DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma egy olyan kérdést tűzött Országgyűlésünk napirendre és egy olyan kérdésben fogunk döntést hozni, melyben évek óta egyetértés van a politikai pártok között. Én azt remélem, hogy ez az egyetértés nemcsak eddig a pillanatig tart, hanem tartani fog a vita végéig és a szavazásig. A politikai érettségnek egy olyan fokára van most szükségünk, hogy az egyetértésben ne a különbségeket keressük, hanem a közös célokat. A NATO történetének legnagyobb szabású bővítéséről van szó. Egy olyan bővítésről, amely Európa egészének, és azon belül Magyarországnak kifejezetten az érdekeit szolgálja.
Én nagyon örülök annak és nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország az elsők egyikeként hagyja jóvá a NATO további bővítését. Igaz, hogy Kanada megelőzött minket, néhány parlament már tárgyalja ezt a kérdést, de így is az elsők egyike lehetünk, s ezt nagyon helyesen tesszük. Egy morális kötelesség is áll mögöttünk, hiszen Magyarország, mint egy ma már nem új, de a legutóbbi bővítési körben taggá vált tagállam, természetes felelősséget érez azok iránt, akik velünk együtt vagy közvetlenül utánunk lépnek be. Mi akkor megígértük szomszédainknak, a NATO-ba jelentkezőknek, hogy mindent meg fogunk tenni az ő sikeres csatlakozásukért, és most, ezzel a döntéssel ennek az ígéretnek teszünk eleget.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Itt azonban nemcsak morális kötelességről van szó, hanem nagyon alapvető érdekekről is. Nagyon alapvető érdekünk, hogy a környezetünk és Európa egésze stabilizálódjon. A NATO ma már egyre inkább a stabilitás eszköze, nem csupán egy védelmi közösség, de legalább annyira egy politikai értékközösség is. A stabilitásnak nemcsak a katonai komponensét, hanem a politikai komponensét is jelenti, a szomszédos országok demokratizálódásának megerősítését, belső stabilitását, felzárkózását, integrálódását a transzatlanti érdekközösségbe. Ez minden tekintetben érdekünk, nem elsősorban biztonságpolitikai, hanem tágabb értelemben vett politikai okokból is.
Ezért is fontos, hogy az elsők között, mindenfajta vonakodás nélkül, mindenfajta hátsó gondolat nélkül erősítsük meg az ő csatlakozásukat. Mind a hét ország csatlakozását fontosnak tartjuk, de talán elnézik nekünk, ha azt mondjuk, hogy ebből három ország csatlakozása mintha egy kicsit fontosabb lenne számunkra. A szomszédainkra gondolok: Romániára, Szlovákiára és Szlovéniára. Ez a három ország közvetlenül is hozzájárul térségünk biztonságának növeléséhez. Ez a három ország az, amelyekhez ezer szállal kapcsolódik Magyarország, nemcsak katonai, hanem gazdasági szálakkal is. És ne feledkezzünk meg - amire az imént Németh Zsolt bizottsági elnök úr is utalt - a mindhárom országban élő nagy számú magyar kisebbség szerepéről.
Ez a magyar kisebbség ezekben az országokban a demokrácia, a stabilitás értékeit képviseli. Számunkra is öröm, hogy a közeljövőben már azonos politikai szövetség tagjai is lehetünk, tehát azonos szövetséghez tartozik a Kárpát-medencei magyarság túlnyomó többsége. Ez mindenképpen pozitívum és mindenképpen támogatandó.
Támogatjuk azért is a bővítést, mert úgy ítéljük meg, hogy barátaink, akik most válnak a NATO tagjává, nagyon hasonlóan gondolkodnak a világ legfontosabb biztonságpolitikai kérdéseiről. Itt ki kell emelnem a transzatlanti kapcsolatok fontosságát. Ezekben a kérdésekben többször, amikor szükség mutatkozott rá, amikor próbatétel elé kerültünk, ezek az országok mind ugyanarra az oldalra álltak, mint Magyarország, és mint a transzatlanti kapcsolatok iránt elkötelezett országok többsége. Gondoljunk akár a koszovói NATO katonai akció idejére, vagy gondoljunk akár az afganisztáni terrorizmus ellen folytatott közös küzdelmünkre, vagy gondoljunk most az iraki stabilizáció és az iraki békefenntartás kérdéseire. Ezek a barátaink tudják, hogy hol a helyük. Tudják és értékelik a transzatlanti kapcsolatok fontosságát. Tudják, hogy Európa biztonsága a transzatlanti kapcsolatok nélkül nem megoldott, a transzatlanti kapcsolatok nélkül mindannyian gyengébbek vagyunk, az Egyesült Államok éppúgy, mint Európa. Ezt tehát egy fontos, közös kapcsolódási pontnak, ha úgy tetszik, közös megközelítésnek és közös filozófiának tekintem.
Ezért tehát innen is szeretném köszönteni a diplomáciai képviselők útján a hamarosan szövetségessé váló új tagállamokat, mindegyiket, most már mind a hetet. Szeretném kifejezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azt a reményemet, hogy minden más országban is hasonló módon, sikeresen zajlik a megerősítés, mert (Az elnök ismét csenget.) ezzel Európa stabilabb lesz, biztonságosabb és demokratikusabb.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
