JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, van-e abban valami sorsszerű, hogy egy parlamenti napon döntünk a NATO további bővítéséről és az iraki stabilizációs műveletben való magyar részvételről. Az azonban biztos, hogy mind a két döntésünk komoly nemzetközi figyelmet érdemel, mind a két döntésünk fontos üzenetet hordoz.
Sok-sok vita és egyeztetés után van lehetőségem az iraki stabilizációs erők keretében részt vevő magyar kontingens szerepvállalásáról szóló országgyűlési határozatot a tisztelt Ház elé terjeszteni. Ennek a lépésnek a megítéléséhez nagymértékben hozzájárult az ENSZ BT május 22-én elfogadott 1483. számú határozata, amelyben tagállamainak megadta a kellő felhatalmazást ahhoz, hogy részt vegyenek az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezette katonai konszolidációs műveletben. A BT határozatában felhívja az említett két országot, hogy segítse elő az iraki nép boldogulását, különösen a stabilitás és biztonság megteremtésével, a tagállamokat pedig arra ösztönzi, hogy személyzettel és felszereléssel járuljanak hozzá az iraki stabilitás és biztonság feltételeinek megteremtéséhez.
Tisztelt Ház! Ez a BT-határozat azért volt sorsfordító, mert néhány nappal korábban még senki sem reménykedett abban, hogy ilyen megszülethet. Négy nappal korábban Brüsszelben a NATO külügyminiszteri tanácskozásán még nem adtak esélyt arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ezt a határozatot el tudja fogadni. De a nemzetközi együttműködés, a józan ész és a kompromisszumkészség eredménye, hogy négy nappal az elutasító kezdeményezést követően végül mégiscsak döntés született.
A Magyar Köztársaság kormánya úgy ítéli és korábban is úgy ítélte meg, hogy Magyarországnak saját katonai képességeihez és pénzügyi erőforrásaihoz mérten részt kell vennie a stabilizációs erők munkájában. Éppen ezért arra kérem az Országgyűlést, hogy járuljon hozzá az Irak újjáépítéséhez szükséges stabilizációs és humanitárius műveletekben részt vevő háromszáz főnyi katonai kontingens kiküldetéséhez. A kiküldendő egység szállító és humanitárius feladatokat végezne, illetve saját fegyveres biztosítását látná el. A konkrét feladatok tehát: a műveleteket irányító parancsnokság által elrendelt katonai szállítási feladatok teljesítése, valamint az iraki nép megsegítéséhez szükséges humanitárius segélyek szállítása és biztonságos célba juttatása, és teljesen természetesen a saját kontingensünk biztonságának megteremtése és védelme.
Tisztelt Ház! Ez utóbbi félmondat azért fontos, mert mindannyiunknak tudni kell, hogy a katonai kontingensünk egy olyan műveleti területre megy, ahol az elmúlt héten is több terrorcselekmény történt, ahol a nemzetközi biztonsági erőket adott esetben támadás is érheti. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének tehát feladata, kötelezettsége, hogy a humanitárius segélyek elosztásában és a szállításban részt vevő magyar kontingenst védje, óvja. Ez mindannyiunk közös felelőssége.
Több megfontolás is indokolja, hogy ebben a misszióban katonáink részt vegyenek.
1. A részvétel hazánk nemzetközi presztízsét jelentősen növelné, ami a Magyar Köztársaság érdekeit felbecsülhetetlen mértékben szolgálja, hiszen nemzetközi érdekérvényesítésre csak olyan ország képes, amelynek tekintélye van. Egy új világrend kialakításában kaphatunk most szerepet, és ezzel a lehetőséggel nem élni több mint hiba: bűn.
2. Ha már az Észak-atlanti Szövetséget említjük, bizonyára mindannyian emlékeznek rá, hogy az elmúlt években számos kritika érte Magyarország teljesítményét a NATO-n belül. Aki Magyarországról csak tudósításokat lát, hall, újsághíreket olvas - márpedig a világ nagy részén az emberek így vannak ezzel -, az jobbára csak a problémáinkat ismeri. Miért ne ismertetnénk el mi magunk a teljesítményünket?
3. Katonáink lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák, legalább olyan jól, ha nem jobban látják el feladataikat, mint szövetségeseink.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ország szempontjából vitális fontosságú a magyar katonai részvétel. Háromszáz magyar katona jó munkájának eredményét százezrek ismerhetik meg, erőfeszítéseiket és eredményeiket viszontláthatjuk a hírműsorokban, az újságokban itthon és külföldön. Nincsenek kétségeim azzal kapcsolatban, hogy munkájukra büszkék lehetünk majd, és kizárólag jó hírünket keltik világszerte. Többet érünk el ezzel, mint bármilyen más imázsépítéssel vagy reklámhadjárattal. Szavazzunk hát nekik bizalmat, adjunk lehetőséget és feladatot a bizonyításra.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, ha valaki a fenti érveket végighallgatta, talán nyilvánvaló számára, hogy érdekünk, a Magyar Köztársaság minden polgárának érdeke, hogy katonáink részt vehessenek az iraki stabilizációs erők munkájában. Országunk biztonságpolitikai környezete az elmúlt évtizedben alaposan megváltozott. Napjaink konfliktusai sokszor messze határainkon túl jelentkeznek.
(17.40)
Éppen ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok minket nem érintenek, a mi biztonságunkat nem veszélyeztetik - ebben viszont tévedünk. A globalizálódó világban egy ilyen nyitott, kis országot, mint Magyarország, igenis elérnek a távoli konfliktusok, kaotikus állapotok hatásai; elérnek minket a becsempészett kábítószer, az ajtónkon kopogtató menekült vagy az egekbe emelkedő üzemanyagár képében - ezt nem hagyhatjuk. Ha van lehetőségünk, akkor elébe kell menni a veszélynek, és a veszélyforrásokat helyben kell semlegesíteni. (Folyamatos zaj.)
Szeretném azonban még egy tényezőre felhívni a figyelmet: a szolidaritásra. Irakban évek óta milliók élnek emberhez méltatlan körülmények között: járványveszély, ivóvíz- és élelmiszerhiány fenyeget. A nemzetek közösségének kötelessége a segítségnyújtás, a béke feltételeinek megteremtése, az emberek, a korábbi rezsim és a háború áldozatainak segítése. Rövid távon ehhez kívánunk hozzájárulni a magyar kontingens kiküldésével, amiben, biztos vagyok benne, hosszabb távon kamatoztatni tudjuk a rendszerváltozás után, az átmenet éveiben szerzett tapasztalatainkat is, amivel hozzájárulhatunk egy működő ország megteremtéséhez, és ezzel egy válsággóc felszámolásához.
Még egy aspektus, tisztelt hölgyeim és uraim: a NATO tagállamainak ma nem egy területvédelemre berendezett tömeghadsereggel kell rendelkeznie, hanem olyan katonákra van szükségük, akik önkéntesek, és foglalkozásukat hivatásként űzik. Mint ahogy Irakba is csak hivatásukat profiként űző szakemberek mehetnek, azaz sorkatonai szolgálatot teljesítők nem, úgy a hadsereg későbbi működése szempontjából is rendkívül fontos, hogy ilyen katonák teljesítsenek szolgálatot. Egy-egy ilyen békefenntartó, stabilizációs misszióban a konkrét feladatok mellett még egy olyan tényező van, amit semmi más nem tud pótolni: ez pedig a gyakorlat; és higgyék el, a gyakorlatra nagyon nagy szükségünk van.
A békemissziók segíthetnek továbbá abban, hogy a Magyar Köztársaság haderejében egyre több olyan katona szolgáljon, aki a szó legszorosabb értelmében véve profi, hiszen éles helyzetben is szerzett tapasztalatot. Itt szeretném kiemelni, még egyszer kiemelni, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően csak a Magyar Honvédség szerződéses és hivatásos állományú katonái mehetnek bármilyen külföldi békefenntartó feladatra, és közülük is csak azok, akik önként jelentkeznek a missziókra. Ha arról beszélünk, hogy katonáink kiválóan látják el feladatukat egy ilyen misszió során, akkor ehhez kapcsolódóan beszélhetünk a Magyar Honvédség és ezen keresztül a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyéről, megbecsüléséről.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem kétséges, hogy milyen nagy nemzetközi tekintélyt vív ki magának az az ország, amelyik részt vesz ebben az akcióban - nézzenek szét Európában, látják. Azt látjuk, hogy tagállamok, leendő NATO-tagállamok milyen komoly katonai erővel vesznek részt ebben az akcióban. Úgy hiszem, ez is egyfajta példa a Magyar Köztársaság számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az a tény, hogy az ellenzéki pártok hozzájárulásukat adják ehhez a misszióhoz, jelzi, hogy mi is csak nemzeti konszenzus révén tudunk ezekben az ügyekben hatékonyan, sikeresen részt venni. A magyar haderő ügye össznemzeti ügy, minden kormány regnálásán átívelő feladat. Úgy gondolom, hogy a magyar katonák sikeres szerepvállalása az egész nemzet sikere, büszkesége. Engedjék meg, hogy az expozé befejezésével hadd fejezzem ki abbéli reményemet, hogy a mostani döntés a haderő ügyét megillető nemzeti konszenzus felé tett komoly lépés, ezért is kérem, hogy katonáink részt vehessenek a nemzetközi békefenntartó, szolgáltató, stabilizációs erők munkájában.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
