NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Eredetileg néhány héttel ezelőtt egy olyan határozati javaslat feküdt előttünk, ami nemzetközi felhatalmazás nélkül küldött volna ki harcoló katonai alakulatokat Irakba. Ezzel szemben most egy vadonatúj határozati javaslat fekszik előttünk, ez pedig arról szól, hogy nemzetközi felhatalmazással küldünk ki szállító és humanitárius alakulatot.
A különbség egyáltalán nem jelentéktelen. A Fidesz álláspontja néhány héttel ezelőtt itt, a parlamentben élénk vita tárgya volt, pedig nem volt olyan bonyolult az álláspontunk. Úgy fogalmaztam, hogy három igen a Fidesz álláspontja. Igent mondunk Irak humanitárius támogatására és újjáépítésére. Igent mondtunk a nemzetközi felhatalmazásra, a nemzetközi együttműködés megújítására, és igent mondtunk a nemzetközi felhatalmazás alapján történő békefenntartásra.
A kormány elfogadta a Fidesz azon álláspontját, hogy a magyar részvételt nemzetközi felhatalmazásra kell alapozni. Hadd hívjam föl ugyanakkor a figyelmet arra, hogy ez az ENSZ biztonsági tanácsi határozat a megszállás jogszerűségének az elismerését nem tartalmazza. Ez egy rendkívül fontos vonatkozása ennek az ENSZ biztonsági tanácsi határozatnak.
Másodszor, a kormány elfogadta a Fidesz azon álláspontját is, hogy nem katonai, hanem szállító, logisztikai kontingenst küldünk ki Irak területére.
Tanulságos volt ez az időszak, tisztelt Országgyűlés. Mi, amikor értesültünk az Amerikai Egyesült Államok megkereséséről, jeleztük, hogy tájékozódni kívánunk az ország, a Magyar Köztársaság nemzetközi partnerei álláspontjáról. Ezért közvetlenül fölvettük a kapcsolatot az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetőivel, Közgyűlésével, a NATO, illetőleg az Európai Unió vezetőivel. Amikor ezt a tájékozódást folytattuk, akkor a kormányzat részéről, különösen Kovács László külügyminiszter részéről folyamatosan olyan kijelentésekkel szembesültünk, hogy kizárt a nemzetközi felhatalmazás megszületése, mint ahogy ezt május 12-én Kovács László külügyminiszter úr megfogalmazta.
Aki nemzetközi felhatalmazásra vár - hallhattuk a külügyminisztertől -, az csupán kekeckedik, akadékoskodik, és alárendeli a nemzet érdekeit a saját pártpolitikai részérdekeinek. Azt kell visszamenőleg mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy minden nyilatkozó, így a külügyminiszter és kisebb súlyú kormányzati politikusok is, ma, ahogy visszatekintünk ezekre a megnyilatkozásokra, egyértelműen alkalmatlannak bizonyultak feladatuk ellátására; vagy azért, mert nem tudtak arról, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában és a NATO-ban milyen előkészületek zajlanak, vagy azért, mert tudták, de ők rendelték alá a Fidesz-ellenes demagógiájuknak a magyar külpolitika alapvető létérdekét.
Ha a Magyar Országgyűlés a kormány eredeti, nemzetközi felhatalmazás nélküli előterjesztését fogadta volna el az iraki részvételről, akkor, tisztelt Országgyűlés, Magyarország megszállónak minősülne. Mi, egy '56-os nemzet, azt hiszem, lehetünk érzékenyek az ilyen kérdésekre, de ezen túlmenően kifejezett biztonsági kockázatot jelenthetett volna ez Magyarország számára, és hasonlóképpen hozzájárultunk volna ahhoz, hogy azok a szövetségi rendszerek, amelyeket fontosnak tartunk a magunk számára, tovább egy elmélyülő válság irányába meneteljenek.
Hadd hívjam föl a figyelmüket arra, hogy a Fidesz álláspontjára helyezkedett egyébként a NATO és az európai uniós tagállamok többsége is (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.), hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntésétől tették ők is függővé az iraki akcióban történő részvételüket. Ez lehet, hogy nagyon nevetséges az önök számára, tisztelt képviselőtársaim, de a tények azok tények; hiába próbálják úgy beállítani a valóságot, hogy Magyarország számára az egyetlen lehetséges külpolitikai vonalvezetés, hogy úgy táncoljanak, ahogy az Amerikai Egyesült Államok az önök megítélése szerint fütyül.
Úgy ítélem meg, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése levonhatja azt a következtetést, hogy érdemes volt várni, érdemes volt várni nemcsak az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatára, hanem a NATO pozitív állásfoglalására is. És van még egy következtetés, amit szeretném - bár azt hiszem, hogy ez merő óhaj marad csupán -, ha le tudnánk vonni, hogy az alapvető nemzeti konszenzust igénylő kérdésekben a kormányzat is tegyen egy kísérletet arra, hogy a pártpolitikai szempontjait háttérbe szorítja.
Befejezésül arra szeretném még fölhívni a figyelmet, hogy Magyarország számára nem mindegy, hogy milyen terhet jelent a nemzetközi stabilizációban, illetőleg békefenntartói műveletekben történő szerepvállalás. Ezért fontosnak tartanánk azt, hogy a kormányzat egy hosszú távú koncepciót készítsen el ezzel kapcsolatban, rögzítse a békefenntartói keretszámot, rögzítse a Magyar Köztársaság költségvetésében Magyarország teherbíró képességét, hogy kalkulálható legyen a Magyar Országgyűlés számára, hogy mivel kell szembesülnünk.
Örülünk annak, hogy végül is olyan megoldás született, ami kielégíti mind az Amerikai Egyesült Államok elvárásait, az iraki rendezésben a legfontosabb és legégetőbb szükségeket, és egyidejűleg azt is, hogy Magyarország egy speciális képességgel tud hozzájárulni a békefenntartáshoz, illetőleg a stabilizációhoz a humanitárius jellegű szállító alakulat kiküldésével.
(18.10)
Fontosnak tartjuk, hogy Magyarország rendelkezzen ilyen speciális képességekkel, hiszen alapvetően ez öregbítheti Magyarország, a Magyar Honvédség nemzetközi tekintélyét és megítélését. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
