GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vártam, vártam türelmesen, hogy végre arról tudjunk beszélni, amiről beszéltünk fél órával ezelőtt; tehát nem másról, mint a munka törvénykönyvének jogharmonizációs dolgairól, mert úgy gondolom, hogy az, amit egy héttel ezelőtt Béki Gabriella mondott, tény és való.
A munka törvénykönyve valahol a munka világában az alkotmány kategóriáját érinti, vagy azzal egyenértékűvé tehető. Ilyen értelemben fontos az, hogy azon alapvető kérdések szabályozása, amely akár az európai jogharmonizáció tekintetében szükségszerű, megtörténjen, akár azoknak a szükségszerű aktuális kérdéseknek a kezelése, ami a munka világának sajátosságából fakadó, szabályozott legyen.
Itt a legfontosabb most talán az, hogy - csak címszavakban - a jogutódlásról szóló irányelvek megfogalmazásával kapcsolatosan, vagy éppen a határozott, határozatlan idejű munkaszerződések átmeneti kérdéskörét érintően, vagy a részmunkaidőről szóló szabályozás kérdésköréről beszéljünk. Azért nem fogok bőven kifejtett módon szólni róla, mert képviselőtársaim ezt megtették. De arról, amiről talán egy picivel kevesebb szó esett, mindenképpen szeretnék szólni; ez pedig igazából a jogharmonizáción felülemelkedő, abból bizonyos értelemben kitekintő olyan típusú változások, amelyek a készenlét, az ügyelet kategóriáját érintik.
Mint ismeretes, a munka törvénykönyve keretei között eddig csakis készenlétről beszéltünk. Most az ügyelet és a készenlét egymásmellettisége jelenítődik meg ebben a jogharmonizációs anyagban. Ennek a lényege valójában az, hogy szélesítsük a lehetőségét annak, hogy a munkaidőn kívüli rendelkezésre állás kérdéskörében többfajta módon, formában is mód lehessen.
Az ügyelet keretei között a személyi alapbér 40 százaléka érhető utol, tehát egy messze felülmúló mértékű juttatásról van szó, mint a korábbi időszakban, ahol a készenlét esetében 25 százalék volt elérhető. A mostani készenléti szabályozási keretek között a személyi alapbér 20 százaléka az, ami utolérhető összeg. A különbség annyi, hogy a készenlét fogalmát ez a törvényjavaslat akképpen definiálja, hogy készenlét esetében a munkavállalónak nem a munkaadó által megjelölt helyen kell tartózkodnia, hanem csak egy határozott időintervallumon belül kell tudnia a rendelkezésre állást teljesítenie.
Azt gondolom, ez megint csak egy mértékadó eltérés, differencia a korábbiakhoz képest, hiszen a munkavállalónak megfelelő mozgásteret, mozgásszabadságot biztosít a tekintetben, hogy a saját életét tudja élni, és adott esetben mindezek mellett rendelkezésre tudjon állni.
(12.00)
Egy másik ilyen nagyon fontos kérdés a teljesítménybérezésnek, a teljesítménykövetelményeknek és valahol a mindenkori minimálbér elérésének a kérdéskörét érinti. Itt ez a törvényjavaslat olyan módosításokat, olyan fajta gondolkodásmódot közvetít, amin keresztül az eljárási utakat meg kell találni annak érdekében, hogy a teljesítménykövetelmények teljesíthetők is legyenek, ezek nyilván alapot biztosítsanak arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók az őket megillető jogos béreket, illetményeket utol tudják érni.
Azt gondolom tehát, összességében - nem használva ki a tíz percet - úgy fogalmazható meg a történet, hogy a munka törvénykönyvének a jogharmonizációs folyamata - ami egyébként az Érdekegyeztető Tanácsban egyértelmű támogatást kapott mind a kormányzati, mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldal részéről, tehát közös megegyezésen alapul - olyan üzeneteket, módosítási javaslatokat közvetít, amelyek gyakorlatilag az europanizálódási folyamatot erősítik, és ez lehetőséget biztosít arra, hogy ne csakis a brüsszeli követelményeknek való megfelelés történjen meg, hanem a magyar munkavállalók és a magyar munkaadók érdekeit szolgálja.
Mindezért kérem képviselőtársaimat, hogy most itt, az általános vita kapcsán is, de majd a részletes vita kapcsán is erősítsék, támogassák a törvény ilyeténvaló elfogadását, mert az a közös céljaink kielégítését szolgálja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
