DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten metró épüljön. Támogatjuk azt, hogy messze a főváros határain túl is komoly jelentőséggel bíró állami, önkormányzati közös nagyberuházás - hogy egy ilyen, talán Gy. Németh Erzsébet számára is kellemes emlékeket idéző, 1995 előttről is ismert kifejezést ide idézzek -, szóval, egy ilyen komoly infrastrukturális beruházás kérdéséről törvény is rendelkezzen. A törvény végszavazása során világossá és egyértelművé fogjuk tenni mindenki számára, akinek a szívében-lelkében kétség van ezekkel az ügyekkel kapcsolatban, hogy a Fidesz a metróépítést támogatja.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kínálkozó lenne az alkalom, hogy az elmúlt legkevesebb fél évtized indulatokban, érzelmekben, vagdalkozásban, esetenként gyalázkodásban oly gazdag metróvitájának története folytatódjék a mostani törvényjavaslat parlamenti vitája során. De csalódást kell okoznom, csalódást kell okoznunk azoknak, akik erre számítanak. Aki a metróvitáról beszél, az a terhes múlt felé fordul, aki a metróépítésről beszél, azt gondolom, az a jövő mindannyiunk számára fontos kérdéseivel kíván foglalkozni. (Kuncze Gábor közbeszól.) Éppen ezért Kuncze Gábor elismerő szavai közepette is szeretném továbbfolytatni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja álláspontjának ismertetését.
Egy szó mint száz, a metróvitát mi a magunk részéről egyszer s mindenkorra szeretnénk befejezni, mert a metróvita a rendszerváltoztatást követő egész magyar politikai elit közös kudarcához vezetett; ahhoz a közös kudarchoz, amiben mindenkinek sajnos megvan a maga része, ahhoz, hogy 1990 óta egyedül Közép-Európa, de sajnos egyedül Kelet-Európa nagyvárosai közül Budapesten nem épült metró. Nem épült metró az Antall-, Boross-kormány idején, nem épült egyetlenegy centiméternyi metró a Horn-kabinet idején, sajnos nem épült egyetlenegy centiméternyi metró az Orbán-kormány idején, és még nem épült egyetlenegy centiméternyi metró a Medgyessy-kormány idején sem. (Derültség. - Tompa Sándor: De nekünk még van három évünk!)
Ilyen és ehhez hasonló kijelentések kapcsán önök mindig előszeretettel szokták úgy folytatni a mondataikat, hogy ha valami a közös kudarcunk, akkor a közös kudarcból a másik félre eső részt említik meg, azt hangsúlyozzák. Nekem eszem ágában sincs erről a kérdésről szólni. Ha valami mindannyiunk közös kudarca, akkor nyilvánvalóan abban megvan a mi felelősségünk is, ezt a felelősséget készek vagyunk vállalni. De egy szó mint száz, bármennyire is szívük szerelme a metróvita, mi ezzel a kérdéssel a jövőben nem kívánunk foglalkozni.
A metróépítés, a jövő kérdéséről azonban itt, e helyütt is szót kell ejtenünk. Ha megengedik, én kizárólag ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni. Elsőként engedjék meg, hogy elmondjam, méltatlan a metróberuházáshoz, de bármilyen ilyen nagyságrendű infrastruktúra-fejlesztési programhoz, mert valóban ebben ölt, ölthet testet a nemzeti fejlesztési program részét képező infrastruktúra-fejlesztési program; szóval, méltatlan, hogy éjjel negyed tizenkettőkor kezdünk hozzá egy olyan parlamenti vitarohamhoz, amely parlamenti vitaroham keretében feltehetőleg a hajnali órákban fog véget érni a gyorsan, néhány óra alatt lepörgetett általános vita, és már holnap, holnapután a részletes vitára is sor fog kerülni. Nehezen érthető, hogy mi az, ami ezeket a hevenyészett - és azt gondolom, az önök türelmetlen, egyik lábról a másik lábra ácsorgása is bizonyítja -, méltatlan vitakörülményeket megteremti.
Mint ahogy azt gondolom, nem véletlen, hogy több bizottság eszmecseréje során megfogalmazódott az a kérdés, hogy - fogalmazzunk úgy - meglehetősen hevenyészett ez a törvényjavaslat. Több gond van, jogi, közgazdasági, szakmai probléma van azzal, ami benne van a törvényjavaslatban, és nagyon-nagyon sok gond van azzal kapcsolatban, ami nincs benne. Csupán egyetlenegy, nem túlságosan bonyolult matematikai összefüggésre hadd hívjam fel a figyelmüket. A törvényjavaslat elfogadásáról szóló kormánydöntést követően megjelent egy kormányhatározat. A kormányhatározat értelmében a jelen törvény tárgyát képező metróberuházás projektköltsége - szép magyar kifejezéssel - 195 milliárd forint. Ennek a 195 milliárd forintos projektköltségnek a 70 százalékát vállalja az állam, és ez a kormány számítása szerint 154 milliárd forint. Ez nem felel meg a valóságnak! 195 milliárd forint 70 százaléka nem 154 milliárd forint. A 220 milliárd forintnak a 70 százaléka a 154 milliárd forint, vagy a 195 milliárd forintnak nem a 154 a 70 százaléka. Ez egyszerű matematikai tévedésnek is bizonyulhat, de innen is látszik, hogy mindenféle kategória, mindenféle szempont összekeveredik a rohamban összeállított törvényben. Nem ártana, ha a Pénzügyminisztérium vagy a pénzügyi, vagy a gazdasági bizottság ezt a nagyon egyszerű problémát például tisztázná.
Két kérdésről szeretnék még szólni, tisztelt hölgyeim és uraim. Az első kérdés az, hogy miért okoz bizonytalanságot, ha egy magyarországi beruházást két ütemben kívánnak megvalósítani. Alapvetően azért, mert az elmúlt tíz esztendőnek is, de főleg az azt megelőző évek, évtizedek tapasztalata az, hogy minden olyan beruházásnak, amelyet több ütemben kívánnak megvalósítani, az első üteme készül el, a második, harmadik, vagy ki tudja, hányadik ütem részét képező beruházási rész bizony csak írott malaszt marad, bizony az csak kormánydöntésekben, fővárosi önkormányzati vagy tanácsi döntésekben ölt testet. Elég csak - ha már metróberuházás támogatásáról szóló törvényjavaslat vitáján ülünk-állunk itt, az ülésteremben -, ha a 3-as metró történetére visszautalunk egy pillanatig. A mai napig is érvényben és hatályban lévő fővárosi önkormányzati és kormánydöntések rendelkeznek arról, hogy ennek a metróvonalnak a végállomása a káposztásmegyeri lakótelepig kell hogy eljusson. De nem jutott el! 1990-ben a ki tudja, hányadik szakasza, másfeledik, második szakasza a 3-as metró építkezésének véget ért, és nem került sor a befejező szakasz megépítésére.
De ha már önök - régről ismert kifejezés - az ország teherbíró képességére való tekintettel a 4-esnek mondott fővárosi metróvonal két ütemben, szakaszban történő megépítése mellett döntenek - még egyszer mondom, mi támogatnánk, ha nem két szakaszban, két ütemben történne meg a metróépítés -, akkor érdemes arról szót váltani, hogy a Dél-Buda-Rákospalota metróvonalnak, amely a gazdagréti, őrmezői, budaörsi térségtől Rákospalotáig vezetne, mely szakaszait lenne a leghelyesebb megépíteni az első ütemben, és mely szakaszok megépítése kell hogy a második ütem beruházásához tartozzon.
Ezzel kapcsolatban fogalmaztuk már meg és nyújtottuk be a mai nap folyamán azokat a módosító javaslatokat, amelyek nem a nyomvonalon változtatnak - felesleges ezt a kifejezést használni -, hanem az említett vonalszakaszon, azaz még egyszer mondom: a dél-budai, virágpiaci, budaörsi, gazdagréti térségtől a Rákospalotáig vezető szakaszból nem a Kelenföld és a Keleti pályaudvar közötti szakasz megépítését tartjuk indokoltnak az első ütemben.
(23.50)
Arra tettünk javaslatot, hogy a dél-budai lakótelepeket s az agglomerációt bekapcsoló módon a gazdagréti térségtől, a virágpiactól a Kálvin térig, illetve a Keleti pályaudvartól Zuglóig, a Bosnyák térig épüljön meg a 4-es metró első ütemében a szakasz, s a második ütemben a belvárosi vonalrész, a Kálvin tér és a Keleti pályaudvar közötti szakasz, illetve a Bosnyák tér és Rákospalota közötti szakasz.
Én örülök annak, hogy Gy. Németh Erzsébet egy mai rádióinterjújában elismerte, hogy indokolt lenne Dél-Buda és Pest nagy lakótelepi térségeit is bekapcsolni a 4-es metró első ütemének az építésébe, indokolt lenne az agglomerációból érkezők számára is még inkább hozzáférhetővé tenni a metrón valón utazást. Erre módot és lehetőséget teremt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség által benyújtott módosító javaslat elfogadása. Ez az építkezés nem jelentené azt, hogy hosszabb ideig tartana az építkezés. Ennek a szakasznak a megépítése nem jelentene nagyobb költséget, abba a 195 milliárd forintos projektköltségbe - hogy én is ezt a gyönyörű kifejezést használjam - belefér ennek a vonalszakasznak a megépítése.
Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy elmondjam: mi magunk is úgy látjuk, hogy amennyiben a Medgyessy-kormány képes jó gazdaságpolitikát folytatni - az elmúlt egy év gyakorlata ezzel kapcsolatban komoly kétségeket ébreszt a szívünkben -, ha képes helyes gazdaságpolitikát folytatni, akkor előteremthetők azok a pluszforrások, amelyekből megvalósítható a budapesti metróberuházás oly módon, hogy az semmilyen mértékben ne menjen a vidékfejlesztési célok, a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló források rovására. Az előttünk álló öt esztendőben évente mintegy 30 milliárd forintnyi pluszforrásra van szükség 2002-es áron - ahogy a törvényjavaslat fogalmaz - ahhoz, hogy a metróberuházás állami támogatási fedezete előteremthető legyen. Úgy ítéljük meg, hogy helyes gazdaságpolitikával ez a forrás rendelkezésre állhat.
Egy szó mint száz, tisztelt hölgyeim és uraim, frakciónk támogatja a metróépítést, támogatjuk ebben az állami szerepvállalást. Javasoljuk, hogy habár meglehetősen méltatlan körülmények között és rendkívül rövid időre szűkül össze ezen törvényjavaslat - de nem egy törvényjavaslatról van szó, hanem egy komoly fejlesztési programról - parlamenti vitája, a parlamenti vitához kapcsolódva fontolják meg azokat a módosító javaslatokat, amely módosító javaslatok azt célozzák, hogy minél több ember számára, egyébként mintegy 320-350 ezerrel több ember számára váljon elérhetővé a gyakorlatban a metrón való utazás, és ezeknek a módosító javaslatoknak a megfontolása után kérjük, hogy ezeket támogassák, és így minden tekintetben egyetértésben kezdődhetne meg a budapesti metróberuházás.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
