PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A területrendezési tervnek az a célja, hogy rögzítse a területhasználat rendjét a közérdeknek megfelelően, a hosszú távú jövő érdekében. Különböző tulajdonban, közöttük önkormányzati tulajdonban lévő területek felhasználását kell korlátozni és szabályozni. Ez csak törvényben lehetséges.
Országos területrendezési terv most először készült hazánkban, mivel eddig csupán szankcionálás nélküli koncepciók vagy pedig össze nem hangolt ágazati érdekeket képviselő területfelhasználási tervek készültek. Az országos területrendezési terv készítését a területfejlesztésről szóló 1996. évi XXI. törvény 7. §-a írta elő. A törvényjavaslat az általános indoklási részben a következőket rögzíti:
A területrendezési tervek a területfejlesztés társadalmi, gazdasági céljaival összehangolt, hierarchikusan egymásra épülő műszaki, ökológiai szempontok alapján elkészített tervek, amelyeknek alapvető funkciója a térségi szerkezet meghatározása és térségi területhasználat szabályozása. Feladatuk nem a területfejlesztés céljainak, folyamatának, eszközeinek, ütemeinek meghatározása, hanem a fejlesztés, a fejlődésbeli, térbeli, fizikai kerületeinek, területi lehetőségeinek és korlátainak meghatározása, a természetes és épített környezet értékei védelmének biztosítása mellett. Országgyűlési, illetőleg megyei önkormányzati jóváhagyások révén a legfontosabb előírásaik jogszabályként fejtik ki a hatásukat.
A területrendezési tervek között legjelentősebb az országos területrendezési terv, amely az ország egészére határozza meg a léptéknek megfelelő mélységben a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat. Üdvözlendő, hogy a szabályozási alapdokumentum megszületett, és egyet lehet érteni az általános indoklásból idézettekkel is.
Ám, ha azt is megnézzük, hogy a törvényjavaslat milyen mértékben felel meg a hazai jogrendnek és a kívánatos közérdekű szakmai elvárásoknak, akkor elég komoly problémákat találunk benne, hatályos törvények, alkotmánybírósági határozat marad figyelmen kívül.
(17.50)
Lényeges szabályozási kérdések maradtak megoldatlanul, amelyek a terület jelenlegi formája mellett a következő években komoly problémákat vetnek majd fel.
A területfejlesztési törvény 23. § (3) bekezdésében előírja azt, hogy a területrendezési tervekhez környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálatot kell készíteni. Sajnos, ehhez a tervhez nem készült ilyen vizsgálat, ami kétszeresen is baj. Egyrészt éppen hazánk legfontosabb rendezési terve jár elöl a rossz példával, másrészt az ilyen vizsgálatok mellőzése meghiúsítja azt a célt, amit a területfejlesztési törvény 23. § (5) bekezdésében úgy határoz meg, hogy a területrendezési terv feladatainak tartalmaznia kell a fenntartható fejlődés, a környezeti elemekkel való gazdálkodás és a környezet minőségének a térségi szempontjait. Néhány aggasztó konkrét példát a törvényjavaslatból még meg fogok említeni ezzel kapcsolatban.
Az Alkotmánybíróság 3/1997. (I.22.) számú határozata az indokolási részben azt állapítja meg, hogy amit a törvény elmulasztott, azt a miniszteri rendelet nem pótolhatja. A tulajdonviszonyokat is érintő területfelhasználás szabályozási jogkörében tehát nem elegendő egy miniszteri felhatalmazás, márpedig a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény 28. § (6) bekezdésében a nemzeti park létesítését a szakminiszter hatáskörében állapította meg. Akkor még talán nem is tehetett mást, hiszen hiányzott hozzá a területhasználat átfogó szabályozásának a jogintézménye.
Ez a helyzet azonban most alapvetően változik meg, éppen e törvény következtében. Szükséges ezért, hogy a nemzeti parkok létrehozása is itt történjen meg. A jelen törvényjavaslatban a 13. § országos ökológiai hálózat kategóriáján belül erre lehetőség nyílik. Enélkül ugyanis félő, hogy a kellő védelem nem biztosítható, és a piaci igények a joghézagon belül előbb-utóbb maradandó károkat okozhatnak. A törvényjavaslat 31. §-ában előírja azt, hogy az országos területrendezési tervet hétévente felül kell vizsgálni, de egyébként nem intézkedik a módosításával kapcsolatos eljárási rendről. Igen súlyos problémák vetődnek fel ezzel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy az, amit ez a javaslat tartalmaz, immár törvényi hatályú, így csak egy másik törvénnyel lehet módosítani.
Néhány előre látható nehézség ezek közül: a jelen törvényjavaslat 5. § (2) bekezdésében a megyei területi felhasználási kategória határát 50 hektárban állapítja meg. Ez egyebek között annyit jelent, hogy ennél nagyobb terület építési területbe vonása csupán a megyei terv módosításával lehetséges. Üdvözlendő a javaslat, azonban gondoskodni kell a módosítás eljárási rendjéről, mert a hétévente esedékes felülvizsgálat bizonyára nem megfelelő ehhez.
A 9., 10. §-ban, valamint az 1. és 2. számú mellékletben vannak feltüntetve az országos műszaki infrastruktúra-hálózatok és egyedi építmények vázlatos helyei. Ezek igen hosszú, sok évtizedes távlatra rögzítenék a szerkezetet, mialatt bármi felmerülhet, egy tényleges, új igény, például útszakasz vagy határátkelő valamilyen, közben keletkezett nemzetközi igény szerint, amiért szintén nem elég a hétévente tartott felülvizsgálat, hanem azonnali döntést igényel. A törvényjavaslat 6. §-ában meghatározza a művelési övezet kategóriát, majd a 3. számú mellékletben ezeket területileg is rögzíti. Ugyanakkor az EU-csatlakozásunk által felmerült igények, mint például a szántóterület csökkentése vagy olyan újragondolandó hazai igény, mint a Tisza-völgy vízgazdálkodásának a reformja lényeges módosulásokat okozhatnak a művelési ágakban, csakhogy ezek hatályosulása ezen törvény keretében módosítást igényel.
A területhasználat szabályozása számos jogi problémát vet fel, amelyek ma egyrészt fogyatékosan, másrészt nehezen áttekinthetően vannak szabályozva: a kisajátítás, a korlátozással járó kompenzáció, a jogorvoslat. A jelen törvényben legalábbis intézkedni kell arról, hogy ezek áttekinthető rendszerbe sorolva elkészüljenek.
Még ki kell térnem néhány olyan dologra, amelyek bár csak részletkérdések, mégis nagy fontosságúak. Sajnos, az országos területrendezési terv a szükséges és a törvényben is előírt vizsgálatok nélkül készült, és ha most e formában törvényerőre emelkedik, az súlyos jövőbeni problémák megalapozója lehet, mivel előír végre nem hajtható vagy éppen káros következménnyel járó feladatokat. Az autópálya- és az útprogram a térségi gazdasági szempontoknak, a környezeti igényeknek és az ország gazdasági teherbíró képességének a figyelmen kívül hagyásával készült. Nyilvánvaló, hogy e formában megvalósulni sem fog, viszont félő, hogy az összes összefüggéséből kiragadva megvalósított elemei nem fogják az ország távlati céljait szolgálni, pedig ez lenne a törvénytervezet kitűzött fő célja.
Kiemelt szerep jut itt az európai regionális kapcsolatok hazai elemei kiépítésének, ámde a tervezet félreért benne egy alapvető dolgot. Ha például az európai igény egy Trieszt-Ljubljana-Budapest-Kijev kapcsolatról beszél, az csak egy általános földrajzi irány, és távolról sem jelenti azt, hogy éppen a máris túlzsúfolt budapesti térségeken kellene hatalmas költségekkel átvezetni. Könnyen lehet, hogy más átvezetési irány kedvezőbb és olcsóbb volna. Tekintettel arra, hogy valamennyi európai közlekedési irányelv Budapestet jelöli meg iránypontként, ennek a mechanikus átvétele hihetetlen környezeti és pénzügyi gondokat fog jelenteni Magyarország számára, anélkül, hogy azt bárki megkövetelné tőlünk. Egyúttal az ide összpontosuló forrásigény az egész magyar vidék vagy az ország 80 százalékának a leszakadását fogja eredményezni. Lehet például, hogy valami időközben megépülő dél-dunai híd által megteremtett lehetőség újrarendezi a közlekedési folyosók kérdéskörét.
Kérdés az is, hogy szabad-e, érdemes-e ennek a Trieszt-Kijev tranzitforgalomnak az útját a balatoni üdülőkörzetre terhelni? Nem volna-e érdemes egy közép-somogyi átvezetés, ami olcsóbb, környezetbarátabb, és segítené Dél-Dunántúl közlekedésének a megoldását is? Szerepel a törvényjavaslatban nagy sebességű európai vasút kiépítése Bécs-Budapest-Kelebia-Belgrád vonalvezetéssel, csakhogy ez messzemenően nincs megtervezve, sőt a jelenlegi viszonyok között a budapesti átvezetés teljesen megoldhatatlan.
A törvényjavaslat értelmében az M0-ás autópálya nyugati szakasza a budai hegyeken keresztül vezetne. Ez a vidék környezeti szempontból a főváros tüdeje és a legfontosabb rekreációs tartaléka, amely nagyrészt természetvédelmi terület, és az autópálya tönkretenné. Az M0-ás autópálya nyugati szakaszát anélkül tervezték ide, hogy a közlekedési kapcsolatok megkövetelnék, hiszen ebben az irányban semmiféle autópálya-kapcsolat nincs és a jövőben sem lesz, de ha ez a sztráda megépül, az ide fogja vonzani az átmenő forgalmat, amelynek benzingőzét a budai hegyvidék és az uralkodó szél irányába eső főváros szívja majd be. Az anyagiak szempontjából pedig annyiba kerülne ez a 20 kilométeres szakasz, amelyből az Alföldön 170 kilométeres autópályát lehetne megépíteni.
Meg kell jegyeznem, ezek a felvetések megfelelnek ugyan a józan belátás szempontjainak, de nem pótolják az érdemi vizsgálatokat, azokat, amelyek elkészítését egyébiránt a területfejlesztési törvény is előírta.
A fentiek alapján módosító javaslatok előterjesztését tartom szükségesnek, amelyek kiterjednek a törvényben előírt hatásvizsgálatok elkészítésére, a nemzeti parkok meghatározásának beemelésébe a törvény szövegébe, a törvény jövőbeni módosításával kapcsolatos eljárási rend alapjainak a rögzítésére, a területhasználat korlátozásával és módosításával járó jogi és eljárásrendi szabályok kidolgozásának elrendelésére.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként csakis ezen módosító elfogadása esetén tartom támogathatónak az országos területrendezésről szóló T/1817. számú törvényjavaslatot. (Taps az MDF padsoraiban.)
