SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2003. május 28-ai ülésén a budapesti 4-es, Budapest Kelenföldi pályaudvar-Bosnyák tér közötti metróvonal első szakasza megépítésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról szóló vitájának végén az ellenzéki képviselők két tartózkodó szavazatot adtak le.
Kérem, engedjék meg, hogy most néhány szóban indokoljam ezen kisebbségben maradt szavazatokat.
A bizottsági ülésen elhangzott, és ez ügyben véleményünk teljes egészében meg is egyezett kormánypárti képviselőtársaink vélekedésével, mely szerint a cél támogatandó, nemes és vitathatatlan, azonban - és ez innen már a mi saját véleményünk - az előterjesztés szakmailag gyenge. Összecsapottnak, hevenyészettnek tűnik, ami egy ilyen komoly horderejű ügyben megengedhetetlen.
Ez az előterjesztés méltatlan volt ahhoz, hogy ilyen hatalmas mértékű állami szerepvállalást taglaljon, különös tekintettel arra, hogy ha, mondjuk, például egy ifjúsági szervezet némi támogatáshoz kíván jutni a központi költségvetésből, akkor bizony hatalmas irattömegeket kell produkálnia, nem is beszélve a gazdasági elszámolásokról. Komoly számításoknak, komoly elszámolásoknak, de komoly terveknek is híján volt ez a javaslat; mint ahogy az előterjesztés nem ad világos választ nagyon sok kérdésre, amelyek közül néhányat éppen ezért a bizottság ülésén fel is tettünk az előterjesztőnek. Hiszen érdekelt volna minket, hogy vajon mennyiben oldja meg a főváros tragikus tömegközlekedési helyzetét az úgynevezett 4-es metró, mennyiben jelent ez a beruházás megoldást arra a problémára, amelyet az okoz, hogy reggelente mintegy 80-100 ezer személygépkocsi próbál meg bejutni Budapest belső területeire.
Alaposnak tűnhet egyébként az a feltételezés, mely szerint a metró előterjesztett nyomvonala okán ez a hatalmas probléma csak még beljebb, azaz a főváros városmagja felé fog eltolódni. Ez generálja egyébként a következő kérdést is, amelyre úgyszintén nem tért ki a javaslat. A kérdés pedig a következő: készültek-e hatástanulmányok, vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy milyen nyomvonal lenne a legkedvezőbb közlekedéstechnikai szempontból. Véleményünk szerint ugyanis ez a nyomvonal nem fogja tehermentesíteni a már amúgy is túlterhelt területeket, és nem hordoz magában pozitív hozadékokat számos kerület lakói számára. Természetesen érdekes, és egyúttal hasznos is lett volna, ha a finanszírozás mikéntjéről és pontos megosztásáról is kaptunk volna már előre írásban tájékoztatást.
A bizottsági ülésen szóban elhangzott válasz megerősítette a sajtó híradásaiból már sejtett 70:30 arányú megosztást, azt azonban nem tudjuk, hogy a főváros önkormányzata közlekedésfejlesztési célokra fordítja-e majd a korábbi, számára kedvezőtlen megosztáshoz képest keletkezett többletforrásait.
Összefoglalva tehát, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a törvényben megfogalmazott célt, tudniillik, hogy a fővárosi közlekedés áldatlan állapota javuljon, az ellenzéki képviselők is támogatják, azt azonban sérelmezzük, hogy egy ilyen komoly horderejű előterjesztés ilyen méltatlan módon, már-már ahogy az előbb képviselőtársam fogalmazott, salátatörvény formájában készült el, különös tekintettel arra, hogy a tárgyalt előterjesztés által érintett beruházási összeg mintegy ezer kistelepülés egyévi költségvetéseinek összegével azonos.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
