NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem támogatja a státustörvény módosítását. Ragaszkodunk a törvény eredeti célkitűzéseihez, amelynek kiemelt része volt, hogy elősegítse a határon túli magyar közösségek önszerveződését.
Sajnálatosnak tartom, hogy az előttünk fekvő módosító csomag egy segélyezési jogszabállyá kívánja silányítani azt, ami a határon túli magyarok számára a felemelkedésnek azt a lehetőségét hordozta, hogy megszervezzék önmagukat. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy a jelenlegi törvény egyértelműen szabályozza a magyarigazolványt, szabályozza a támogatási rendszert, szabályozza az úgynevezett információs irodákat, szabályozza azt, hogy a magyar kormány miként ismeri el a határon túli társadalmi szervezeteket.
(14.10)
Mindezek a kérdések kiemelkedően jelentősek abból a szempontból, hogy az anyaország elősegítse a határon túli magyaroknak a megerősödését és az anyaországgal a közösségi szintű kapcsolatoknak a kiépítését.
A magyarigazolvánnyal kapcsolatos elgondolások a leglátványosabban igazolják azt, hogy a kormány szándéka nem indokolható semmiféle jogi vagy nemzetközi megfontolással. A magyarigazolványt a törvénymódosítás eredményeként Magyarország területére fogja a magyar törvényhozás korlátozni, a magyarigazolvány hatálya tehát megszűnik az országhatáron túlnyúlni, sőt elválik a támogatási rendszertől is a magyarigazolvány, ami azt jelenti, hogy a határon túl hozzá lehet majd jutni a támogatásokhoz azoknak is, akik nem rendelkeznek magyarigazolvánnyal, sőt adott esetben nem is kell magyarnak lennie annak, aki az anyaországi támogatáshoz, adott esetben a húszezer forintos támogatáshoz hozzá akar jutni. Ez a vonatkozása az elgondolásoknak egészen veszélyes vizekre vezetheti a státustörvényt: szakmailag kifejezetten megalapozatlan, anyagilag pedig finanszírozhatatlan jogszabállyá válhat a törvény.
A kormányzati érvelés, miszerint azért sürgős a státustörvénynek a módosítása, mert ezáltal lehet eljuttatni a határon túli magyarokhoz a támogatást, kifejezetten álságos és demagóg érvelés, hiszen ha a kormányzatnak lett volna szándéka arra, hogy végrehajtsa a státustörvényt ténylegesen, akkor nem lennének mind a mai napig kifizetetlenek a húszezer forintos támogatások a 2002. évre vonatkozóan, akkor nem lenne az a helyzet, hogy 2003-ra még meg se hirdette a kormányzat az oktatási-nevelési támogatásnak a kifizetését, akkor nem lenne az a helyzet, hogy a jelen pillanatban 5-6 milliárd forinttal tartozik Magyarország a határon túli családoknak. Akkor, amikor önök a határon túli magyarok 98 százalékának a támogatására hivatkoznak, hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy körülbelül 700 ezer határon túli magyar nem azért váltotta ki a magyarigazolványt az elmúlt másfél esztendőben, hogy egyes-egyedül a magyarországi utazási kedvezményekre vehessék ezt az igazolványt igénybe. Márpedig ha az önök módosítójavaslat-csomagját elfogadja a magyar parlament, akkor a magyarigazolványnak az egyetlen funkciója az lesz, hogy a magyarországi utazási kedvezményekre lehet majd használni. Innentől valóban a státustörvény, illetőleg a magyarigazolvány elveszíti azt a rendkívül jelentős szervező, integráló és a jövőre mutató, orientáló szerepét, amit mind a mai napig élvez.
Azokkal a megfogalmazásokkal kapcsolatban pedig, amelyek arra utalnak, hogy amit a Fidesz-kormány elrontott, azt majd helyrehozza a baloldali kormány, hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy amikor önök a saját maguk által megszavazott törvényt diszkriminatívnak, területen kívülinek minősítik, akkor nem csinálnak mást, mint hogy elfogadják egyes szomszédos országoknak a legkorlátoltabb, xenofób és nacionalista érvelését, amit a státustörvénnyel szemben megfogalmaztak, mert mindezek az érvek nem találkoznak semelyik nemzetközi szervezetnek a véleményével. Gondolom, önök se szavazták volna meg, tisztelt képviselőtársaim, ha úgy gondolták volna, hogy ez a jelenlegi státustörvény diszkriminatív és területen kívüli.
Az Európai Unióra történő hivatkozásokkal kapcsolatban pedig szintén hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy nagyon sok véleménye volt már az Európai Uniónak a státustörvénnyel kapcsolatban ahhoz, hogy nyugodtan állíthassuk, nem ütközik az Európai Uniónak az elvárásaiba a velencei bizottság ajánlásai alapján módosított, novemberben önök által is, novemberben még a szabad demokraták által is elfogadott törvénymódosító csomag, amellyel szemben most egy szögesen ellentétes jogszabályt akarnak áterőltetni a magyar parlamenten. Az Európai Uniónak még Günter Verheugen biztos úr által is több véleménye fogalmazódott meg, hiszen az Orbán-Năstase-megállapodás után Verheugen úr által a státustörvény lezárt ügynek volt minősíthető, majd akkor, amikor önök felmelegítették a státustörvénynek a kérdését, való igaz, hogy született egy nem éppen kedvező Verheugen-féle állásfoglalás, de hadd jegyezzem meg, hogy ezzel egy időben született meg az Európai Parlament külügyi bizottsága elnökének egy ezzel szögesen ellentétes állásfoglalása is. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ha az Európai Uniónak bármi meghatározó problémája lett volna a státustörvénnyel, akkor az a csatlakozási tárgyalásokon napirendre került volna, a csatlakozási tárgyalásoknak a részét képezte volna, és a csatlakozási szerződés nem kerülhetett volna aláírásra anélkül, hogy megállapodás születik ebben a kérdésben.
A határon túli magyarok 98 százalékának a véleményére hivatkoznak akkor, amikor, hangsúlyozom, közel 700 ezer magyar váltotta ki a magyarigazolványt, néhány hét alatt Csoóri Sándor kezdeményezésére több százezer határon túli magyar írta alá a státustörvénynek és a magyarigazolványnak a megcsonkítása ellenében az aláírásgyűjtő akciót. Én úgy ítélem meg, lehet, hogy 98 százalékról van szó, de nem a státustörvény módosítása mellett, hanem a státustörvény módosítása ellen a határon túli magyarok részéről.
Arra pedig, hogy egyes határon túli magyar szervezetek kényszerű módon elfogadták azt a módosító csomagot, amit önök letettek az asztalra, csak azt tudom mondani, hogy nem nagyon volt más választásuk, nem szorulhatnak be adott esetben a felvidéki magyarok Pozsony és Bukarest közé. Megértjük a határon túli magyarokat, hogy amit lehetett, kipréseltek a kormányzatból. Megjegyzem, meglehetősen komoly engedményeket lehetett - az önök ellenében egyébként - elérni a januári változathoz képest, élvezték a támogatásunkat mindezen kérdésekben, ugyanakkor ne csodálkozzanak azon, hogy ha csak a javaslatok egyik felét fogadják el, de a másik felét nem, akkor mi nem tudjuk az önök módosítójavaslat-csomagját támogatni. A határon túli magyarok, megjegyzem, támogatják egytől egyig a miáltalunk megfogalmazott módosító javaslatokat is, annak ellenére, hogy nem tudták elérni a mi támogatásunk ellenére sem, hogy önök ezeket elfogadják. Mi megértjük azon határon túli magyar szervezeteket is, amelyek aláírták a Magyar Állandó Értekezlet zárónyilatkozatát, de ne gondolják azt, hogy nem kényszerűségből támogatja ezt a módosítójavaslat-csomagot a határon túli magyar szervezeteknek is a többsége, ne gondolják azt, hogy ne lenne olyan megoldás, amely kielégítené azokat a szempontokat, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Párt (Sic!) és határon túli magyarságnak a színe-java megfogalmaz ezzel a javaslattal kapcsolatban. Ennek pedig a lényege, hogy a határon túli magyarok önszerveződésének a célkitűzését nem szabadna a státustörvényből kiiktatni.
Mi a magunk részéről készen állunk arra, hogy ha önök támogatni fogják a mi módosítójavaslat-csomagunkat, akkor hozzájáruljunk ahhoz, hogy adott esetben a Házszabálytól eltéréssel még az Európai Tanács strasbourgi ülését megelőzően is elfogadható legyen a módosító csomag. Hozzájárulunk ehhez, de most ne csodálkozzanak, hogy nem tudjuk ezt támogatni, ha önök nem támogatják azokat az alapvető, elvi alapon megfogalmazott javaslatokat, amelyeket letettünk az asztalra, többek között a Magyar Állandó Értekezleten, akkor mi nem állhatunk el attól az elemi ellenzéki lehetőségünktől, hogy legalább a plenáris ülésen indokoljuk meg, hogy milyen megfontolások alapján teszünk olyan módosító javaslatokat, amilyeneket teszünk.
(14.20)
Tehát, tisztelt kormány, kormánypárti képviselők, én nagyon szeretném, ha minél előbb lezárható lenne a státusvita. Higgyék el, az elmúlt egy esztendő nem a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak köszönhetően telt el; teljesen fölöslegesen vártunk egy évet a státustörvény módosításával, nem tudtak önök elérni a szomszédainkkal az égvilágon semmivel sem többet, mint amit az Orbán-kormány el tudott érni. Azok a szomszédközi viszonyok, amelyek most a státustörvénnyel kapcsolatban előttünk állnak, kedvezőtlenebbek, mint egy esztendővel ezelőtt. Minél inkább engedékeny volt a magyar kormány, annál inkább elfogadhatatlan volt a szlovák fél számára a státustörvény bármilyen szintű módosítása, ezt most már önök is megtapasztalhatták. Az Orbán-Năstase-megállapodást követően pedig a magyar-román viszonyban létrejöttek a politikai előfeltételei a törvény módosításának. A többi viszonylatban pedig érdemi ellenvetés nem is merült föl.
Tehát azt tudom mondani önöknek, hogy bizonyos értelemben a saját választási kampányuknak a foglyai voltak az elmúlt egy esztendőben. Nem kellett volna egy évet várni ennek a jogszabálynak a módosításával. Ha megtettük volna az elmúlt év nyarán, akkor régen túl lennénk a státustörvénnyel kapcsolatos kétoldalú és nemzetközi vitákon. Ez egy elvesztegetett esztendő volt. Önök ebben az egy esztendőben nem biztosították megfelelő védelemben a státustörvényt, ebek harmincadjára hagyták a nemzetközi diplomáciai színtéren, a diplomatáink semmiféle egyértelmű utasítást nem kaptak arról, hogy a státustörvénnyel mit kezdünk, nem tudták, hogy meg fogják-e vagy meg akarják-e egyáltalán védeni nemzetközi színtéren. S lám, nem csoda, hiszen ez a módosítójavaslat-csomag, amit önök az asztalra letettek, minden képzeletet alulmúl, hiszen a státustörvény eredeti célkitűzéseit meghatározó módon sérti, gyengíti.
Ezért azt tudom mondani, hogy ha ez alkalommal nem fogunk tudni megállapodni, ezt sajnálatosnak tartom, mert nagy erénye volt a státustörvénynek, hogy a Magyar Szocialista Párt ezt megszavazta. Tudom, hogy nem ment könnyen. Tudom, hogy nagyon komoly belső ellenállást kellett az MSZP-frakcióban leküzdeni, de nagyon fontos eredmény volt annak a biztosítása érdekében, hogy a státustörvény élvezte az elmúlt 2-3 esztendőben a Kárpát-medencei összmagyarság támogatását, és végső soron diplomáciailag védhető volt. Ez az együttes, közös támogatásunknak volt köszönhető.
Ha egy olyan helyzetet idéznek most elő, hogy áterőltetik 51 százalékkal a magyar parlamenten a törvény módosítását, higgyék el, nemzetközi színtéren is lényegesen nehezebben lesz védhető, a Kárpát-medencei magyarság körében is el fogja veszíteni azt a felhajtóerejét, azt az egyöntetű támogató jellegét a státustörvény, amit mind a mai napig élvez. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy a határon túli magyarok körében a Magyarországgal, a magyar kormánnyal, a mindenkori magyar kormánnyal szembeni kiábrándulás fog megnőni, azt a csalódást fogja eredményezni, hogy adott valamit az anyaország nekünk, és elveszi. Ezt pedig ők jogfeladásként fogják megélni, ehhez pedig a magunk részéről nem hiszem, hogy asszisztálhatunk.
Tehát amennyiben nem fogunk tudni megállapodni az elkövetkezendő néhány hétben a státustörvény módosításában, tisztelt képviselőtársaim, nem tehetünk mást, mint hogy 2006-ban majd reményeink szerint a polgári többségű magyar parlament vissza fogja változtatni azokat a módosításokat, amelyeket önök most áterőltetnek a magyar parlamenten.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
