JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit lakonikusan azt is mondhatnám, hogy most arról a kérdésről vitatkoztunk, amiben konszenzus van. Ez körülbelül jól jelzi azt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Kérdezd meg Eörsi Mátyást!), hogy ma a parlamenti patkó két oldalán hogyan és miként gondolkodunk egyébként olyan kérdésről, amely meggyőződésem szerint az ország számára nagyon fontos. Mert higgyék el, hogy Magyarország csak egy van; nincs Fidesz, és nincs szocialista Magyarország. Külföldről meg pláne nincs! Nem látszanak azok az árnyalatok, hála istennek, nem látszanak azok az indulatok sem, amelyeket adott esetben mi produkálni tudunk. Egy dolog látszik, tisztelt képviselő urak és hölgyek, az, ha valamiben egyetértésre jutunk, és az, ha valamiben nem jutunk egyetértésre.
Mi most a parlamentben azt produkáltuk, amit az elmúlt hat hétben már különböző bizottsági üléseken és a nyilvánosság előtt. Valahogy az egyik oldal mindenféleképpen bizonyítani akarta a saját igazát, a másik oldalnak bizonyítania kellett, hogy legyőzi eme oldalt, és viszont. De, tisztelt hölgyeim és uraim, itt és most egy picivel már többről van szó. Itt önökről van szó, valamennyiünkről, a mi Magyarországunkról. Arról, hogy a nemzetközi tekintélyünket meg tudjuk-e őrizni. (Dr. Kövér László: Már régen eljátszottuk!) Mert mondhatja ugyan Németh Zsolt képviselő úr (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Miről beszélsz?), hogy más után megyünk, amit megerősít Kövér László is, de tessék megnézni a mostani híreket! Nézze meg Kövér úr is azt, hogy miről szól a világ! Arról szól a világ, hogy nekünk bizonyos kérdésekben, bizonyos ügyekben választanunk kell, és lépnünk kell, és van, amikor az időveszteség nagyon komoly presztízsveszteség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök nemzetközi felhatalmazás után kiáltottak volna mindig, akkor nem lennének Koszovóban magyar katonák. Tisztelt képviselőtársaim, ha önök azt gondolnák, hogy egy politikus szava… (Moraj, közbekiáltások a Fidesz padsoraiból. - Révész Máriusz: A NATO-ról hallottál? - Az elnök csenget.) Tisztelt képviselő úr, én őszinte tisztelettel meghallgattam önöket, tegyék meg önök is! Tehát ha mi ahhoz ragaszkodtunk volna, hogy egy politikus mit és hogyan mond, akkor lehet, hogy magyarlakta területeket nem bombáztak volna - és még sorolhatnám. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne beszélj már!) Azt tudjuk, hogy a világ változik. Azt tudjuk, hogy napról napra változik, nemzetközi testületek összejönnek, ezt önök is tapasztalják, és egyik pillanatban olyan dolgot, amiről azt állítják, hogy nem létezik, hogy elfogadhassák, a következőben elfogadták. Így lett ez ezzel az ENSZ-felhatalmazással, és jó, hogy így lett, mert ez jelenti az utat kettőnk közé.
Ez jelenti azt a hidat a parlamenti patkó két oldala között, amely alapján most hozhatunk egy meggyőződésem szerint előremutató döntést. Egy dolgot engedjenek meg még, amiről itt kevés szó esett, de nagyon fontos. Az nevezetesen, hogy mi katonai feladatot vállalunk, tisztelt képviselő urak és hölgyek. Itt nem arról van szó, hogy egy humanitárius tevékenységet vállalunk. Humanitárius tevékenység lesz egy katonai műveletben a feladatunk. A kettő között az a különbség, hogy míg az előbbieket védik, itt magunknak is kell bizonyos katonai erőt és potenciált felmutatni.
A minap Afganisztánban, ahova mi orvosokat küldtünk, egy norvég és egy magyar orvos teljesített szolgálatot. Mindkettőt ellátták egyébként nemzetközi jelzéssel. A norvégot sajnos lelőtték – meghalt. Ott és akkor egyetlenegy terrorista sem tudta, hogy van-e már az ISAF-nek felhatalmazása. Ott és akkor nem is érdekelte őket, hogy ez működik. Az volt a tét, és azt lehetett tudni, hogy nem részesültek elég védelemben.
Nekünk felelősségünk van, és reményeim szerint közös felelősségünk abban, hogy ezt a bizonyos közös védelmet kialakítsuk, és a magyar katonákat megóvjuk, megvédjük. Higgyék el, a Magyar Köztársaság számára ez egy komoly lehetőség. Higgyék el, hogy ebben, azoknak is, akik nagyon messziről indultak ennek a kompromisszumnak a megteremtésére, büszkeségre ad majd okot; nem feltétlenül a kormány döntése, és az nem is kell, hogy büszkeséggel töltse el, hanem a magyar katona és a Magyar Köztársaság hírnevének öregbítése. Az viszont, remélem, őket is megnyugvással tölti el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném kérni önöktől, hogy a vita ellenére is adják igenjüket. A vita mellett adják igenjüket, részint azért, mert önbecsülésünknek és Magyarországnak ennyivel tartozunk, részint azért, mert egy jó kompromisszumot kötöttünk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
