KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdése kapcsán sajnálattal kell megállapítanom, hogy munkatársai újra a sajtóból vett egyoldalú és súlyos tárgyi tévedéseket tartalmazó információkkal látták el önt. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Ez ugyan nem először fordul elő, most azonban különösen bántó ez az eset, hiszen más oldalról ön olyannyira fontosnak érezte az imént elmondott gondolatait, hogy még az azonos tartalmú írásbeli kérdésére adott miniszteri választ sem tudta kivárni.
Holott érdemes lenne betekintenie képviselői postájába, hiszen a miniszter úr január 31-én kelt levele már bizonyára megérkezett önhöz is. Mivel azonban ezt nem tette meg, most szóban is megismételném az ott leírtakat. Biztosíthatom, hogy a kulturális tárca részéről fel sem merült a Károlyi-palota bezárása. Ami felmerült, az az intézményen belül uralkodó áldatlan állapotok rendezése, melyekről önnek mint a tárca egykori államtitkárának tudnia illene. Tudnia illene arról, hogy az épületben évtizedek óta működő, ma társbérlő Petőfi Irodalmi Múzeum rendezvényei gyakran a könyvtárba, néha a lépcsőházba szorulnak ki. (Nagy zaj.) Tudnia illene arról, hogy a múzeum 2000-ben átadni kényszerült az összes közművelődési célokat szolgáló termét, két vendégszobáját, valamint a rendezvények lebonyolítására alkalmas helyiségeit. Tudnia illene arról is, hogy mindezek a múzeumot olyan terembérleti bevételektől fosztották meg, melyek hiánya nem csupán szakmai működését, de az intézmény létét is fenyegeti.
A kérdés tehát korántsem a Károlyi-palota Kulturális Központ és a Hamvas Intézet egyébként elismert szakmai teljesítményéről szól. Sokkal inkább arról, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum esetében egy olyan patinás közgyűjtemény sorvad el, amely komoly kulturális értéket képvisel. A mi figyelmünk erre irányul.
Végleges döntés ugyan még nem született, ám a szakértők egyetlen lehetséges megoldást látnak a jelenlegi helyzetben. Az épületen belüli intézményi kettősséget haladéktalanul meg kell szüntetnünk, és biztosítanunk kell az egységes működés feltételeit. Ismétlem, ez ma az egyetlen olyan lehetőség, amely biztosítja mind a Petőfi Irodalmi Múzeum megmentését, mind pedig a Károlyi-palota Kulturális Központ, valamint a Hamvas Intézet értékeinek megőrzését.
Tehát az ezen értékek felett hullajtott könnyeit a képviselő úr bátran kitörölheti a szeméből, azonban a tisztánlátás érdekében szeretnék még néhány adatot elmondani önnek. A Hamvas Intézet kutatásokkal és anyaggyűjtéssel foglalkozik, mint ön is tudja. 2001-ben például 99 külső megbízottnak csaknem 160 millió forintot fizetett ki, és összesen csak négy tanulmánykötetet jelentetett meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum tavaly egész évben ekkora összegből gazdálkodott. Ebből fizette a múzeumban dolgozó 76 közalkalmazottat, ebből fedezte a fenntartási költségeket, az anyaggyűjtést, rendezett kiállításokat és kutatott. A Károlyi-palota Kulturális Központ egyébként 2002-ben 460 millió forintból gazdálkodott, miközben a 11 országos múzeum közül 2002-ben egyedül a Magyar Nemzeti Múzeum kapott a Károlyi-palotánál magasabb támogatást. Az összes többi nagy nemzeti közgyűjtemény ennél kevesebb pénzt kapott a költségvetésből. (Nagy zaj az ellenzéki padsorokban.)
A kultúra szeretetéről annyit, képviselő úr, hogy az a hang, ahogyan az utóbbi hetekben ön a parlamentben erről beszél, valóban nem tesz jót a kultúrának. Egyébként megjegyzem, a képviselői stílusa is kicsit kezd hasonlítani ahhoz az állapothoz, amikor felvállalja a Fidesz bokszkesztyűje szerepét a kultúrában. Nem tartom szerencsésnek.
Ami pedig a magasabb politikai akaratot illeti (Felzúdulás az ellenzék soraiban: Idő! Idő! - Az elnök csenget.), tájékoztatom képviselő urat, hogy interpellációja szövegének megismerése után személyesen kértem tájékoztatást a történtekről, valamint a Hankiss Ágnes és a tárca képviselője közötti beszélgetés tartalmáról. (Nagy zaj.)
