DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság tegnap és ma is ülésezett, és tárgyalta azokat a módosító indítványokat, amelyeket a visszaküldött törvényjavaslattal kapcsolatosan az előterjesztő, illetőleg ellenzéki képviselőtársaink benyújtottak.
Mivel a köztársasági elnök úr alapvetően nem alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg levelében, mellyel visszaküldte a parlamentnek a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt, ezért az alkotmányügyi bizottság nem kizárólag jogi szempontból elemezte a törvényt, hanem vizsgálta azt is, hogy sérült-e avagy sem az állam és az egyházak közötti partneri viszony, az állam és az egyházak közötti együttműködés elve.
Az alkotmányügyi bizottság többsége, a szocialista és a szabad demokrata képviselők megállapították azt, hogy először is semmiképpen sem sérül az egyházaknak az intézményalapítási joga, ez a jogosultság továbbra is fennáll az 1990. évi IV. törvény alapján. Megállapította azt is a többség, hogy az alkalmazott megoldás teljes mértékben illeszkedik a kötelező önkormányzati feladatok ellátásának jelenlegi rendszeréhez. Közismert az, hogy az 1990-ben hatpárti konszenzussal elfogadott önkormányzati törvény a kötelező feladatok esetében kétféle megoldásra biztosított lehetőséget. Az egyik megoldás az, hogy az önkormányzat saját intézményével, saját szervezetével végzi el a kötelező feladatot, a másik megoldás pedig, hogy más intézménnyel szerződést köt, s ennek alapján mintegy megvásárolja a szolgáltatást az önkormányzat területén élő állampolgárok számára. Abban az esetben, amikor az önkormányzat saját maga látja el a feladatot, akkor nem kötelessége szerződést kötni, amennyiben viszont nem látja el saját szervezetével a feladatot, abban az esetben ilyen szerződéskötési kötelezettsége fennáll.
A törvény két vitatott paragrafusa, a 33. és a 35. § ezt az általános lehetőséget konkretizálja a szociális ellátás esetében.
(11.50)
Mind a két paragrafus egyértelműen illeszkedik - mint előbb jeleztem - az önkormányzatok működési rendszeréhez, a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok megoldásának a módjához.
Felmerült a vita során az, hogy miért más a helyzet a közoktatás, illetőleg egyéb területek, mint mondjuk a szociális ellátás esetében. A közoktatás esetében a közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény alapozza meg azt, hogy az önkormányzatok mellett az egyházak, az alapítványok, illetőleg a magániskolák is azonos pénzügyi finanszírozási elbánásban kell hogy részesüljenek. Ennek a hátterében meghúzódik egy alkotmánybírósági döntés, a 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat, melynek megállapításait a 18/1994. számú alkotmánybírósági határozat megerősítette.
A 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat azért állapít meg speciális rendelkezéseket a közoktatás esetében, mert a magyar állam, amikor 1976-ban becikkelyezte a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, akkor egyben vállalta azt is, hogy az oktatás, a nevelés terén garantálja azt, hogy a világnézetileg semleges nevelés mellett világnézetileg elkötelezett nevelésre is lehetőség nyíljon. Ez a speciális nemzetközi kötelezettség alapozza meg egyébként a közoktatási törvényben szereplő rendelkezéseket.
Nem lehet ezeket a rendelkezéseket kiterjesztő módon értelmezni, nem lehet ennek alapján megállapítani azt, hogy ugyanilyen finanszírozási kötelezettség terheli az államot más szférák esetében is. Ugyanakkor világosan látnunk kell, hogy a vitatott két paragrafus nem megfosztja az egyházakat bizonyos jogosítványaiktól, hanem garantálja számukra azt, hogy szerződés alapján megkapják azt a pénzt, ami az intézmények működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ez a kérdés az, amit másként ítéltek meg ellenzéki képviselőtársaim.
Egyébként a vita során felmerült az is, hogy a köztársasági elnök úr miért nem alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg. Nagy valószínűséggel azért, mert ilyeneket ő sem talált. Ha ilyen alkotmányossági aggályokkal találta volna magát szembe, akkor nem visszaküldi a ma már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt a parlamentnek, hanem az Alkotmánybírósághoz fordul.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
