KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Van egy régi magyar közmondás, amelyik azt mondja: ki gyorsan ad, kétszer ad. Azt gondolom, erre a parlamentre nem igaz ez a megállapítás, legalábbis erre az esetre vonatkoztatva, hiszen ez a hatodik hétfő azóta, hogy a kormány beadta a legelső határozati javaslatát az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról. Az eltelt hat hét alatt négy határozati javaslat került beadásra, ebből egy a légtérátengedésre vonatkozóan megszületett, egy visszavonás útján vált érvénytelenné, kettő pedig most is érvényben van.
Én azt gondolom, az a mondás, hogy ki kétszer ad, gyorsan ad, nagy igazságot tartalmaz abban az értelemben, hogy ez a magyar mondás arra vonatkozik, hogy ha valaki bajban van, ha valakinek gondja, problémája van, akkor mielőbb segítséget vár a külső hatalmaktól avagy a külső erőktől. Most Irak lakossága hosszú hetek és hónapok óta vár segítséget tőlünk - a hadműveletek befejezése óta -, nem nevesítve a Magyar Köztársaságtól, hanem általában azoktól a katonai erőktől, amelyek részt vehetnek az iraki stabilizációs folyamatban, amelyek megteremthetik vagy a jelenlétükkel, vagy az ottani katonai tevékenységükkel a demokratikus átalakulás lehetőségeit, illetve a normális életvitel kialakítását.
Egyébiránt itt sokszor hangzott el helyesen és joggal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa néhány nappal ezelőtt hozott határozata milyen módon kérte fel a tagországokat a stabilizációs és humanitárius feladatokra, csak sokan elfeledkeznek arról is, hogy április 28-án is volt egy ENSZ biztonsági tanácsi határozat, amely arra kérte fel a tagországokat és a részt vevő országokat, mindenki járuljon hozzá, hogy a humanitárius segélyszállítmány eljusson azokhoz, akiknek szánják: az iraki néphez, az iraki intézményekhez, az egészségügyi intézményekhez, a közigazgatási intézményekhez, tudniillik az élet csak akkor indítható be, ha ezek a feltételek adottak.
Talán emlékeznek rá, képviselőtársaim, hogy a Magyar Vöröskereszt hosszú heteken keresztül nem tudta útba indítani a szállítmányát, mert bizonytalan volt, hogy a repülővel vagy a hajóval történő odaszállítás után kik fogják ezt megkaparintani. Én azt gondolom, volt egy időszak, ezelőtt körülbelül két-három héttel, amikor már erről a gépjárműkísérésről, konvojkísérésről, szállításról komolyabban tudott volna tárgyalni az ellenzék és a kormánykoalíció. Hadd tegyem hozzá a szocialista frakció nevében, hogy nem rajtunk múlott az ilyen jellegű tárgyalások meghiúsulása. Kibúvók és indokok sorozatának voltunk a tanúi az elmúlt hat hétben.
Csupán emlékeztetni szeretnék rá, hogy az ellenzék az első napokban a felkérést kereste, legalábbis az írásbeli dokumentumot, pedig előttük is világos volt, hogy a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövetét behívták az Egyesült Államok külügyminisztériumába, és az is ismert volt, hogy a budapesti amerikai nagykövet asszony is ezt a felkérést szóban tolmácsolta. Azt gondolom, a modern diplomácia, felgyorsult életünk egyik velejárója, hogy nem mindig van idő és mód leveleket írogatni a másik külügyminisztérium számára, hanem a szóban átadott felkérések is ugyanilyen értékűek, hiszen ilyenkor egy nagykövet asszony vagy egy nagykövet nem magánügy kapcsán, hanem kormánya hivatalos megbízásából teszi meg ezeket a felkéréseket. (Folyamatos zaj.)
Gondot jelentett az ellenzők számára, miért békefenntartónak nevezzük a kiutazó katonákat. Azt gondolom, amikor az lett leírva módosítással, hogy katonai rendészeti feladatokat látnának el, akkor egy kis értetlenség keletkezett az ellenzék soraiban. Ugyanis nem nagyon értették, mit jelent ez a kifejezés, ez a katonai szakkifejezés, amelyik a békefenntartás keretén belül egy szűkített feladatrendszer, tehát nem egy általános felhatalmazást adott volna, hanem egy szűkített megbízással látta volna el a mi katonáinkat.
Felvetődött a Fidesz részéről, hogy miért nem orvosok és műszakiak mennek, még egy ilyen irányú módosító javaslatot is benyújtottak. Azért nem, mert amire ez az ajánlat megszületett, néhány nappal ezelőtt, addigra azok, akik a felkérést tették, azt mondták, hogy: nincs szükségünk műszakiakra, nincs szükségünk orvosokra, mert ezeket a feladatokat más nemzetek már magukra vállalták.
De olyan is elhangzott, és ezt rendkívüli módon sajnálom, hogy nem képesek a magyar katonák ennek a feladatnak az ellátására, sőt csak a pénz motiválja őket abban, hogy kimenjenek Irakba békefenntartó, katonai, rendész, vagy bármilyen más feladat ellátására. Én ezt Németh Zsolt képviselőtársamnak mondom, hogy az ellenzék soraiból hangzott el ilyen, tehát ezt nem a Fideszre mondtam.
Én ezt egy rendkívül bántó kifejezésnek tartom a hivatásos katonáinkkal szemben, bárki is állította, hiszen a mi katonáink készek és képesek ezeknek a feladatoknak az ellátására. Azt gondolom, hogy minden hivatásos katona, aki valamilyen szakmai karriert akar felépíteni élete hátralévő részében, nyilván keresi a megméretés lehetőségét, és - nyilván természetesen anyagi motívumok mellett is -, önként vállalja, és ha kell, becsülettel teljesíti ezt a megbízatást.
Szerencsére az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1483. számú határozata azokat a bizonyos felhőket, amik ezen parlamenti határozat megszületése fölött voltak, elzavarta. Ma már Varsóban folyik egy úgynevezett felajánlási konferencia, ahol persze eddig a Magyar Köztársaság hivatalosan még nem ajánlhatta fel a részvételét, hiszen meg kell várni ennek a parlamentnek a döntését, amely néhány negyed órán belül várhatóan megszületik, de azt gondolom, hogy elég erős mandátummal mentek ki: azzal, hogy a négypárti megbeszélésen valamennyi párt támogatta a kiküldetést, és valamennyi frakció ígéretet tett arra, hogy a mai szavazáson ezt a kétharmados többséget meg fogják adni.
Szeretnék néhány szót szólni a költségvetésről is, hiszen az imént Varga László a költségvetési bizottság részéről már szólt róla. Azt gondolom, a késlekedés egyik eredménye az, hogy nem látjuk világosan, mennyibe fog kerülni a küldetés. Tudniillik ha ezek a döntések korábban megszületnek, akkor azok a tárgyalások, amikre Varga képviselőtársam hivatkozik, hogy támogatják-e a kiszállítás költségeit, kapunk-e járműveket odakint, akár szállító-, akár harci járműveket, az ellátás milyen arányát fedezi az amerikai, vagy a brit fél - tehát a kintlévők -, már eldőlhetett volna, és sokkal világosabban látnánk a költségvetést illetően, ami ma valóban nagyon nagy szórást mutat, hiszen a 4,5 milliárdtól 6,5 milliárdig terjedő összeg az állami költségvetést figyelembe véve sem kis forrást jelent.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy attól is függ ez a költségvetési nagyság, hogy időközben lesz-e váltás, a parlamenti határozat ugyanis felhatalmazza a kormányzatot arra, hogy 6 hónapon belül egy váltást végrehajthatnak. Ez attól függ, hogy a kiutazó magyar katonák hogyan bírják a kinti időjárás és más körülmények megpróbáltatásait. Azt gondolom, mindenkinek könnyű belátnia, hogy bár nehéz feladatot fognak elvégezni, előfordulhat, hogy a váltásra szükség is lesz.
Azt is szeretném önöknek elmondani, hogy nem veszélytelen ez a küldetés.
(18.20)
Nem veszélytelen azon egyszerű oknál fogva, mert az utóbbi napokban egyre durvább híreket hallunk Irak különböző részeiről. Voltak olyan harcjárművek, amelyek aknára futottak, voltak olyanok, hogy megtámadták a szállítmányokat, voltak olyanok, hogy katonákra tüzet nyitottak, és bizony, kint lévő amerikai-brit katonák estek áldozatul.
Azt gondolom, hogy a mi parlamentünk ezzel a döntéssel egy nagyon komoly felelősséget is vállal. Szeretném jelezni önöknek, hogy a szocialista frakció megbízásából a parlament nyári szünete alatt kívánom összehívni a honvédelmi bizottságot, hogy azokról a kérdésekről tájékozódni tudjunk, amelyek a mai parlamenti határozati javaslatban a kormány számára jelentenek önálló felhatalmazást, de a civil kontroll és a politikai ellenőrzés keretén belül meg kívánunk győződni arról, hogy milyen volt ezeknek a kiutazó katonáknak a kiképzése, hogy sikerült a felszerelésük, milyen módon lesz a költségvetés megoldva, milyen eszközökkel és fegyverzettel látják el őket. Természetesen, ezt csak akkor kívánjuk megtenni, amikor befejeződött a kiképzésük. Ismereteink szerint mintegy két hónapot fog igénybe venni a felkészülés, tehát jó esélyünk van arra, hogy vagy július végén vagy augusztus elején ezt megtehessük.
Németh Zsolt képviselőtársam a következőt mondta - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azonnal befejezem: hetekkel ezelőtt nemzetközi felhatalmazás nélkül küldött volna ki harcoló katonákat a kormány. Azt gondolom, itt a legfontosabb az, hogy ez a parlament hogyan dönt.
Azt gondolom, ma megérett a feltétel arra minden tekintetben, hogy a közös döntés megszülessen, ami közös felelősséget is jelent, ezért kérem minden képviselőtársamat, hogy ennek a feladatnak az előkészítésében támogassuk a kormány tevékenységét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
