenkovics Barnabás úr, az állampolgári jogok biztosa, és részt vett a Magyar Orvosi Kamara képviselője is.
Bizottságunk képviselői régóta próbálkoznak megoldani az orvosi ügyelet fogalmát, és nagy örömünkre szolgált, hogy először a magyar jogtörténetben a munka törvénykönyvében megjelent az ügyelet fogalma. Az ügyelet fogalmának a munka törvénykönyvében való meghatározása azért is fontos, mint ezt Lenkovics Barnabás úr is elmondta, mert a munka törvénykönyve a munka világának az alkotmánya, és valamilyen módon harmonizálni kellene az egészségügyben végzett munkát a munka törvénykönyvével.
(10.10)
Nagyon nehéz még a korszerű egészségügy viszonyai között is a munka törvénykönyvét alkalmazni az egészségügyre, hiszen 365 nap kell rendelkezésre állni és munkát végezni. Összhangba kellene hozni az egészségügyi dolgozók munkaidejét, az elvégzendő munkát és a munkajogi szabályokat. Lenkovics Barnabás úr korábban írt levelében nehezményezte az egészségügyben dolgozók túlzott munkavállalását. Ez azért is fontos, mert az utóbbi időben számos esetben különféle orvosperekben arra hivatkoznak, hogy fáradt az orvos, és emiatt hibát követ el, de ma már megjelentek a mentőbaleseteknél is azok az esetek, amikor a mentőgépkocsi-vezető 12 órás vezetés után okozott valamilyen balesetet. Az orvosi kamara képviselője is kifejtette, hogy valamilyen módon összhangba kellene hozni az orvosok túlmunkavégzését a munkajogi szabályokkal, habár kifejtette, hogy mindegy, hogy az orvos az ügyelet végzése kapcsán milyen jogviszonyban fárad el.
Régóta szeretnénk megoldani ezt a kérdést, annál is inkább, mert a luxemburgi bíróság hozott egy határozatot a spanyol orvosok esetében, ahol szabályozták ezt a kérdést, és úgy oldották meg, hogy nem osztották ketté az ügyeletben végzett munkát rendelkezésre állásra és túlmunkára, hanem beemelték az ügyelet fogalmát. A munka törvénykönyvének módosítása jelen pillanatban nem alkalmas arra, hogy ezt a kérdést jogilag tisztázza, de mindenképpen harmonizálni kellene az egészségügyben dolgozók munkavégzését a munka törvénykönyvével, a munka világa alkotmányával. Ezt a kérdést valószínűleg az egészségügyi dolgozók jogállásában kell rendezni, mégpedig végérvényesen úgy, hogy a szakmában dolgozók számára ez megelégedéssel járjon. Nekünk több javaslatunk volt ezzel kapcsolatosan, éspedig javasoltuk korábban, hogy az ügyeletben eltöltött idő számítson be a nyugdíjalapba, az ügyeleti munkát valamilyen módon, a munka törvénykönyvétől eltérően ne a 48 órás időkorláttal, hanem más módon oldják meg, hiszen ez az ágazat specifikuma, ismerjék el az ügyeletet mint fogalmat a munka törvénykönyvében, és a díjazást ennek megfelelően harmonizálják.
A bizottságunkban ellenzéki és kormánypárti oldalról több felszólalásban elhangzott, hogy igyekszünk ezentúl Catóként visszatérve erre a kérdésre bármikor, amikor a munka törvénykönyvének módosítása van, ezt a kérdést beemelni, és valamilyen módon jogilag szabályozni.
Ennek értelmében a bizottságunk hosszas vita után a törvényjavaslatot 12 igen szavazattal és 4 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok soraiban.)
