PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon, ahogy a világon mindenütt, egyre súlyosabb problémát jelent az elöregedő számítógépek és egyéb berendezések környezetvédelmi előírásoknak megfelelő kezelése. Az egyre nagyobb mennyiségű elektronikai hulladék visszagyűjtése és ártalmatlanítása új feladatok elé állítja a kormányzatot és az iparág felelőseit.
Ezért fordultam 2002 októberében Kovács Kálmán informatikai miniszterhez. Arról tudakozódtam, milyen tervei vannak az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak e témához kapcsolódóan. Azt kérdeztem, keresik-e a megoldásokat az információs társadalom korántsem virtuális szemétdombjainak eltakarításához. Egyben felhívtam a figyelmet arra, hogy ne csak a mobiltelefonok elhasznált akkumulátorainak problematikájára szűkítsék le az intézkedési csomagot. Ezzel szemben rendszeres számítástechnikai lomtalanítást javasoltam.
Javaslatomat indokolta az is, hogy a közelgő EU-csatlakozás időpontjáig megfelelő törvényi szabályozás álljon rendelkezésre az elektronikai hulladékok kezelésére. Az EU-szabályozás szerint a gyűjtés, a feldolgozás és az újrahasznosítás költségeit a gyártóknak, az importőröknek, vagy a kereskedőknek kell fizetniük. A felelősség ilyenfajta szabályozása, az ebből következő intézkedések és a forgalmazói terhek növelése alapos kormányzati előkészítést és érdekegyeztetést kíván.
Véleményem szerint ennek a munkának a megkezdése már tavaly októberben is késő volt, de úgy látom, azóta sem történt igazán semmi. Sőt, még abban sem történt előrelépés, hogy egyáltalán tisztázzák, melyik minisztérium, az informatikai vagy a környezetvédelmi kell hogy foglalkozzon a megoldások kidolgozásával.
A kapkodást és a tanácstalanságot mutatja, hogy a nagy médiatámogatással meghirdetett mobilakkumulátor-begyűjtési akció sem valósult meg karácsonykor. Éppen ezért tettem föl az elmúlt hét hétfőjén most már nem Kovács Kálmánnak, hanem Kóródi Mária miniszter asszonynak a kérdést, mi lesz a mobiltelefonok akkumulátorainak begyűjtésére hirdetett programból. A miniszter asszony nem tudott érdemben válaszolni. Végül úgy magyarázta a sikertelenséget, hogy a figyelemfelhívó akciók szervezése és végrehajtása nem a minisztérium feladata. De akkor mi a feladata - kérdezem ismét itt, önök előtt - a minisztériumnak? Csak jelzésként néhány problémát:
Magyarországon ötmilliónál több mobilkészüléket tartanak üzemben. Ha ezeknek az akkumulátorait egymás után sorba raknánk - ez pontos adat -, a sor Miskolctól Győrig tartana, vagyis ez a távolság legalább 300 kilométert tesz ki. Óriási mennyiség ez, még akkor is, ha ez nem egyszerre kerül a szemétbe.
Szakértői becslések szerint megközelítőleg egymillió személyi számítógép, illetve egyre több laptop van mindennapi használatban. Különösen veszélyes hulladéknak számítanak ebből a termékskálából a monitorok. Az élettartamuk végére ért számítógépek és egyéb berendezések elhelyezésére még nem alakult ki a szelektív hulladékgyűjtés rendszere. Itt a késlekedés azért is káros, mert általában is elmondható, hogy Magyarországon még nem vált megszokottá a környezetkímélő, elkülönített háztartási hulladékgyűjtés.
Várhatóan az elektronikai termékeknél is hosszú időt vesz majd igénybe az ilyen gyűjtőrendszer társadalmi elfogadása. Felmérések szerint az elektronikai szemét jelenleg a háztartási hulladékok 4 százalékát teszi ki. Azonban a mennyiség ugyancsak gyorsan, ötévente 16-28 százalékkal növekszik, háromszor olyan gyorsan, mint az átlagos hulladék.
E számok tükrében javasoltam az informatikai lomtalanítás megszervezését. Úgy vélem, ennek a kezdeményezése kormányzati feladat. A tények azonban azt mutatják, nem történt semmi. Ezért intéztem ismét kérdést az illetékesnek vélt miniszterhez.
A jelenlegi eset is bizonyítja, amit általában is tapasztalunk, hogy a jelenlegi kormány az egészséges környezethez való alkotmányos jogot nem tartja kellően tiszteletben. Ennek jele az is, hogy az előző évhez képest is mintegy 30 százalékkal csökkent a minisztérium költségvetése. Ide köthető az is, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úr évnyitó parlamenti beszédében egy szót sem szentelt a környezetvédelemnek.
Az MDF-frakció tiltakozik a környezetvédelem melléktémává degradálása ellen. Elutasítja ezt a negatív kormányzati szemléletet; annál is inkább, mert a kormányzattal szemben a Magyar Demokrata Fórumnak van környezetvédelmi programja. Ez a program a fenntartható fejlődés mellett az élhetőbb környezetet emeli a középpontba. A frakció egyeztetett álláspontja szerint ha az IHM vagy a Környezetvédelmi Minisztérium nem nyújtja be még ebben az évben az elektronikushulladék-gazdálkodásra vonatkozó törvényjavaslatot, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja fogja ezt megtenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
