DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első mondatom az lenne, hogy Budapest nem politikai szimbólumot akar továbbépíteni, hanem metrót. Megfogadtam, és ezt a Ház előtt is elmondtam néhány héttel korábban, hogy szükségtelennek tartom a politikai vitát folytatni a metróügyben, ezért ebben a felszólalásban is csak néhány mondat erejéig reagálnék arra, amit ellenzéki képviselőtársaimtól hallottunk, és utána igyekszem időt szakítani arra, hogy magáról a törvényről szóljak néhány szót, mert végül is azért vagyunk itt, hogy miről szól a metrótörvény.
A politikai vitát illetően én megértem azt, ha Deutsch Tamás arról beszél, hogy minden kormány felelős azért, hogy itt nem épült metró - ahogy ezt mondani szokta, a választási kampányban is mondta, egyetlen centiméter metró sem épült, ezt többször hallottam. Hadd mondjam azért azt, hogy az újkori magyar demokrácia egyik történelmi léptékű döntése volt az Orbán-kormánynak az a döntése, ami megszületett, ami egy érvényes metrószerződést fölmondott. Ennek a politikai jelentősége messze kihatott a továbbiakra nézve. Én azt gondolom, ezt ma már mindannyian tudjuk, főként tudják a Budapesten az őszi választáson induló Fidesz-képviselők is, pontosan tudja Deutsch Tamás is, hogy ennek is jelentősége volt abban, hogy Budapesten mi történt az őszi választásokon, nem beszélve a tavaszi választásokról.
A másik lényeges kérdés: két út közül választhat a Fidesz. Az egyik választása azt mondja, hogy nem épült más kormánynál sem egy centi metró sem, miről tehetnénk mi többet. A másik pedig - és nem akarok személyeskedni, tovább nem is fogok -, hogy különösen egy fővárosi képviselő, egy budapesti frakcióvezető esetében mindenképpen az lenne helyes, hogy abba az irányba menjen, hogy azt mondja: történt, amit történt, Budapestnek, de az országnak is érdeke, hogy a közlekedésen javítsunk, és ez a metrófejlesztés megvalósuljon. Úgy érzem, hogy amit mondanak, nem ebbe az irányba szól. Tehát mindenképpen van egy óvatos szégyenérzet azért, ami történt, anélkül, hogy ezt kimondanák. Ezt még megértem. Azt mondják, hogy nem ellenezzük a metróberuházást. Ezt is megértem. És jönnek olyan módosító javaslatok, amiket én még nem ismerek, de hallatlanul felelőtlennek tartom azt az állítást, hogy a metrótörvény számunkra áttekinthetetlen, mert nem mondja meg, hogy milyen környezeti hatástanulmányok és egyebek vannak - erre majd még kitérek -, de nekünk vannak olyan módosító javaslataink, amik nyomban áttekinthetőek, és világossá teszik, hogy egészen más - nem más nyomvonalon, mondja Deutsch Tamás - megállók között vezetnénk a metrót, és akkor az tökéletes lenne. Erre szokta azt mondani a Fidesz, hogy ez egy álságos magatartás. Nekem ez a kifejezés nagyon nem tetszik, de erre most jobban illőt nem tudok találni.
Magáról a metrótörvényről. Tulajdonképpen nem a politikai döntés szólt nagyot - és ezt Deutsch Tamás jogászként pontosan kell hogy tudja -, hanem az a többéves bírósági folyamat, ami ezután következett. Igazi jelentősége a mostani metrótörvénynek abban van, hogy ez a bírósági ítélet kimondott valamit. Nem mondom, hogy hosszú távra eldöntött, mert én szakmám miatt nem szeretek bírósági ítéleteket bírálni, ma se fogok, tehát megállok azon a szinten, hogy az utolsó legfelsőbb bírósági ítéletnek komoly jogi visszhangja volt nemcsak jogi, hanem egyéb berkekben is, s ennek a döntésnek a lényege kettős volt. Még egyszer mondom: ezért születik meg a metrótörvény, és ezért születik meg így, ahogy itt írva van.
Az egyik az volt, hogy az állam privilegizált helyzetben köt magánjogi szerződést, szemben azzal a helyzettel, hogy 1990 óta, amióta jogállamot remélünk építeni, a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve azt mondja, hogy az állam úgy jogalany, mint mindenki más, és ha polgári jogviszonyba lép, akkor ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint bármely más jogi személyt. A Legfelsőbb Bíróság nem így gondolta, tehát a metrótörvénybe a jövő érdekében bele kellett azt vennünk - bármi legyen is a véleményünk erről az ítéletről -, hogy az állam meghatározott feltételek mellett kell hogy szerződjön. Mik ezek a feltételek? Parlamenti felhatalmazás kell ahhoz, hogy a kormány képviselője, általában a pénzügyminiszter megköthessen egy szerződést - ezt mondja a metrótörvény. A másik kérdés pedig nemcsak metróügy, hanem szeretném fölhívni a figyelmet, hogy minden önkormányzati és állami beruházás ügyében, mindenben, ami egy évnél tovább tart, tehát elhúzódó beruházás, végrehajthatatlan a jogerős ítélet szerint a szerződésszegés. A metrótörvénynek ez a másik lényeges eleme, hogy amennyiben meghatározott feltételek mellett kerül sor a szerződés megkötésére, akkor az állami költségvetésben biztosítani kell a beruházás forrását. Jogi finomítások a törvény szövegében lesznek, de ez az a két lényeges elem, ami miatt a metrótörvénynek meg kellett születnie.
Hadd mondjam el, hogy tulajdonképpen rendkívül igazságtalan az a vád, hogy ez egy felületes előterjesztés - ezt többen mondták az ellenzéki képviselők közül -, tudniillik nyilvánvalóan a metróberuházást egy nagyon részletes, nagyon alapos szerződéses rendszer fogja szabályozni. Nincs olyan nagy beruházás, amelynek a törvényi előkészítése folyamán akár környezeti hatástanulmányokat, akár számításokat, akár bármi egyebet kellene az Országgyűlés elé tárni - más nagy beruházásoknál sem, és a további olyan beruházásoknál sem, mint például az autópálya-beruházások. Tehát én fölhívnám a figyelmet, hogy a metrótörvény polgári jogi rendelkezése töri az utat, hogy szabályozva legyen például akár az M0-ás, akár más autópálya-beruházások jogi tartalma, a kiszámíthatósága és a biztonsága hosszú távra előre.
(0.00)
A metrótörvény nem más, mint egy kötelezettségvállalásra adott felhatalmazás. A metrót illetően igazából két állítása van: két budapesti pályaudvar között megy a metró, és ennek a beruházásából 154 milliárdot visel a magyar állam. Kérem Deutsch Tamást, ne mondja azt, hogy az újsághír mit mondott a 70 százalékról, mert a törvényre annyi tartozik, hogy 154 milliárdot visel a magyar állam a metróberuházásból, a fennmaradó költségeket pedig a fővárosi önkormányzat viseli. Nem tartozik a metrótörvényre - feltételezem, hogy Deutsch Tamás fővárosi képviselőként tudja -, de a metróhoz számos felszíni útberuházás és egyéb beruházás tapad, és ebben fogja a főváros azokat a költségeket viselni, ami a felek szerződéséből ki fog derülni. Ez azonban nem a metrótörvény témája. A metrótörvényre annyi tartozik, hogy metró, a helyszíne, nyomvonala ez, az állami kötelezettségvállalás 154 milliárd forint. Ez a lényeges eleme.
A másik pedig a jogszabály-módosítás, ami hosszú távra lesz tanulsága a jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak, és biztonságossá tesz hosszú távú beruházásokat: a polgári törvénykönyv és az Áht. módosítása.
A következőt szeretném egy icipicit politikai éllel is mondani, de ez inkább kérés lenne. Megértem a politikai szempontokat, azt is, hogy két fideszes képviselő is szükségesnek tartotta elmondani, hogy a metróberuházás hány község költségvetését emészti fel. Tisztelettel kérem, ne használják fel ezt az alkalmat a főváros és a vidék közti ellentét felkeltésére. Kérem, ne felejtsék el, hogy Magyarországon épül a negyedik metró, ahol az első egy tiszteletbeli metró, mert az a millenniumi földalatti. Magyarország fővárosában, Budapesten a vidékiek, a külföldi és határon túli magyar turisták is megfordulnak és a pályaudvarok között közlekednek. Nemcsak a budapesti felszíni közlekedést javítja kényszerűen a metró, hanem ennek a jelentősége az egész országra kihat. Azt természetesen nálam képzettebb közgazdászok is pontosan tudják, hogy egy ilyen mértékű, ilyen típusú beruházás az állami növekedésben is milyen szerepet játszik, úgy munkahelyekben, mint a vállalkozók által befizetett adókban és egyebekben. Nagyon kérem, hogy az érvelésből hagyjuk ki a főváros-vidék ellentétre történő rámutogatást, hagyjuk ki, hogy milyen adókból épül a metró. Nem fogunk vitatkozni azon sem, hogy az ország más részén lévő nagyberuházásokba a fővárosi személyi jövedelemadó-hányadok vannak-e vagy sem. Ez a mi országunk, ez egy közös ország és ennek az országnak ez a szerencsétlen vízfej, Budapest a fővárosa. Valamennyiünk dolga és felelőssége, hogy Budapest érdekében ennyit megtegyünk. Lehet politikai szembenállás, de a Budapest-vidék ellentét felkeltése erkölcstelen ebben a kérdésben.
Még annyit, hogy a felületes törvény-előkészítés egész egyszerűen nem igaz. Már utaltam rá, hogy egy részletes szerződéses rendszer fogja szabályozni a metróberuházást. Az Országgyűlésnek természetszerűen nem az a gondja, hogy a felhatalmazásról szóló törvényben szabályozza részletesen, hogy milyen lesz a metróberuházás.
Feltételezem, hogy a részletes vita során még számos témában fogunk szót váltani, akár vitatkozni. Azt kérem, hogy kellő jóhiszeműséggel közelítsen a Fidesz ennek a kérdésnek a megoldásához, cserébe a Szabad Demokraták Szövetsége részéről ígérem, hogy ebben a vitában a szükségesnél nem többször fogjuk feltenni azt a kérdést, hogy miért csak most kezdődik el a metróberuházás a valóságban.
Köszönöm a türelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)
