LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A téli szünet nem minden képviselő számára jelentett szünetet. Sokan megszólaltak az ország különböző problémáiról. Jól is tették, hiszen ez a dolgunk. De a szünet talán arra is módot adott, hogy többéves mérleget is vonjunk, hogy összehasonlítsuk, milyen gondokkal szembesült az ország egy-egy kormány első évében. Mert gond természetesen van elég, van most is. Mindnyájan ismerjük őket, emlékeztetőül csak néhány újságcím:
"Országszerte száznál is több iskolát zárnak be a közeljövőben" (Moraj a Fidesz soraiban.), "Munkahelyek szűnnek meg" (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), "Tompítani kell a leépítések sokkhatását". (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Örülök, hogy tetszenek helyeselni, úgy látszik, mára mindnyájan régi újságcikkekből készültünk. Az idézetek kivétel nélkül '99 elejéről valók. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.)
De folytatom a sort, most már nem a megtévesztés szándékával, előre jelezve, hogy '98 végi, '99 eleji újságokból idézek. "Az oktatási miniszter szerint az iskolabezárás természetes folyamat", "A pénzügyminiszter takarékoskodik. Első intézkedései között szerepel a minisztériumi óvoda bezárása", "Egyre több önkormányzat kényszerül oktatási intézményeinek összevonására vagy bezárására a települések költségvetési hiánya miatt", "Kemény viták vannak a munkavállalói szervezetekkel".
Most már akkor világos, a miniszter, aki az iskolabezárásokat természetes folyamatnak minősíti: Pokorni Zoltán; aki nagyon logikusan azt is kijelenti: az, hogy a gyerekek száma újra emelkedjék, nem az Oktatási Minisztériumon múlik. A takarékoskodó pénzügyminiszter, aki a minisztérium óvodáját csukja be és bocsátja el a pedagógusokat, nyilván okkal a gazdaságtalan működésre hivatkozva: Járai Zsigmond. A leépítések sokkhatásának tompítását szintén az akkori kormánytól várta a sajtó, bér- és egyéb vitákba a szakszervezetekkel is az akkori kormányoldal bonyolódott.
A pszichológia jól ismeri a déja vu élményt, "már láttam" élménynek lehetne fordítani, amikor olyanra vélek emlékezni, ami valójában sohasem történt meg velem. Az iskolák és munkahelyek veszélyeztetettségéről szólók azonban olykor mintha fordított déja vu betegségben szenvednének. Tökéletesen elfelejtik, hogy már nagyon is láttak ilyet, sőt részük is volt benne, és a politikai újszülöttek merészségével, de sajnos az újszülöttek szokásos báját teljességgel nélkülözve csodálkoznak rá a helyzetre. (Dr. Fónagy János közbeszól.) De persze attól, hogy volt már ilyen, még meg kell oldanunk a gondokat, ha lehet, közösen, és valódi különbség kormány és kormány, politikai erő és politikai erő között éppen ebben van, kell is hogy legyen, hogy milyen megoldásokat választ. Mert például a gyermeklétszám ma sem nagyobb, de legalábbis bérfedezet hiányában, éppen közös parlamenti döntésünk következtében egyetlen iskolát sem kellett becsukni, hiszen ellenzéki támogatással hívtuk életre azt a kasszát, amelyből minden önkormányzat kötelezően megkapja a kiegészítést, ha a neki átengedett források nem elegendők a béremelésre.
Most is köszönöm az ellenzéknek, hogy támogatta ezt az indítványt, de azt azért nem várom, hogy olyannyira szerények legyenek, hogy pirulva elhallgassák a közvélemény előtt ezt a részben nekik is köszönhető megoldást. Valóban segíteni kell azokon is, akik egy gyárbezárás miatt elvesztik munkahelyüket, erről szóltak a '99-es hírek is. De nincs ok elhallgatni azt sem, hogy a veszteségek ellenére tavaly év végén 40 ezerrel több dolgozó ember élt Magyarországon, mint egy évvel előtte, és nincs ok elhallgatni azt sem, hogy ez év elejére is 40 ezerrel több új munkahely létesítését jelzik előre, mint ahány megszűnik. Ez persze nem vigasztalja azt, aki most elveszti munkahelyét, de talán reményt jelent neki is abban, hogy szüksége van az ő munkájára is az ország gazdaságának.
Történik ez annak ellenére, hogy 2003-ban 8 százalékos lesz az évi reálkereset emelkedése, duplája a gazdasági növekedésnek, míg '99-ben 1,5 százalékos volt, a gazdasági növekedésnek alig egyharmada. Másképp alakul a munkavállalókkal való viszony is. Akkor megszüntették az érdekegyeztetési tanácsot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), most kölcsönös kompromisszumok árán születnek sorra a megállapodások.
Hát igen, változik a világ, van benne régi is, új is, csak össze ne keverjük őket!
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
