DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN
DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök annak a hozzászólásnak, amit elmondott, mert ezáltal alkalom nyílik arra, hogy beszélhetünk most már, azt kell mondanom, a tények birtokában arról, hogy a gazdaság hajóját milyen irányba fordítottuk. Hiszen most már hazánknak van olyan költségvetése, amely alkalmazkodik a világgazdaság változásaihoz, kiszámítható módon. Ugyanis arra koncentrálja az erőfeszítéseinket, ami számunkra a legfontosabb, hogy megpróbáljuk megsokszorozni a munkahelyek számát.
Természetesen nyilván egyikünk sem gondolhatja azt, hogy a magyar modell lényege, a Münchhausenből ismert hasonlattal élve, hogy saját hajunknál fogva rángatjuk ki magunkat a mocsárból. Már csak azért is, nem magamról beszélek, hanem ha éppen Deutsch képviselő úr nyújtana nekem ebben segítséget, az sem jelentene valószínűleg e tekintetben túlságosan sokat, mert a magyar gazdaság olyan gazdaság, amely a régió motorjaként akkor tudott szolgálni, amikor az exportra orientálódott, amikor külföldi befektetők jöhettek ide, amikor a világgazdaság is jól működött.
Egy olyan kicsi nyitott gazdaság esetében rendkívül fontos annak megőrzése, hogy legyenek beruházások, és legyen beruházóknak érdekeltségük, magyar beruházóknak éppúgy, mint a külföldieknek. Éppen két évvel ezelőtt állapítottuk meg azt közösen, hogy elvesztették a kis- és középcégek a beruházói érdekeltségüket; és a nagy cégek is, hiszen az üzleti beruházások negyedévről negyedévre estek vissza. Most éppen egy olyan furcsa negyedévet élünk meg, amikor ez a trend megfordult. Ha valaki az utolsó negyedév adatait tanulmányozza, akkor azt láthatja, hogy végre a feldolgozóiparban beruházásérdekeltség, beruházásélénkülés kezdődött meg, szemben az előző trenddel, amikor egy lefelé menő trendet láttunk, most egy fölfelé menő trend indulhatott el.
Ez annak ellenére következett be, hogy a világgazdaságban a tőkeáramlás a felére csökkent két év alatt, és nyilván ez alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. Ez annak ellenére következett be, hogy a korábbi, nehezen kiszámítható kétéves költségvetésre építő gazdaságpolitika után alig egy évvel sikerült azt az új irányt kirajzolni, amiben a kisvállalkozók számára a pénzhez jutás forrását mutattuk meg, az olcsó, hosszú lejáratú hitelprogram, az Európa-hitelprogram beindításával; amikor azt is megmutattuk, hogy nem csupán egyetlenegy orvosságot alkalmazunk, hanem nagyon sok mindent: a hitelek mellett a pályázati támogatásokat, a hitelek mellett a különböző felkészítő programokat, a hitelek mellett az átfogó infrastruktúra-fejlesztést. Hiszen enélkül nem lehet semmilyen tájon hozzáférhetőséget biztosítani a munkaerőforrásokhoz.
(13.40)
A másik fontos dolog, amit látnunk kell, az, hogy a következő időszakra végre vannak kiszámítható mechanizmusok: nemcsak a hitelezésben, hogy négyfokú rendszert hirdettünk meg a kis- és középvállalatoknak; nemcsak abban, hogy van egy négyéves gazdaságfejlesztési programunk; nemcsak abban, hogy az infrastruktúra-fejlesztés forrásait és működését meghirdettük; nemcsak abban, hogy végre világosan, nyugodtan bízhatunk abban, hogy elkövetkezik az Unióhoz való csatlakozásunk, és az Unióban követett gazdaságpolitikai irányokat, eszközöket és formákat fogjuk alkalmazni, hanem végre világosan azt is tudjuk, hogy a nemzeti fejlesztési terv és az erre felfűzött támogatások birtokában a különböző régiók közötti elmaradás meghatározott időn belül csillapítható.
Lényegében egy-egy gazdaság felfelé ívelését azok a döntések határozzák meg, amelyek nem pillanatnyiak, hanem hosszú távra hatnak ki. Ilyennek tekintjük a munkaerőpiacon az értelmes munkaerő, a pedagógusok bérére vonatkozó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) döntéseket, és ilyennek tekintjük a költségvetési kiigazítást a versenyképesség érdekében. Ez adócsökkentés nélkül nem működik. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
