KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2002. évi tevékenységéről készített jelentésből az agrárvonatkozásban benyújtott panaszokkal és a panaszok kivizsgálása után hozott ajánlásokkal kapcsolatban szeretnék az országgyűlési biztosi hivatal által a 2002. évben végzett magas szintű szakmai munkára rávilágítani, amely ajánlások nemcsak az állampolgári jogok társadalmi érvényre jutását segítik, hanem egyúttal hathatós támogatást nyújtanak az állami és kormányzati döntéshozók számára is.
Az agráriumhoz kapcsolódóan benyújtott és kivizsgált ügyek közös jellemzője, hogy mindegyikük a tulajdonjoggal kapcsolatos állampolgári jogok ügytípusához tartozik, vagy úgy, hogy a tulajdonhoz való állampolgári jogok sérültek, vagy pedig a tulajdonosi jogok gyakorlásában érte az állampolgárt joghátrány. A tulajdonhoz kötődő ügytípusok előfordulásának a gyakorisága, sőt jelen esetben kizárólagossága markánsan jeleníti meg, hogy a magyar agráriumnak ma, 2003-ban, az EU-csatlakozás küszöbén már átlépve is, még mindig a tisztázatlan tulajdonjogi helyzet és a tulajdonjog gyakorlásának az akadályoztatása a legnagyobb problémája.
Az Országgyűlési Biztosok Hivatalához benyújtott panaszok pragmatikusan tükrözik azt az agrártulajdon körüli anakronisztikus állapotot, amit az állampárt ötven évvel ezelőtti totális tulajdonfosztása idézett elő, és amelyet a hatalomban maradt jogutód pártja minden jogi és jogkésleltető eszközzel igyekszik fenntartani.
Az utódpárt az agrártulajdont a pártelit számára is igyekszik kisajátítani, és ezzel Magyarországon még a Horthy-Magyarország agrártulajdon-szerkezetét is meghaladó torz tulajdonkoncentrációt állandósít. Nézzük ugyanis, hogy 2002-ben milyen agrártulajdon-sérelmi panaszok érkeztek az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hivatalához!
A tulajdonjogi panaszokon belül az osztatlan közös tulajdonként nyilvántartott termőföldek tulajdonosainak a tulajdonjog-gyakorlásában okozott sérelmek ügytípusa képezi az egyik jellegzetes ügytípusformát. A másik ügytípusba a termőföld-részaránytulajdonnal kapcsolatos anomáliákhoz kötődő panaszok tartoznak, míg a harmadik jellegzetes, az Országgyűlési Biztosok Hivatalához érkezett agrárügytípust az üzletrészekkel kapcsolatos ügyek képezik.
Vegyük sorba ezeket! Az első ügytípus, az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatos panaszok kapcsán idézek a jelentésből: “Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a kérelmek teljesítésének elmulasztása sérti a jogosultak tulajdonhoz való jogát azért, mert nem gyakorolhatják a tulajdonjogukat termőföld eladása, használata, bérbe- vagy haszonbérbe adása…”- s a többi. Az országgyűlési biztos a feltárt visszásság megszüntetése érdekében ajánlást tett a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek arra, hogy haladéktalanul tegyen intézkedéseket a pénzügyi fedezet biztosítása érdekében.
(16.50)
A miniszter az ajánlást elfogadta, és kifejtette, hogy a feladat országosan 1,2 millió hektárnyi területű termőföld megosztását jelenti, mely 240 ezer kérelmezőt érint, és anyagi kihatása várhatóan 7,2 milliárd forint. A miniszter megkereste a pénzügyminisztert, de a 2003. évi költségvetés tervezése során megállapították, hogy erre a célra pénzügyi fedezet 2003-ban sem áll rendelkezésre.
Ennek alapján a tárca az 1993. évi II. törvényt érintő módosítási javaslatot dolgozott ki, a földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítására a 2002. évi LXII. törvény 81. §-ával került sor, mely szerint az ingatlan-nyilvántartásba osztatlan közös tulajdonként bejegyzett ingatlanok esetében a megosztásuk költségeit 2004. január 1-jétől kezdődően az állam viseli. Mivel a tulajdonjog-rendezés EU-csatlakozás előtti kötelezettségét nem lehet az EU-csatlakozás utánra halasztani, ezért a költségvetési törvénybe csempészett törvénymódosítással a kormány voltaképpen nehezíti az EU-csatlakozásunkat, mégpedig törvényi szinten. Az osztatlan közös tulajdonforma még a velünk csatlakozó egykori szocialista országokban sem létezik ilyen formában. Az osztatlan közös tulajdonban lévő tábla résztulajdonosai ugyanis csak aranykoronában megadva rendelkeznek tulajdonhányaddal, az aranykorona-érték pedig csak az egykori Monarchia országaiban ismert, EU-támogatás igényléséhez alkalmatlan.
E miatt a tulajdonjogi rendezetlenség miatt a területalapú támogatások legalább harmadától eshetünk el. De az állampolgári jogok biztosa szempontjából ez talán a kisebbik baj. A nagyobb baj az állampolgári jogkorlátozás és jogfosztás, amely dr. Németh Imre miniszter úr országgyűlési biztoshoz írt levelében is bevallottan 240 ezer kérelmezőnek az állampolgári alapjogát sérti.
Németh miniszter úr és pénzügyminisztertársa ezt a joghalasztást a szokásos forráshiányra történő hivatkozással indokolta, mármint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felé. Azt hiszem, az igazi választ én kaptam meg a tárca vezetésétől, amikor egyik parlamenti felszólalásomban az 1,5 millió hektár osztatlan közös tulajdonba sorolt soron kívüli rendezése mellett érveltem, kifejtve, hogy a térkép szerinti tulajdonba helyezés ráadásul a hivatkozott miniszteri összeg töredékébe kerülne, és néhány hónap alatt kivitelezhető lenne. Miniszter úr akkor a termőterület ebből fakadó szétaprózódásával indokolta az osztatlan közös tulajdonforma megszüntetésének halasztását, vagyis eszük ágában sincs a jogos tulajdonosokat tulajdonba helyezni. Fillérekért akarják a tulajdonjogot megszerezni a “földet járadékért” program keretében, pedig amíg nem helyezik birtokba a tulajdonosokat, addig csak az aranykoronát tudják megvenni tőlük, nem a földet.
Az országgyűlési biztos jelentése egyértelműen fogalmaz a jelentés 93. oldalán, idézem: “A kérelmek teljesítésének elmulasztása sérti a jogosultak tulajdonhoz való jogát azért, mert nem gyakorolhatják tulajdonjogukat.” - és a tulajdonjog gyakorlásaként első helyen a termőföld eladását említi.
Világos az ajánlás fogalmazása. Az elsődleges állami tennivaló a kvázi földtulajdonosoknak a tulajdonba helyezése. Minden ezt halasztó vagy ezt megelőző rendelkezés, így az aranykorona-eladás kikényszerítése is az alkotmányossági alapjog elleni nemzetközi jogot sértő bűntett.
A második ügytípus: a termőföld-részaránytulajdonnal kapcsolatban érkezett panaszok joggal sérelmezték, hogy a részaránytulajdonoknak megfelelő aranykorona-értékű termőföld sok esetben még nem került kiadásra. Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy egyes megyékben a részaránytulajdonnak megfelelő termőföld határidőben való kiadását gátolja, hogy a földkiadási munka folyamatos és ütemes végzéséhez szükséges pénzügyi fedezet egyes FM-hivataloknál esetenként nem biztosított; vagyis az örökös fedezethiány, vagy inkább az örökös fedezethiányra történő hivatkozás. Hiszen pimfli pénzekről van szó, a Magyar Televízió egyetlen egyórás műsoráért kidobott milliókból egy egész megye tulajdonjogba helyezési elmaradása megszüntethető lenne, amennyiben akarnák a hatalom birtokosai, hogy állampolgári alapjogelőnyt élvezzenek az egyes állampolgárok szabad rablásával szemben.
A harmadik ügytípus: a tulajdonjogi sérelmek harmadik típusát a szövetkezeti üzletrészekkel kapcsolatos panaszok alkotják. Jóllehet az Orbán-kormány elkezdte az üzletrészek rendezését a külső üzletrészesek, a nyugdíjas üzletrészesek, a csőd és felszámolás alatt álló szövetkezetek üzletrészeseinek üzletrész-felvásárlásával, az üzletrészek negyedik körének, a már felszámolt szövetkezetek üzletrészeinek felvásárlására már nem maradt ideje.
Az üzletrész-felvásárlásból kimaradtak köre elsősorban, akiknek a szövetkezete felszámolás miatt már korábban megszűnt, panasszal élt az Országgyűlési Biztosok Hivatalánál. Az országgyűlési biztos a vizsgálat után a miniszterelnöknél olyan intézkedés haladéktalan megtételét indítványozta, amely a még fel nem vásárolt üzletrészek teljes körére kiterjedően is a már megvásárolt üzletrészekkel azonos módon való megvásárlást valósít meg.
A miniszterelnök megbízásából a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az ajánlásra adott válaszában kifejtette, idézem: “A szövetkezeti üzletrészek felvásárlását befejezzük, az alanyi jogú szövetkezeti üzletrészekre megkülönböztetés nélkül vételi ajánlatot teszünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a felszámolt szövetkezetek üzletrész-tulajdonosait kárpótoljuk.”
Elnök úr, még két percet kérnék, és befejezem.
