FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt hiszem, hogy szándékosan félreértette a kérdésemet. Én nem kételkedtem abban, és nem cáfoltam azt, hogy László Csabának abban az időben, 1999-ben járt az akkori törvények szerint az a végkielégítés. Én azt kérdeztem, hogy hogyan hasonlíthatom össze azzal a gyári munkással, azzal a személlyel, aki alatt megszűnt a cég (Közbeszólások a kormánypártok soraiból), akit kirúgtak, aki mögött nincs már ma cég, tehát őt valóban eltávolították, és ennek a személynek kifizetésre került egy végkielégítés, tehát nem tudna visszamenni a munkahelyére. László Csabával nem ez történt. Az akkori törvények szerint járt neki a végkielégítés, most viszont újra vezető munkatársa, azaz első számú vezetője a Pénzügyminisztériumnak. Pénzügyminisztérium van, oda visszakerült.
Kérdezem: az ön által feltett jog és erkölcs összehasonlításával, az ön érzékével nem ellentétes ez a megállapítás? Ön egy etikai kódexről beszélt itt a napirend előtti felszólalása kapcsán. Csak kérdezem: ebben nem szerepel majd egy ilyen, hogy nem lehet félévente, kétévente valakit felmenti végkielégítéssel, és utána visszavenni azt? Példa van rá, hogy történt már visszafizetés azoknál, akik állami céghez visszakerültek. (Közbeszólások és taps az ellenzéki pártok soraiban.)
