DR. MÁDL FERENC
DR. MÁDL FERENC
DR. MÁDL FERENC köztársasági elnök: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Kossuth Lajosnak, a Honvédelmi Bizottmány elnökének szavait olvasom: "Az ellenség közeledvén a főváros felé és a csatának kimenetele Isten kezében lévén a kormány kötelességének tartja a koronát minden esetre biztosítani." Ezért elrendeli, hogy az ország Szent Koronáját és egyéb koronázási inszigniáit azonnal Debrecenbe kell szállítani.
1848. december 30-án, az ország sorsának drámai óráiban született parancs ez, amikor a császári csapatok már a fővároshoz közeledtek. A forradalom és szabadságharc kormánya és Országgyűlése ekkor úgy rendelkezett, hogy ki kell üríteni a fővárost, az alkotmányos intézményeket - és így a Szent Koronát is - Debrecenbe kell szállítani.
A győzelmes tavaszi hadjárat során, 1849. június 5-én a Szent Korona ismét visszatérhetett a fővárosba. Amikor 1849. július 8-án megint szorongatott hadihelyzet állt elő Budán, Szemere Bertalan miniszterelnök - Kossuthtal egyetértésben - a koronát előbb Szegedre, majd Nagyváradra és onnan Aradra vitte magával.
A temesvári, 1849. szeptember 11-ei csatavesztés után, amikor már látni kellett Világos árnyékát, Kossuth és Szemere délen készültek az országot elhagyni. Szemere - ismét csak Kossuthtal egyetértésben - úgy döntött, hogy a Szent Korona maradjon Magyarországon, mert ahol a korona van, ott van az ország, a magyar államiság reménye és biztosítéka.
A koronát - így szóltak - semmiképpen sem szabad külföldre vinni, és nem kerülhet az ellenség kezébe. Ezért Szemere harmadmagával, mielőtt átlépte a határt, 1849. szeptember 17-én éjszaka a Szent Koronát Orsovánál egy füzesben elásta. A helyszínről rajzokat készítettek, hogy majd fel lehessen lelni, ha erre mód lesz. Az önkényuralom négy évig, 1853. szeptember 8-áig nem tudott a korona nyomára jutni.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Itt abbahagyom ezt a történetet. A folytatás ismert, Arany János walesi bárdjának szavától a nemzet túlélésének deáki útján át Liszt Ferenc koronázási miséjének az általa is csak a templomon kívülről hallgatott fájdalmas credójáig. A történet lényege a valóság égi másán is úgy hangzik, legszebb történelmi hagyományaink nagy alakjai is úgy látták, hogy a Szent Korona az ország szabadságának, függetlenségének és alkotmányos értékrendjének olyan jelképi ereje, hogy védelmével magunkat védjük; kifejezi sorsunkat, és nehéz időkben is erősíti reményünket országunk nemzeti jövőjében.
(10.10)
Tisztelt Ház! Valami hasonló hitet és reményt tápláltak bennünk a második világháborút követő évek. Hosszú évek várakozása után eljött az a pillanat, amikor James Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke úgy fogalmazott, hogy - őt idézve - helyénvaló és időszerű visszaadni Magyarország népének Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, amelyek a második világháború befejezése után az Amerikai Egyesült Államok őrizetében voltak, mert ezek a magyar történelem legfontosabb ékszerei. James Carter személyes lelkiismerete és hitbeli meggyőződése kellett ahhoz, hogy az amerikai közvéleményben dúló komoly viták ellenére vállalta ezt a döntést. Köszönet érte ennek az amerikai elnöknek. Talán ennek az eseménynek is szerepe van abban, hogy Carter nyugalmazott elnököt azóta is barátunknak ismerjük. A rendszerváltozás után sok-sok rászoruló család költözhetett új otthonba, amelyek a Habitat-program keretében az ő tevőleges közreműködésével épültek fel.
Hölgyeim és Uraim! Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1978-ban egy hideg januári este, kalandos életének leghosszabb távollétéről, 33 év után újra magyar földre érkezett a Szent Korona. És hogy megint a lényeget mondjam: a korona visszaérkezése már ekkor reményt adott ahhoz, hogy az ország egyszer majd valódi demokratikus átalakulás útjára lép, s egyszer majd újra beletartozhat abba az euroatlanti közösségbe, amelyhez múltja, kultúrája, értékei és hite jogán mindig is tartozott.
A fentiek is mutatják, amit annyira és annyian tudtunk eddig is: a Szent Korona több királyt koronázó ékszernél. Az idő úgy hozta, hogy a mi koronánk méltósága, jelképi ereje erősebb lett az általa képviselt tekintélynél, a királynál is, mert hovatovább az egész nemzetet átfogó jelkép lett. Így volt ez már a kezdeteknél is, amikor a koronázási jelvények, a Szent Korona, a jogar, az országalma és a koronázási palást népünk megerősödését jelentette nemzeti és európai kultúrájában. Üzenete egyszerre nemzeti és európai. A görög és latin feliratok Kelet és Nyugat egységét fejezik ki Európán belül. A bibliai evangéliumi szimbolika az új hit és a kultúra erejéről szól.
Tisztelt Ház! A korona történelmi szerepét kalandos események sokasága sem tudta megtépázni. Volt zsákmánya III. Henriknek, a nagy hatalmú császárnak, akit később II. Andrásnak szent háborúval kellett kényszerítenie és fenyegetnie, ha a koronát nem juttatja vissza. Károly Róbert és Mátyás király is súlyos váltságdíjat fizettek érte. Volt, hogy fényűző pompa vette körül, volt, hogy elásták; volt, hogy elveszett, és volt, aki életét adta érte. És ez csak röviden elmondott története a korona odüsszeiájának. Városok és falvak, külhoni paloták vagy éppen méltatlan idegen rejtekek is tartózkodási helyei voltak. Az ország több mint száz településének volt néha keserű lakója, de többnyire szívesen látott vendége.
Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Ház! Az amerikai kormány a magyar népnek adta át a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. A népet akkor a társadalmi szervezetek és az egyházak képviselték. Mikor elérkezett a Szent Korona és a Szent István-i államalapítás millenniuma, akkor már volt demokratikus állammá szervezett országunk, már volt demokratikusan választott Országgyűlésünk, amely elsősorban jogosult kifejezni a nép akaratát. Ez az Országgyűlés a Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. számú törvényben ünnepélyesen úgy rendelkezett, hogy "A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban. Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyre emeli a Szent Koronát, és a Nemzeti Múzeumból a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi."
A Szent Korona ezzel, tisztelt hölgyeim és uraim, történelmi értékeinek és alkotmányos jelképi szerepének törvényesen meghatározott, megfelelő, méltó helyre került. Azt hiszem, hogy múltunk iránti tiszteletből és a méltó elődöknek adózva ma is illő megerősíteni meggyőződésünket, hogy a Szent Korona kifejezte és kifejezi vágyunkat az országgá épített európai hazára, kifejezte és kifejezi az emberek hitét az európai erkölcsi és kulturális értékrend megtartó erejében. Kifejezte és kifejezi vágyunkat a külső és belső biztonságra, a szabadságra, az anyagi boldogulásra, a szolidaritásra. Kifejezte és kifejezi az ország kormányzásának és az egyéni cselekvésnek a felelősségét. Több mint szimbólumként fejezte ki és fejezi ki ma is államiságunk egyszerre nemzeti és európai lényegét.
Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! A Szent Korona a Magyar Országgyűlés épületében újra függetlenségünk és önként vállalt csatlakozási szándékunk egymással összefüggő, egymást feltételező képviseletére figyelmeztet. Tisztelettel és elismeréssel adózunk minden embernek, magyarnak és nem magyarnak, aki bármely időben óvta, mentette a koronát, hogy az országunké maradjon. Tisztelet és elismerés jár mindenkinek, aki szolgálta, méltón viselte, hittel őrizte, harcot vívott érte, és aki mesélt róla gyerekeinek. Köszönet és elismerés illeti a milliókat, akik az elmúlt két évben jöttek, és ezután is jönni fognak, hogy az ország házában a Szent Koronánál átérezzék közös történelmünket, és köszöntsék népeink jelen kori köztársaságát. Isten áldja őket és az egész nemzetet!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps.)
(10.20)
