BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen e Ház falai között az előterjesztés tárgyában kialakult konszenzus talán nagyon rövid válaszra ingerelné a mindenkori előterjesztőt. Van azonban egy dolog, amire reagálni kell: miért kell egy ilyen konszenzussal övezett előterjesztés tekintetében is olyan megjegyzéseket végighallgatni a Házban, amelyek minimum olyan kritériumoknak felelnek meg, amiket én itt hadd ne nevezzek nevén?
Az Egyesült Államokban a szenátus ratifikálta ezt a bővítési kört, a képviselőháznak ebben nincs mandátuma. Négypárti magyar parlamenti képviselőkből álló csoport volt akkor Washingtonban, amikor a ratifikációs eljárás és a szavazás megtörtént, itt most a tisztelt Ház mégis azt hallotta a külügyi bizottság előadójától, hogy kongresszusi képviselők milyen álláspontot fejtettek ki a ratifikációs vitában. Úgy gondolom, hogy semmi értelme nincs összekeverni magát a ratifikációs eljárást és magát a dolog tárgyát olyan egyéb politikai kérdésekkel, amelyek esetleg e térségen belül akár kétoldalú, akár többoldalú viták keretében más nemzetközi szervezetek hatáskörébe tartozó kérdések. (Folyamatos zaj.)
A Magyar Köztársaság kormányának meggyőződése, hogy ezt a bővítési kört minden hátsó szándék nélkül, a dolog érdeme szerint kell elbírálni; nem azért, hogy Magyarország pozíciókat szerezzen bármely más, velünk határos vagy tőlünk távolabb eső országokban, hanem egyszerűen azért, mert az értékrendünk ezt diktálja, és az értékeink ezzel egyeznek meg. Kéretik szépen a túloldalon is talán egy kicsit komolyan gondolni mindazt, amit egyébként az önök volt miniszterelnöke mondott néhány nappal ezelőtt, ami úgy szólt, hogy nem az érdek az első, hanem az értékrend. Ha önök a saját volt miniszterelnökük szavait komolyan veszik, akkor nem úgy járnak, mint a viccbeli Móricka, hogy mindenről ugyanaz jut az eszükbe. (Moraj a Fidesz soraiban.)
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
