DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hétvégén köszöntötte az ország a magyar pedagógustársadalmat. Gyerekek ezrei, tízezrei jelképesen egy-egy szál virággal köszönték meg a pedagógusoknak az értük végzett munkát. Hiszem, hogy a nap alkalmából nekünk, politikusoknak is meg kell szólalnunk.
Sokan közülük persze nem hallják, amiről itt beszélünk, hiszen épp utolsó órájukat tartják, vagy dolgozatot javítanak a tanáriban, vagy ebédeltetik a gyerekeket, készülnek a délutáni napközi otthonos foglalkozásra. De talán nem is nekik, hanem értük, róluk kell szólnunk, mert mindannyian tudjuk, koránt sincs meg az a társadalmi megbecsültség a pedagógusok munkája körül, ami egykor fennállt. Pedig komoly az ő felelősségük. Több szempontból is súlyos felelősség nehezedik rájuk. Egyrészt azért, mert a tudásalapú társadalom, az információs társadalom alappilléreinek megvetésénél tartunk, az egész életen át tartó tanulás van napirenden. Ilyen körülmények között már nem lehet részben vagy egészben véglegesnek tekintett, lezárt tudást átadni a gyermekeknek, sokkal inkább az önálló információszerzésre kell felkészítenünk őket. De komoly az ő felelősségük azért is, mert mindannyian tudjuk, milyen esélyegyenlőtlenségek feszülnek a gyermekek társadalmában. Rájuk hárul az a feladat, hogy a legrosszabb körülmények közül jövő, ám tehetséges gyerekek útját egyengessék, felzárkóztassák őket, mert nem engedheti meg ez az ország magának, hogy egyetlen tehetséges gyerek is elkallódjon. És komoly az ő felelősségük az európai uniós csatlakozás küszöbén is, hiszen mindannyian tudjuk, az uniós csatlakozás esély az ország számára: esély, hogy végleg felzárkózzunk Európa legfejlettebb országainak sorába. Ez a munka azonban a most felnövekvő generációra hárul. A mi kötelességünk és a pedagógusok kötelessége ugyanakkor, hogy olyan versenyképes tudást adjanak, korszerű, modern tudást a gyerekeknek, hogy ezt a feladatot, ezt a munkát el tudják végezni. De komoly a pedagógusok morális felelőssége is, hiszen az értékzavaros világ, amelyben élünk, nagyon sokféle - idézőjelbe tett - értéket és magatartásmintát közvetít a gyerekek felé. Nem mindegy, hogy a pedagógusok milyen értéket adnak át a felnövekvő generációnak, nem mindegy, milyen magatartásmintát közvetítenek, hogy ugyanolyan tisztességes, becsületes munkára készítsék fel őket, ahogyan azt velünk az egykori tanáraink megtették.
Persze, amikor a pedagógusok felelősségéről szólunk, nekünk magunknak föl kell tenni egy kérdést: e felelősséghez mért életpálya, egzisztenciális létfeltétel és munkakörülmény szempontjából megtettünk-e mindent? Azt gondolom, nekünk, politikusoknak ezen a téren komoly adósságaink vannak. Egy régi adósságot már törlesztettünk tavaly, amikor 50 százalékkal megemeltük a pedagógusok bérét, de tovább kell mennünk ezen az úton, végig kell vinni a modernizációt az oktatás egész rendszerében, és el kell indítani azt a programot, amit a kormány most eltervezett az iskolafelújítások átfogó rendszerének megalapozása terén. Talán az egzisztenciális körülmények szempontjából is továbbléphetünk a régóta áhított minőségi pótlékok új rendszerének kialakításával.
Köszönet jár a pedagógusoknak azért a munkáért, amit végeznek, és a mi felelősségünk az is, hogy formáljuk a társadalom közgondolkodását, hogy ez a köszönet mindenünnen elérje a pedagógustársadalmat. Hadd idézzek Szunyogh Szabolcs egy korábbi cikkéből! “Jogos ez a köszönet. Jogos, mert a tanár munkájának nagy része önfeláldozás, kitartás, szorgalom, naponta nyolcnál sokkal több órán át tartó, fizikailag és szellemileg megterhelő nehéz munka. Jogos, mert ez a munka nem ér semmit empátia, segítőkészség, türelem és rendkívüli elmélyült felelősségtudat nélkül, és jogos, mert a tanár tevékenysége egy kicsit tudomány, nagyon nagy mértékben gyakorlat, de döntő részben egyszerűen művészet. Olyan mindennapi alkalmazott művészet, amelynek haszna, értéke nem számszerűsíthető, méréssel, vizsgálattal semmilyen módon nem kimutatható, mégis nélkülözhetetlen.” Nincs ehhez mit hozzátenni, talán csak egy gondolatot még: remélem, hogy a napirend előtti felszólalást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem csak a Magyar Szocialista Párt frakciója, hanem valamennyi parlamenti párt nevében is elmondhattam. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
