GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Ház! Igyekszem nagyon rövid lenni. Már csak azért is, mert, ha bármilyen ügyben lenne vagy lett volna is nézetkülönbség bármely szabad demokrata képviselő és az adatvédelmi biztos hivatala között, akkor sem gondolnám azt, hogy ez a fórum és ez az idő a megfelelő arra, hogy erről beszéljünk. Azért nem gondolom ezt, mert - ahogy azt az előző vezérszónoki körben elmondtam - az a meggyőződésem, és azt gondolom, ezt nyugodtan mondhatom, hogy valamennyi szabad demokrata képviselő meggyőződése, hogy a dolog illemét és logikáját tekintve a parlamenti pártok képviselőcsoportjai természetesen tehetnek bíráló észrevételeket, lehet szakmai jellegű kifogásuk vagy kritikájuk az ombudsmani beszámolókkal kapcsolatban, de alapvetően az általuk követhető, megfelelő magatartás az, amikor köszönetet mondanak és kellő alázattal, egyhangúlag elfogadják ezeket a beszámolókat.
Legjobb emlékezetem szerint, bár én az előző ciklusban nem voltam országgyűlési képviselő, épp egy adatvédelmi ombudsmani jelentéssel kapcsolatban fordult elő ebben a Házban, egészen pontosan az Országgyűlés egyik bizottságában, hogy az előző ciklusban a kormánypárti többség leszavazta ezt a határozati javaslatot. Azt gondolom, ez mindenképpen olyan példa, ami nem olyan nagy baj, hogy egyszer előfordult a Köztársaság Országgyűlésében, mert így legalább tudjuk azt, hogy ennek nem szabad többször előfordulnia.
A metaforákra visszatérve: ez előző körben többször elhangzott a tüske és a köröm metaforája. Donáth Lászlóval egyetértek abban, hogy ez nem igazán megfelelő kép. Ha már a körömnél maradunk, akkor például az adatvédelmi ombudsman tevékenysége leginkább arra irányul, hogy a körmére nézzen bizonyos szervezeteknek, köztük nagyon sok államhatalmi szervezetnek, amely nagyon sok személyes adatunkat kezeli. Gyakorlatilag mindannyian, az ország valamennyi polgára érintettek vagyunk ezekben az ügyekben. Valamennyiünket véd - a többi ombudsmanhoz hasonlóan - az adatvédelmi ombudsman is. A tüskének nincsen szeme, az én sekélyes biológiai ismereteim is ezt mondatják velem, tehát az előző hasonlat már csak ezért sem volt jó.
Ami a körömre nézést illeti, nagyon sok minden előfordul ebben az ügykörben. A beszámoló részletesen tartalmazza az adott példákat. Ezek közül néhányat szeretnék csak kiemelni. Előtte leszögezném, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nagyon fontosnak tartja az adatvédelem megfelelő jogi szabályozását. Azt gondoljuk, hogy a modern társadalomban az egyik legfontosabb olyan kérdésről beszélünk, amely nagyon-nagyon sokunk, mindannyiunk alapvető szabadságjogait érinti, lett légyen szó akár az államhatalomról, akár nagy magánszervezetek, gazdasági társaságok adatkezeléséről. Ennek megfelelően, mivel fontosnak tartjuk ezt a témát, teljes elismerésünk az adatvédelmi biztos hivataláé. Csak azt tudjuk mondani ennél a jelentésnél is, mindennel együtt, mint a másik kettőnél, hogy köszönetet mondunk ezért a munkáért. Természetesen a jelentésről szóló országgyűlési határozati javaslatot meg fogjuk szavazni a Házban.
Arra, hogy mennyi mindenki érdekeit képviseli és védi az adatvédelmi ombudsman, azt a példát hadd mondjam el, hogy még országgyűlési képviselők is fordultak saját, személyes ügyükben emlékezetem szerint az adatvédelmi biztoshoz, történetesen pont a Miniszterelnöki Hivatallal szemben. Ez már ebben a ciklusban történt. Két, jelenleg ellenzékben ülő képviselőtársunk volt az, aki sérelmezte bizonyos iratok meg nem tekinthetőségét, emlékezetem szerint a kistérségi megbízottakkal kapcsolatban.
Az a helyzet, hogy ez így van jól, még akkor is, ha nem az a tipikus eset, és nem annak kell lennie a tipikus esetnek, hogy országgyűlési képviselők kérnek valamilyen miniszteriális szervvel szemben védelmet vagy jogi támaszt az adatvédelmi biztostól.
Két fontos ügyet szeretnék kiemelni. Az egyiket azért, mert általános érvénnyel azt gondolom, egy nagyon fontos kérdést érint. Liberális politikusként egy olyan ügyet látok ebben, amely sokaknak segíthet abban, hogy eligazodjanak egészen pontosan a rend és a szabadság egymáshoz való viszonyában. Ez a közterületi videofelvételek kérdése lesz. A másik pedig egy olyan kérdés, ami valamennyiünket érint ebben a Házban és valamennyi magyar választópolgárt érinti - ezt is kiemelt jelentőségűnek tartom a 2002. választási év tapasztalatai tekintetében -, az úgynevezett választási marketing szabályozásával kapcsolatos.
A részletekbe idő és hely hiányában most nem bonyolódnék bele. Emlékszünk arra, hogy gyakorlatilag az összes politikai szereplő részéről vagy az összes meghatározó politikai szereplő részéről merültek fel a 2002. választási évben kifogások más politikai szereplők adatkezelésével kapcsolatban. A 2002. évi választási kampány - ezt valamennyien tapasztaltuk, politikusok, választópolgárok, mindannyian - egy új típusú választási kampány megjelenését jelentette Magyarországon. Ha lehet ezt mondani, a rendszerváltás óta ennyire intenzív, ennyire a mindennapjainkba, a családjainkba, a postaládáink mélyére hatoló kampánnyal nem találkoztunk még. Ez a heves és nagyon intenzív kampány természetesen egy olyan folyamatot indított el, hogy a kampányban részt vevő szereplők egyre inkább érdekeltnek tűntek abban, hogy a lehető legtöbb választópolgárhoz jussanak el a legközvetlenebb módon. Ennek érdekében mindenféle módokon kezelték és használták az ő adataikat.
(17.40)
Az ezekkel kapcsolatos adatvédelmi ombudsmani állásfoglalások, azt gondolom, iránymutatóak lehetnek a későbbiekre nézve, sőt nemcsak lehetnek, hanem azok is.
Amit most itt idézni szeretnék, az egészen pontosan az a javaslat, amit az előttem szóló Szentgyörgyvölgyi Péter is érintett, miszerint az adatvédelmi ombudsman az országgyűlési és a helyhatósági képviselőjelölt ajánlással és választással kapcsolatos ajánlásában egyebek mellett javasolta a választási eljárásról szóló törvény ezzel kapcsolatos módosításait is, a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot jobban szolgáló ajánlási rendszer kialakítása érdekében; illetve felkérte a belügyminisztert és az igazságügy-minisztert, ahogy az itt korábban elhangzott, hogy kezdeményezzék a nyilvános adattárakban hozzáférhető személyes adatok választási kampány céljára történő felhasználásának törvényi szabályozását, továbbá megfontolásra ajánlotta a választási kampány időszakán kívüli politikai marketing átfogó törvényi szabályozását.
Egy olyan kérdésről van szó jelen pillanatban, mint ami, azt gondolom, a következő biztosi ajánlásnál újra el fog hangzani, vannak ilyen kérdések a magyar politikában is, amiben látszólag akár mindannyian egyet is érthetnénk, hiszen mindannyiunknak fűződik hozzá érdeke, mégis van némi akadálya időnként annak, hogy ezekben az ügyekben előrelépés történjen. Természetesen a pártoknak fűződik egy eminens érdeke ahhoz, hogy a lehető legtöbb választópolgárhoz tudjanak választási kampányban vagy adott esetben kampányon kívül a lehető legközvetlenebbül eljutni, de nagyon-nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ebben az ügyben szülessen valamifajta konszenzus ennek a Háznak a falai között. Ennek a konszenzusnak az alapja pedig egy közös önkorlátozás legyen.
Természetesen a pártok a szavazópolgárok szavazataiért versengenek, de a 2002-es választási kampány, azt gondolom, ezt valamennyien láttuk, nagyon-nagyon sok jóérzésű választópolgárnak, vagy nyugodtan mondhatjuk, a jóérzésű választópolgárok túlnyomó, döntő többségének sok volt. Nagyon sokan érezték azt, nagyon sokaknak volt az az alapvető benyomása, hogy a politika, a politikai pártok, a politikai verseny diktálta őrületben nagyon sok olyan határt átlépnek, amit nem lenne szabad átlépniük a szavazatokért - még egyszer mondom, természetesen érthető módon - folytatott versenyben.
Itt nagyon fontos lenne, hogy ameddig még lehet, amíg még messze vannak a következő országgyűlési választások, valamifajta önkorlátozáson alapuló konszenzus létrejöjjön, és ezek az adatvédelmi ombudsman által is az ajánlásban megfogalmazott javaslatok valahogy életre tudjanak kelni, és ez megjelenjen a törvényi szabályozás szintjén is.
A másik, amit említettem, teljesen más ügy, ez a közterületi videofelvételek ügye, amit, még egyszer mondom, liberális politikusként szimbolikus jelentőségűnek tartok. Hiszen azt világítja meg számunkra és valamennyi választó számára, aki foglalkozik ezzel az üggyel, és olvasta ezt a sajtóban, hogy van bizony a rendnek egy olyan foka, amely adott esetben a szabadságunkat veszélyeztetheti. És nem biztos, hogy olyan megoldásokkal, amelyek a szabadságunkat veszélyeztetik, egészséges dolog megcélozni a rendet és a nagyobb közbiztonságot.
Itt a közterületen nagyon-nagyon sokféle személyes adatunkat rögzítő videokamerák pontos, jogszerű használatának szabályozásáról van szó. Ezt tényleg nagyon fontosnak tartjuk. Hiszen alapvető közérdek az, hogy megfelelő módon, megfelelő jogszerűséggel bizonyos helyzetekben a közrend és a közbiztonság védelmében, érdekében használhatóak legyenek ezek a kamerák. Azonban nagyon sok vagy több olyan példát is láttunk, amikor nem erről volt szó, és amikor ez a fajta biztonságtechnikai eljárás végül is akár akarva, akár nem akarva, mégiscsak korlátozni látszott választópolgárokat, állampolgárokat bizonyos személyes jogaikban, vagy kitette őket annak a veszélynek, hogy bizonyos adataikat arra nem jogosult emberek, szervezetek jogszerűtlenül használják föl.
Azt gondolom, hogy akkor, amikor az adatvédelmi biztos a hivatalával együtt véd valamennyiünket a nagy testvér figyelő szemeitől, legyen szó akár az állami nagy testvér figyelő szemeiről, akár egyes magáncégek saját használatra beállított biztonsági kameráiról, egyrészt védelmezi a szabadságunkat, másrészt a szó legjobb és legtisztább értelmében magát a rendet is védelmezi. Az ellenkező előjelű eljárások, illetve jogszerűtlen eszközökkel törni - szándékosan használtam ezt a szót, hogy törni - a közrend és a közbiztonság nagyobb fokú védelmére, meggyőződésünk szerint kontraproduktívak, és jogszerűségük tényéből fakadóan nem a rendhez, hanem annak ellenkezőjéhez vezetnek hosszú távon.
Összefoglalva tehát, még egyszer szeretném leszögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselőcsoportja köszöni ezt a munkát valamennyi biztosnak és valamennyi hivatalának mind a három beszámoló tekintetében - és akkor a következő körben már nem fogom többet elmondani ezt a nem felesleges udvariassági kört.
Tehát köszönettel tartozunk ezért a munkáért, és valóban azt gondoljuk, egyetértve mindenkivel, aki ebben az ügyben hasonlóan nyilatkozott, hogy ezek a kötetek, ezek a beszámolók nemcsak a magyar joghallgatók nagyobb okulására szolgálnak a közeljövőben, hanem valamennyiünknek, akik a közéletben, a közélet alakításában bármilyen szereplőként részt veszünk, akár törvényhozóként, akár bármilyen más minőségben, nagyon-nagyon sok tanulsággal és okulással szolgálnak.
Ennek megfelelően természetesen támogatjuk és megszavazzuk ezt a határozati javaslatot, amely az adatvédelmi biztos 2002. évi beszámolójának elfogadásáról szól.
Köszönöm szépen. (Taps.)
