GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály kínálta lehetőséggel élve dr. Áder János, a Fidesz meghatározó politikusa több képviselőtársával együtt kezdeményezte, hogy a mai napon “Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy becsapott önkormányzatok” címmel vitanapot, politikai vitát tartson az Országgyűlés. Nos, ha a fideszes képviselőtársaim által megadott cím mentén folytatnánk a vitát, akkor nagyon hamar a magyar önkormányzatok helyzetének, az önkormányzati rendszer szükséges reformjának az érdemi megvitatása helyett a minősítő, megbélyegző politikai retorika áldozataivá tennénk a témát. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy hagyjuk el a hangulatkeltő elemeket. A vita kezdeményezésének körülményeiből, a címadásból arra lehet következtetni, hogy ez nem lesz könnyű, ugyanakkor a téma komolysága ezt megköveteli.
Az ellenzéki oldalról eddig elhangzott vélemény miatt indokolt röviden kitérnünk az önkormányzatok pozícióromlásának néhány fontos mozzanatára, ugyanis az előző kormányzati ciklus alatt az akkori kormánypártok, a mai ellenzéki pártok, a Fidesz és az MDF egyaránt részesei voltak annak a politikának, amely az önkormányzatok gazdasági mozgásterét jelentősen korlátozva minden korábbi kormányzati ciklusnál jobban kiszolgáltatottá tette a magyar önkormányzati rendszer szereplőit.
Emlékeztetnem kell önöket arra, hogy a 2001-2002. évi költségvetés vitájában dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a helyi önkormányzatok költségvetési kondícióit illetően komoly kritikát fogalmazott meg. Az általa elmondottakból is kiderült, hogy a lakossági ellátás színvonalát alapvetően befolyásoló oktatási, szociális, kulturális előirányzatok tekintetében a reálérték szinten tartását biztosító dologi automatizmust az előző kormányzat nem biztosította az önkormányzatok számára. Az egészségügyet ebben a körben azért nem említettem, mert - bár ott sem volt jobb a helyzet - ők más finanszírozási rendszerben működnek, ott más a finanszírozás gyakorlata, de itt is tudni kell azt, hogy az önkormányzatok rákényszerültek arra, hogy mind a kórházak, mind a szakorvosi ellátás tekintetében kiegészítsék az állami finanszírozást.
Nem fedezte 2001-2002-ben a központilag kezdeményezett bérintézkedések fedezetét sem a költségvetés. Erre legalább a teremben ülő mai ellenzéki polgármestereknek emlékezniük kéne.
Az Állami Számvevőszék 2000. évi jelentéséből olvashattuk azt is az előző ciklusban, hogy az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétele az 1994. évi reálérték 80 százalékát sem fogja elérni a következő évben. Bizony, ekkor csökkentek jelentős mértékben a szabadon felhasználható összegek és keretek. Jelesül kiemelném a személyi jövedelemadó helyben maradó részének 5 százalékra történő zsugorítását.
A tervezett és az ígért önkormányzati finanszírozási reform, a feladatok felülvizsgálata és azok újraelosztása elmaradt. Ennek következményeként a 3200 önkormányzat közül évről évre nőtt az úgynevezett önhikis települések száma. Az önkormányzatok 40 százaléka, közel 1300 település kényszerült pályázni. Ezek a számok is mutatták - sajnos még ma is mutatják - a rendszer tarthatatlanságát.
Tisztelt Országgyűlés! Csak az Ötv. elfogadása utáni első két évben mutatott az önkormányzatok gazdasági mozgástere lassú javulást. Ám reálértékben még az 1994. évi csúcsérték sem haladta meg az 1990-ben elért szintet. Ráadásul az áfakötelezettség kiterjesztése az önkormányzati beruházásokra jelentős mozgástérszűkítést eredményezett. A későbbi években a források növekedése közel sem követte a feladatok mennyiségi gyarapodását, illetve minőségi változását.
A mögöttünk hagyott évtized adatai szerint az önkormányzati bevételek nominál értékben látványosan emelkedtek ugyan, ám a számítások szerint az erőforrások reálértéke 10 százalékkal maradt el az 1990. évi szinttől. Szakértői vélemények szerint 2001-re több mint 200 milliárd forintnyi forrás hiányzott az önkormányzati rendszerből. Az önkormányzatok pozícióvesztése bizony már az első kormányzati ciklusban megindult, és ez sajnos azóta is tart. Ennek a kormánynak a felelőssége, hogy ezen a területen fordulatot érjen el. Ezzel a felelősségével ez a kormány tisztában van, ezt fejezi ki az elfogadott kormányprogram is. A kormány egyik alapvető feladatként jelölte meg a túlzottan központosított kormányzati hatalom ésszerű lebontását, ezen törekvés részeként pedig a települési önkormányzatok hatásköreinek bővítését. Az önkormányzatok önállóságának, cselekvési szabadságának az önkormányzati finanszírozási reform nyithat teret.
Tisztelt Országgyűlés! Ezen a ponton - mielőtt a reform tágabb összefüggéseire kitérnék - érdemes néhány szót szólni arról, hogy az önkormányzati bevételek tekintetében a ciklus elején végre kedvező fordulat is történt.
(9.10)
Az elmúlt években, mint tudjuk, több cikluson keresztül csökkent a települési önkormányzatoknál maradó személyi jövedelemadó. Most közel tíz év után először nőtt, sőt megduplázódott a helyben maradó szja-hányad. A szabad demokraták szerint ennek az aránynak a további javítására van szükség, mégpedig ebben a kormányzati ciklusban. Szükséges továbbá az is, hogy helyére kerüljön az szja funkciója az önkormányzatok finanszírozási rendszerében. Véleményünk szerint a növekvő személyi jövedelemadó-hányad szabad felhasználású pénzeszközként kell hogy helyben maradjon.
Ugyancsak kedvező volt az önkormányzatok számára, hogy 2003-tól a gépjárműadó teljes egészében az adót beszedő önkormányzatokat illeti, valamint az a döntés, hogy 2003-tól a különböző illetékekből és bírságokból a bevételek helyben maradtak a települési önkormányzatok saját forrásaként. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy ezekkel a forrásokkal sajnos 2003-ban nem számolhatott érdemi többletként az önkormányzatok többsége - vagy döntő többsége -, hiszen a közalkalmazotti béremelések fedezetére voltak kénytelenek azt fordítani. Ezt a magunk részéről a költségvetési vitában is elismertük, tudtuk, hogy a két választás mély nyomokat hagyott a köztársaság 2002. és 2003. évi költségvetésében.
Csak a kormányváltást követően derült ki, hogy kiugróan magas lesz az államháztartás ez évi hiánya, és a több százmilliárdos, az előző kormány által vállalt 2003. évi költségvetést is terhelő kötelezettségek mértéke. Az MSZP-SZDSZ vezette koalíciós kormány ugyanakkor a választások előtt vállalt ígéreteit betartva, fordulatot ért el a közalkalmazottak keresetének felzárkóztatása tekintetében. Példátlan mértékű és persze megérdemelt volt a közalkalmazotti szférában végrehajtott átlagosan 50 százalékos béremelés.
Az államháztartás tavalyi, kiugróan magas hiányának ismeretében érthető, ha a kormány a hiány mértékének ez évi csökkentése tekintetében eltökélt volt. Emiatt a költségvetés tervezetében meghatározott sarokszámok, az egyes alrendszereken, így az önkormányzati alrendszeren belül is a rendelkezésre álló források mértéke kétségkívül lehűtötték a várakozásokat. A béremelés 2003. évi költségvetési kihatásai, forrásigénye erősen szűkítették a kormány mozgásterét már a tervezéskor is. A különböző bérjellegű és jóléti intézkedések hatása, és a kormányprogramban megfogalmazott egyéb feladatok megvalósítása 282 milliárd forintot igényelt. E kiadások fedezeteként a kormány a normatív finanszírozáson túl számolt az önkormányzatoknál megjelenő többletforrásokkal is, ugyanakkor azokon a településeken, ahol a helyi források még így sem bizonyultak elégségesnek, a bérek fedezetének kiegészítését vállalta - egyébként úgy, ahogy erről Veres János politikai államtitkár úr is szólt az imént.
Már a költségvetés vitájának során elmondtuk, hogy a szabad demokraták nem támogatják, hogy az azóta is sokat bírált kezelési mód, amely bérhiki néven híresült el, gyakorlattá váljék az önkormányzatok amúgy is reformra szoruló finanszírozási rendszerében. Álláspontunk szerint a 2004. évi normatív állami és egyéb pénzügyi szabályozások meghatározása során éppen a 2003. évi tapasztalatok alapján az egyes bérpolitikai intézkedések forrásigényének, elsősorban a bérhordozó állami normatív hozzájárulásokba kell beépülniük. Ettől a kormánytól ugyanis nem furfangos technikákat várnak az állampolgárok, hanem kiszámítható szabályokat, működőképességet, a fejlődés feltételeit biztosító szabályozást.
Hivatkozni szeretnék a kormányprogramban is megfogalmazott célkitűzésekre. “Az európai uniós csatlakozás határozottan megköveteli az egyébként is szükséges, de politikai okokból rendre elhalasztott önkormányzati reform végrehajtását. A kormány elképzelése szerint a reform három részből áll. Az alap a községi és városi, azaz a lakossághoz legközelebb álló önkormányzatok autonómiájának megerősítése, ezt követi az úgynevezett kistérségek, alapvetően az önkormányzatok társulásával való kialakítása, végül pedig a regionális közigazgatás létrehozása. A kormány ezzel összhangban álló önkormányzati finanszírozási reformot dolgoz ki. Célja, hogy a létrejövő regionális önkormányzatok működésének megkezdésekor a finanszírozási rendszer átalakítása is befejeződjön. Az átalakításnak olyannak kell lennie, amely a jelenlegi két fő problémát kiküszöböli. Biztosítani kell a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat, kiszámíthatóvá kell tenni a rendszert.” Eddig az idézet.
A szabad demokraták véleménye és szándéka e tekintetben nem változott. Véleményünk szerint elérkezett az ideje a cselekvésnek. A rendszerváltás idején konszenzussal megalkotott önkormányzati rendszerünk a hazai és uniós kihívások miatt egyaránt reformért kiált. A finanszírozási rendszer tarthatatlansága, a feladatok és hatáskörök felülvizsgálatának szükségessége, az egymásra utalt és egymással együttműködni képes önkormányzatok közös törekvései, cél- és feladattársulási igényük, valamint az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés igénye és közös nemzeti fejlesztési céljaink mind-mind a reform iránti elkötelezettségünket, felelősségérzetünket kell hogy erősítsék.
Az önkormányzati rendszer egészének modernizációjáról kell tehát állást foglalnunk a közeli jövőben, mégpedig egymással egyetértésre jutva. Magyarország elkötelezte magát a csatlakozás mellett, mert az a közös meggyőződésünk, hogy a különböző nemzetállamok által önként vállalt értékközösség keretei biztosítják leginkább a magyar nemzet fejlődését. Tudjuk, hogy a csatlakozás nem hagyja érintetlenül a nemzetállamok működését. A hagyományos állami feladatok egy része az Európai Unió döntéshozó fórumaihoz kerül, míg más részét a regionális szintű intézmények veszik át.
Magyarországon a regionális önkormányzatiságnak, közigazgatásnak azonban nincsenek hagyományai. Így a csatlakozásunk egyik legizgalmasabb változása lesz a választott önkormányzattal, önálló bevételi forrással működő regionális szint létrehozása. Egyre inkább látható, hogy a közös célok új intézményt erősítenek meg: az önkéntesség, a térségi, területi adottságok figyelembevételével létrejövő kistérségi társulásokat. A regionális szintű önkormányzatok és az erőforrások egyesítésére létrehozott kistérségi társulások komoly szerepet tölthetnek be az európai uniós támogatások lehívásában. E tekintetben azonban az idő sürget bennünket. Ha azt akarjuk, hogy településeink, a magyar önkormányzati rendszer szereplői képessé váljanak a megnyíló források elérésére és lehívására, akkor bizony a kormánynak és az ellenzéknek közös felelőssége, hogy ehhez megteremtse a megfelelő jogszabályi és pénzügyi feltételeket.
A szükséges reformok mellett továbbá azok időbeni, vagyis cikluson belüli megvalósítása mellett az elmúlt hónapokban a Szabad Demokraták Szövetsége többször is kiállt. A kormány által felvállalt átfogó önkormányzati közigazgatási reform kormányzati cikluson belüli megvalósulásának feltétele, hogy időben megszülessen a szükséges jogszabályi változásokkal kapcsolatos szakmai és politikai konszenzus. A magunk részéről erre készek vagyunk. Szeretném remélni, hogy az önkormányzati érdekszövetségek mellett a parlamenti pártok is hasonlóan készek erre. A reform előkészítésében meghatározó szerepet játszik az Idea nevet viselő szakmai munkacsoport. Az általuk előkészített publikus anyagok sajnos nem tükröznek megfelelő eltökéltséget konkrét szakmai, illetve szakmai politikai kérdésekben. Véleményünk szerint sokkal egyértelműbben és konkrétabban kell meghatározni az önkormányzati, területfejlesztési és finanszírozási reform átalakításának céljait.
Ezzel együtt a magunk részéről támogatjuk a Belügyminisztérium irányításában megkezdett reformmunkálatokat, mert ezzel összhangban, a régió és kistérség létrejöttével a helyi önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének politikai és szakmai programokban megfogalmazott céljai megvalósíthatóak lesznek. A régiós rendszer kikényszeríti a központi igazgatás átalakítását is, amely így a szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok számára is közvetlenebbé, átláthatóbbá, hatékonyabbá válhat. A városok és a kistérségi központok mint természetes közszolgáltatási, gazdasági irányító centrumok, felértékelődnek. A nagyobb önállóságra épülő önkéntes együttműködés hatékonyabbá és eredményesebbé teszi a rendszer egészének működését.
A szabad demokraták szerint a magyar helyi közigazgatási rendszernek szüksége van a településeken kívüli erős önkormányzati szintre. Elsősorban azért, mert vannak olyan nagy térségi feladatok, amelyeket általánosan választott testületek által hozott döntések alapján, decentralizált módon érdemes meghozni. A régiókban a mai területfejlesztési funkciókon kívül a területi kormányzási feladatok széles köre kerülhet ellátásra.
Regionális területi önkormányzatokra van tehát szükség. A regionális önkormányzat általános választásokon megválasztott testület vezetése alatt álló közhatalmi szerv, amely saját hatáskörrel, költségvetéssel, önálló bevételi forrásokkal is rendelkezik. A régiók szerepet kapnak majd az Európai Unió strukturális forrásaiból nyert támogatások felhasználásában és elosztásában.
(9.20)
Az önkormányzati rendszer területi szintjét azonban nem szabad megkettőzni, vagyis indokolt, hogy a megyei területpolitikai vonatkozású hatáskörök mind a megyei önkormányzatoktól, mind a területfejlesztési tanácsoktól regionális szintre kerüljenek. A regionális reformok alapvető része a fővárosi önkormányzati szerep újragondolása, újraértelmezése. Nélküle a központi régiót nem célszerű kialakítani.
Az SZDSZ álláspontja szerint a területfejlesztési igazgatás reformja, a strukturális alapok fogadó intézményrendszerének kialakítása nem várathat magára. Ez alatt azonban mi nem centralizált hivatali szervezet kiépítését értjük, hanem regionális döntéshozatalt, valamint a hozzá kapcsolódó szakmai, intézményi kompetenciák erősítését az átfogó államreformmal összhangban. Alapkérdésnek és persze evidenciának is tekintjük, hogy a területfejlesztési intézményrendszer reformjára vonatkozó döntés-előkészítés ne fusson a területfejlesztési közigazgatási reformtól elkülönült szálon. A kistérségek intézményes szerepének erősítése a jelenlegi helyzetben indokolt, erre szükség van. Ehhez azonban mindenekelőtt a területfejlesztési források egyik felhasználói oldalaként kell hogy meghatározásra kerüljenek, és nem pedig vélelmezett elosztóként.
Az önkormányzati finanszírozási rendszer rövid távú fejlesztését a hosszú távú célokkal összhangban indokoltnak tartjuk. Ennek jegyében már a következő éves költségvetési törvényben is lehet és kell érdemi, az önkormányzatokat ösztönző lépéseket tenni. Így szembe kell nézni az erőforrások egyesítésének és koncentrált felhasználásának követelményeivel, azaz a társulásos forma szélesebb körű ösztönzésével.
A normatív szabályozási rendszert felül kell vizsgálni, és ennek keretében fokozottan támogatni kell a térségi feladatellátást vállaló társulási formákat, erősíteni kell a térségi feladatellátást annak érdekében, hogy kisvárosaink ne teherként éljék meg az egyes, egyébként szükséges intézményhálózat-fenntartási formákat, mert ma sajnos ez a helyzet, és ennek következtében a kisvárosok, térségközpontok arra kényszerülnek, hogy a megyéknek adják át intézményeiket.
Tisztelt Országgyűlés! 2004-től kezdődően a helyi közösségek számára megnyílnak az EU-pályázati lehetőségek, ám az önkormányzati rendszer még nem készült fel a feladatokra. Egyrészt halaszthatatlan az önkormányzatok felkészítése a követelmények teljesítésére. Ez ugyan elsődlegesen nem költségvetési kérdés, de azzá is válhat, hiszen ha a helyhatóságok felkészületlensége miatt nem hívhatják le az EU-forrásokat, akkor nagyon komoly problémákkal kell szembenéznünk. Ehhez pedig a minimális feltételeket már a 2004. évi költségvetésben is biztosítani kell, hogy ezek a keretek lehívhatók legyenek.
Mind az EU-forrásokhoz, mind pedig a hazai támogatásokhoz való hozzáférést szolgálja az önkormányzatok saját és osztott bevételi forrásainak szélesítése. Ennek keretében meg kell vizsgálni a helyben maradó személyi jövedelemadó-hányad további szélesítésének lehetőségét.
A közigazgatás korszerűsítésének programja 2004-től igényli a kistérségek kialakításának lehetőségét, illetve a térségen belüli együttműködés feltételeinek megteremtését. Ennek érdekében önálló támogatási jogcímként meg lehet jeleníteni a működtetési célú kistérségi normatívát. Erősíteni kell az önkormányzati bevételi érdekeltséget, és felül kell vizsgálni minden olyan szabályozást, ami ennek lehetőségét veszélyezteti. Egyebek mellett felülvizsgálatra szorul a központi és a helyi adóterhelés alakulása, a helyi adózás rendje, de felülvizsgálandó az adóerő-képesség számításának a gyakorlata is.
Tisztelt Országgyűlés! A reformok kimunkálására biztatom a Belügyminisztériumot, a Miniszterelnöki Hivatalt és a Pénzügyminisztériumot. Bízom abban, hogy a reform alapkérdéseiről már ősszel megkezdhetők az első tárgyalások, mint ahogy abban is bízom, hogy az SZDSZ-nek a kormányprogrammal összhangban megfogalmazott javaslatait figyelembe veszik az illetékes tárcák a jövő évi költségvetés előkészítésekor.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
