DR. LENKOVICS BARNABÁS
DR. LENKOVICS BARNABÁS
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A 2002-es évről szóló beszámolónk legáltalánosabb és legfontosabb megállapítása az, hogy az általános biztos és az általános helyettes irodája az Országgyűlési Biztos Hivatalának kapcsolt részeivel az elmúlt évben a folyamatosság, a kiegyensúlyozottság és a továbbfejlődés jegyében minden fennakadástól vagy zavartól mentesen működött.
Az országgyűlési biztoshoz és általános helyetteséhez a 2002. év folyamán 3860 ügy érkezett, amelyek összesen 4936 panaszt foglaltak magukba. Ugyanakkor a 2002. évben 5153 panasz vizsgálatát fejeztük be, amiből nyilvánvaló, hogy még mindig több volt a befejezés, mint az érkezés. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a 2002. év második felére sikerült ledolgoznunk az úgynevezett ügyhátralékot, ami az előző ciklus utolsó másfél évében elsősorban az általános helyettes hiányának köszönhetően halmozódott fel. A restancia feldolgozásának köszönhetően 2002-ben egyensúlyba került a hivatal kapacitása és a beérkező ügyek száma.
Ebből következően 2002 végére, 2003 elejére jutottunk el oda, hogy saját tevékenységünknek és a hivatal munkájának minőségi továbbfejlesztésén is nagyobb intenzitással tudjunk gondolkodni. Erre elsősorban az kényszerített bennünket, hogy változatlanul az összes vizsgált panasz mintegy négyötödét, 83 százalékát hatáskör hiányában el kellett utasítanunk. Számszerűen ez azt jelenti, hogy az 5153 vizsgálat eredményeként 4324 panaszt utasítottunk el. Ezek közül 18-at jelentésben, 303-at más, a vizsgálatra hatáskörrel rendelkező szervhez való áttétellel, de az esetek túlnyomó többségében, 4003 esetben hatáskörhiányos elutasításról volt szó. Ezt a munkát, mondhatnánk: szűrő funkciót eddig nem az országgyűlési biztos és általános helyettese közvetlen munkatársai végezték, hanem az OBH hivatalán belül a hivatalvezető irányítása alatt szervezett jogi elemző főosztály. Mivel ezáltal az elutasított panaszok nagy többségének tartalmára vonatkozóan az országgyűlési biztosnak és általános helyettesének közvetlen információja, az elutasítások terén gyakorlati tapasztalata nem volt, úgy döntöttünk, hogy a kétlépcsős megoldást megszüntetjük, az elemzést és a vizsgálatot szervezetileg és módszertanilag is integráljuk. A szervezeti átalakítást egyúttal egy tartalmi, stílusbeli átalakítással kapcsoltuk össze.
A panaszosokat az elutasítás mellett is teljeskörűen tájékoztatjuk, hogy panaszuk orvoslására milyen egyéb jogi utakat és fórumokat tartunk lehetségesnek, illetve tájékoztatjuk őket a jog- és érdekérvényesítés egyéb lehetséges módozatairól, de annak esetleges lehetetlenségéről is. Ezáltal a panaszosok az elutasító határozatokban nemcsak negatív választ kapnak, hanem pozitív, érdemi információkhoz is jutnak. Ezzel az ombudsmanok egyfajta jogi ismeretterjesztést, jogtudatformálást is megvalósítanak, az esetek túlnyomó részében nem csupán az emberi jogok terén. Ez ugyan nem volna a szűkre szabott hatáskörünkből levezethető feladatunk, a társadalmi hasznossága azonban nyilvánvaló. Ugyanakkor, ha csak közvetve is, de hozzájárul az ombudsmani intézmény még szélesebb körű és alaposabb társadalmi megismeréséhez és elfogadásához, hatáskörének, a demokratikus jogállamon belüli alapjogvédelmi funkciójának tudatosodásához, és ezáltal a valódi emberi jogi panaszok előterjesztésének gyakorlatát mozdítja elő.
Az elutasítások gyakorlatának közvetlen megismerése módot ad arra is, hogy az ombudsmanok a panaszokon keresztül betekintést nyerjenek a társadalmi folyamatok változásába, figyelemmel kísérjék azokat a területeket, ahonnan nagyobb számban érkeznek panaszok vagy amely területeken a panaszok súlyosbodnak. Ezen információk birtokában figyelemmel kísérhetik a környezetvédelem, a gyermek- és ifjúságvédelem, a szociális biztonság s a többi változásait, és módjuk van saját munkájuk súlypontjainak áthelyezésére, a hivatal szervezetének korrekciójára, illetőleg arra, hogy megfelelő jelzésekkel éljenek az intézkedésekre hivatott szervek felé.
Az elemzés és a vizsgálat szervezeti integrálását indokolta az európai uniós csatlakozás is. Az emberi jogok európai uniós értelmezése és egységes gyakorlati alkalmazása munkatársaink külső és hivatalon belüli továbbképzését is igényli. Ahogyan az Alkotmánybíróság figyelemmel kíséri és döntéseiben hasznosítja a külföldi alkotmánybíróságok gyakorlatát, precedens értékű döntéseit, úgy hivatalunkban is figyelemmel kísérjük és hasznosítjuk más nemzeti ombudsmanok beszámolóit, fontosabb eseti döntéseit, kiemelt figyelmet fordítva az Európai Unió ombudsmanjának gyakorlatára. Az emberi jogok védelmére hivatott nemzeti intézményeknek ez az egymás tapasztalatait hasznosító, egymásra hivatkozási gyakorlata nagymértékben hozzájárul az egyes nevesített emberi jogok további fogalmi tisztázódásához és gyakorlati alkalmazásuk egységesüléséhez.
Ami pedig az emberi és alkotmányos alapjogok gyakorlati érvényesülését illeti, a hozzánk forduló állampolgárok panaszaik közel felében a hatóságok, illetve monopol helyzetű közszolgáltatók eljárását sérelmezik, és csak mintegy negyedében magát az érdemi döntést. Ennek megfelelően a leggyakrabban változatlanul a jogállamiság követelménye, az abból levezethető jogbiztonság és tisztességes eljárás követelménye sérül. A megállapított alkotmányos visszásságoknak egyharmada ezen jogok sérelmét valósítja meg.
Ami a bepanaszolt szerveket illeti, az elmúlt évekhez hasonlóan a legtöbb panasz, minden negyedik a települési önkormányzatok eljárásával összefüggésben érkezett az OBH-hoz. Ezt követik a büntetőügyek, elsősorban a rendőrséggel és a büntetés-végrehajtással szembeni panaszok, majd a közüzemi szolgáltatók elleni panaszok. Ezek a számadatok és arányok összhangban vannak a fejlett nyugati országokban tapasztalható hasonló adatokkal. Ezért is mondható, hogy az ombudsmanok egyik kiemelt közös célja - nemzetiségüktől függetlenül - az ügyfélbarát közigazgatás és a fogyasztóbarát közszolgáltatás, a kettőt általánosítva: egy emberbarát társadalom megteremtése. Ez az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájában, annak 41. cikkében nevesítésre is került, mint az állampolgároknak a megfelelő közigazgatáshoz való joga. Ez azt jelenti, hogy a charta egyebek mellett mindenki számára biztosítja a pártatlan, tisztességes, ésszerű határidőn belül lezárt eljárást, az ügyfél meghallgatását, az iratokba való betekintési lehetőség biztosítását.
(13.50)
Annak érdekében, hogy a charta rendelkezése valódi értelmet nyerjen, és egységes közigazgatási mérce kerüljön felállításra, a legtöbbet éppen az európai ombudsman tette, amikor gyakorlatának tapasztalatait is felhasználva, keresztülvitte a megfelelő közigazgatási magatartásról szóló kódex, a „The European Code of Good Administrative Behavior” kidolgozását és elfogadását.
A legfontosabb emberi jogok egységesedésének ez a példája különösen irányadó és ösztönző hatású lehet a csatlakozás küszöbén álló országok számára, és egyben felvillantja a nemzeti ombudsmani tisztség európai irányultságának egyik fontos területét is.
Külön kell említést tennünk arról, hogy változatlanul számottevő a bíróságok eljárását vagy döntését sérelmező panaszok száma – 660 -, és aránya, amely az 1996-os 10 százalékról 2002-re az összes panaszok 18 százalékára emelkedett. Ez a számadat és számarány egyrészt indokolttá teszi, hogy megbeszéléseket kezdeményezzünk az ilyen panaszok sorsáról a Legfelsőbb Bíróság és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökével, másfelől mivel az egyéb hatáskörhiányos panaszok száma sem csökkent, ki kellett találnunk az állampolgárokkal folytatott állandó párbeszéd és kapcsolattartás új formáit is. E formák kialakítását célzó törekvésünk részeként elkészítettük a „Mikor és hogyan fordulhatunk az állampolgári jogok országgyűlési biztosához?” című ismertető anyagot, szórólapot is, amit a városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatalok és a megyei közigazgatási hivatalok ügyfélszolgálati irodáin, valamint a nagy közszolgáltatók budapesti és vidéki panaszirodáin helyeztünk el, eddig mintegy 20 ezer példányban.
Ez a felvilágosító, tájékoztató anyag, amely tartalmazza az országgyűlési biztosok hivatalára vonatkozó legfontosabb információkat, egyúttal egy olyan leválasztható részt is tartalmaz, amelyet kitöltve, postai úton lehet közvetlenül az országgyűlési biztosokhoz fordulni.
A kapcsolattartás régi-új formájaként 2003 májusától új szolgáltatásokkal várja az érdeklődő állampolgárokat az országgyűlési biztos és általános helyettesének megújult honlapja. Már eddig is egyre gyakrabban fordult elő, hogy az állampolgárok elektronikus úton, e-mailben fordulnak hozzánk, vagy felvilágosítást, tájékoztatást kérve, vagy közvetlenül panaszt benyújtva. Ezeknek a száma a jövőben várhatóan tovább fog emelkedni.
A közvetlen kapcsolattartás eszközeként már 2002 szeptemberében felújítottuk a vidéki munkalátogatások sorát is. Győr-Moson-Sopron megyében tettünk ilyen látogatást, nagy sikerrel. Az idén tavasszal Békés megyébe látogattunk, ősszel Veszprém megyébe tervezünk látogatást. A vidéki munkalátogatások eredeti célja is az volt, hogy a budapesti székhelyű ombudsmani intézmény megjelenjen az ország távolabbi pontjain is, közvetlen személyes kapcsolatokat építsen ki az ott dolgozó közigazgatási tisztviselőkkel, a közüzemi szolgáltatók helyi vezetőivel és helyi panaszfelvétellel, félfogadással munkatársaink közvetlenül találkozzanak a vidéken élő állampolgárokkal is.
A munkalátogatások során az előre bejelentett vagy előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatokon munkatársaink és az országgyűlési biztosok is közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek a legfontosabb problémákról, gondokról, nehézségekről. A közvetlen gyakorlati tapasztalatok, a személyes és szakmai kapcsolatok egyúttal hozzájárulnak az ombudsmani ajánlások pozitív fogadtatásához is.
Külön indokolt néhány szót ejteni az ombudsmanok és a civil szervezetek kapcsolatának erősödéséről. Amíg 1996-ban a panaszok 11 százalékát nyújtották be civil szervezetek, addig 2002-ben ez az arány 19 százalékra emelkedett. Amellett, hogy az ilyen panaszok sokkal nagyobb arányban megalapozottak, tehát szakmailag jól előkészítettek, mint a laikus állampolgárok által benyújtott panaszok, ezen szervezetek és az ombudsmanok közötti kapcsolatnak ezen túlmutató jelentősége is van. A civil szervezetek rendszerint az érdekérvényesítésre képtelen vagy csak gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező állampolgárok jogainak védelmében emelnek szót. Az ilyen problémák megoldására vonatkozó ombudsmani ajánlásoknak külön súlyt ad az a tény, hogy nagyszámú állampolgárt képviselő civil érdekvédelmi szervezet áll a háttérben.
Ugyanakkor a kapcsolat másik oldala, hogy az egyesületek, alapítványok, jogvédő szervezetek ki tudják használni tagságuk, az általuk képviseltek érdekében az ombudsmani intézményben rejlő lehetőségeket. Ezért a civil szervezeteket innen is és ismételten is arra kérjük, hogy gyakrabban vegyék igénybe és használják ki az ombudsmani intézményt sérelmeik orvoslására.
A 2002-es évben az általunk kiadott 232 vizsgálati jelentésben 415 ajánlást fogalmaztunk meg. Ezek közül 183-at közvetlenül a vizsgálat alá vont szervnek, 123-at a felügyeleti szervének címeztünk. Jogalkotásra, módosításra, illetve hatályon kívül helyezésre 86 esetben tettünk javaslatot. Mindössze 7 esetben kezdeményeztünk fegyelmi eljárást, illetve 15 esetben az általunk orvosolhatatlan vagy az eljárásunk folyamán megoldódott panaszra tekintettel csak a jövőbeni helyes jogalkalmazásra szólítottuk fel az eljáró hatóságot.
Ajánlásaink fogadtatása tekintetében nincs változás, az összességében pozitív tendencia folytatódott. A címzettek 75 százaléka az ajánlást azonnal elfogadta, 15 százalék esetében a válaszadásra hosszabb időre van szükség, és az esetek körülbelül 10 százaléka az - és ez megegyezik az előző hét év átlagával -, amikor az ajánlás valamely részével vagy egészével nem értettek egyet. Ezekben az esetekben további szakmai egyeztetéseket kezdeményeztünk, többnyire részleges sikerrel.
Általános tapasztalat az is, hogy egy-egy konkrét panasz megoldására vonatkozó, és a közigazgatás alsóbb fórumainak szóló ajánlások tekintetében nagyobb a pozitív elfogadási hajlam, mint a normatív megoldásra vonatkozó, esetleg költségvetési vonzatú, magasabb szintű fórumhoz, minisztériumhoz, kormányhoz vagy az Országgyűléshez szóló ajánlások esetében.
Mivel az ombudsmani intézmény, úgy is, mint az emberi jogokat védő új jogállami alapintézmény társadalmi megbecsülésének és elismerésének fontos feltétele az ombudsmanok személyének és hivatalának széles körű ismerete, a jövőben erősíteni kívánjuk a biztosok és a hivatal sajtókapcsolatait, kihasználva erre egyrészt az elektronikus kapcsolattartás új lehetőségeit, másrészt a személyes sajtókapcsolatokat is. Mindezt persze úgy kell tennünk, hogy elkerüljük a médiában ma rejlő csapdákat, szigorúan tartva magunkat a hiteles, korrekt, sokoldalú és kiegyensúlyozott, szakmailag megalapozott tájékoztatáshoz, leginkább akkor, ha egy-egy sokakat érintő, jó ügyhöz kérjük a nyilvánosság támogatását.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Mivel a 2002-es évről szóló beszámolóm kimerítő részletességgel tartalmazza az általunk vizsgált összes lényeges panaszt, továbbá mert ezek közül is a legfontosabbakat az egyes országgyűlési bizottsági meghallgatásokon - az adott bizottság ügyköréhez igazodó csoportosításban - külön is megemlítettük, itt és most az egyes, még oly érdekes esetek részletes ismertetésétől eltekintek. Szeretném viszont megemlíteni azt a néhány esetet, amikor az Országgyűlés bizottságai és egyes kormányzati szervek az országgyűlési biztossal és munkatársaival egy-egy probléma megoldásának közös erőfeszítéssel történő előmozdítása érdekében kerültek szorosabb munkakapcsolatba.
Ilyenek voltak a hajléktalanság problémájának átfogó kezelése érdekében tanúsított együttműködés az emberi jogi bizottsággal és az ugyanezen feladattal megbízott miniszteri biztossal; az orvosi túlmunka elhúzódó problémájának megoldása érdekében bekapcsolódás a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság munkájába, és szakmai konzultáció a MEH társadalompolitikai főcsoportjának vezetőjével; munkatársaink 107 pontból álló javaslata a kodifikációs bizottság számára az új közigazgatási eljárási törvény, a Ket. szövegtervezetéhez, és részvétel az ennek véglegesítésére létrehozott ad hoc bizottság munkájában; részvételünk az árvízi Katasztrófa Alap létrehozását előkészítő tárcaközi bizottság munkájában.
(14.00)
Általában a társadalmi problémák, konkrétan egy-egy fontos ügy megoldása érdekében az ilyen és hasonló jellegű munkakapcsolatok iránt kölcsönös az igény, ezért ezek létrehozására és megerősítésére a jövőben nagyobb figyelmet kívánunk fordítani.
Lényegében ugyanezt mondhatjuk az egyes országgyűlési képviselők és az ombudsmanok közvetlen munkakapcsolatára is. Az egyes képviselőkhöz fogadóóráikon a választóikkal való közvetlen találkozások során gyakran fordulnak olyan problémákkal, amelyek alapjogi sérelem gyanúját keltik és az országgyűlési biztos hatáskörébe tartoznak. Mivel az előző évben több képviselő fordult választói panaszával hozzánk, sőt ketten személyes találkozót is szerveztek a panaszosok és a biztos között, ezt is fontos új kezdeményezésnek tekintjük. Az ilyen közvetlen kapcsolatok nem csupán a képviseleti demokrácia rövidre zárását, de a polgár és az állam közötti bizalom erősítését is szolgálják.
Végezetül szeretném megköszönni azt az elismerést és bizalmat, amit a nyolc bizottsági meghallgatásunk során a tisztelt képviselők munkánk és személyünk iránt tanúsítottak. Ez az elismerés és bizalom az állampolgárok alkotmányos jogainak védelme terén nemcsak jogosít, de kötelez is minket arra, hogy eddig elért eredményeinket megőrizve tovább jobbítsuk demokratikus jogállamunk működését, védjük és erősítsük az alapvető szabadságok és az emberi jogok mindennapi érvényesülését.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
