BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a születésével kapcsolatos motivációkról előttem előterjesztő-társnőm, Kósáné Kovács Magda részletesen szólt, éppen ezért ezekkel a kérdésekkel nem akarok újra foglalkozni. Ehelyett kicsit részletesebben belemennék azoknak a főbb kérdéscsoportoknak a lényegébe, tartalmába, amelyekre az országgyűlési határozati javaslat irányul.
Az első kiemelten fontos kérdéscsokor a javaslatban a nyugdíjindexálást érinti. Ahhoz, hogy értéküket őrző nyugdíjakról egyáltalán beszélni lehessen, fontos, hogy a nyugdíjak évenkénti emelése tiszta viszonyok között szabályozva legyen. Valamikor, az előző rendszerben évenként súlyos vita kérdése volt a nyugdíjemelés, és a mindenkori kormány jóindulatán múlott, hogy éppen hány százalékot, hány forint hány fillért fordított egyéb nemes célok mellett nyugdíjemelésre.
A rendszerváltás utáni első parlament egyik legfontosabb tevékenysége az volt, hogy törvényben szabályozta a nyugdíjemelés mindenkori mértékét. Az első menetben ez a szabályozás a bérekhez, a bérek növekedéséhez kötötte a nyugdíjemelést, hiszen ha évről évre a bérek után befizetett járulékokból fedezzük a nyugdíjakat, akkor a bérek növekményéből lehet fedezni a nyugdíjak növekményét. Logikus lépés volt ez, csakhogy azokban az években - az első nyolc évből, mondjuk, hatban - nagyon súlyos reálbércsökkenést szenvedett el az ország, szenvedtek el az aktív lakosok, és ehhez kapcsoltan a nyugdíjasok is. Következésképp a nyugdíjasok részéről is megfogalmazódott igény volt, hogy ne csak a bérekhez, hanem az árakhoz is legyen hozzákapcsolva az az index, ami alapján a nyugdíj emelkedik.
1997-ben, amikor az előző szocialista-szabad demokrata kormány egy nagy volumenű, nagy jelentőségű nyugdíjreformot eltervezett és megvalósított, akkor e reform részeként került törvénybe iktatásra az az úgynevezett sokat emlegetett svájci indexálás, ami fokozatos áttéréssel 50 százalékban a bérekhez és 50 százalékban az árakhoz köti a nyugdíjemelést.
Függetlenül attól, hogy törvényben sikerült szabályozni az emelés kérdését, a viták nem szűntek meg, minden évben súlyos vita tárgya, hogy például a bérnövekedést miképpen vegyük figyelembe. Volt már olyan periódus, amikor a tényleges számokhoz viszonyítottuk, aztán átálltunk a tervezett számokra, s akkor kiderült, hogy a tervezett számok még ingatagabbak, mint a tényadatok, következésképp a tapasztalatok alapján most javaslatot teszünk arra, hogy térjünk vissza a tényadatokra alapozott indexálásra. S arra is kérjük a kormányt, hogy vizsgálja meg, jó aránynak bizonyul-e a nyugdíjemelés 50-50 százalékos bérekhez-árakhoz való kötése. Kérjük ezt többek között azért, mert úgy tűnik, hogy tartósan belegyalogoltunk egy reálbér-növekedő szakaszba, és ebben a helyzetben a nyugdíjasokat már inkább hátrányosan érinti, ha nem erőteljesebben a bérnövekedéshez van kötve a nyugdíj emelése.
Természetesen követelmény, igény, hogy egy nyugdíjrendszert ne sűrűn babráljanak a képviselők, ne sűrűn módosítsuk. Mégis azt gondoljuk képviselő asszony társammal, hogy időnként indokolt ellenőrizni, végigelemezni, hogy az, amit az Országgyűlés kitalált, hogyan működik, és ha szükségét érezzük, akkor kell rajta egy keveset, lehetőség szerint a nyugdíjasok javára korrigálni.
(15.20)
A második nagy kérdéscsokor, amire utalást tesz a javaslat, azokat a belső igazságtalanságokat, aránytalanságokat érinti, ami a nyugdíjrendszerben megvan. Mindannyian találkozunk olyan idős emberekkel, akik meglehetősen magas szolgálati idővel nagyon alacsony nyugdíjért mentek nyugdíjba, végigdolgozták az egész életüket, s negyven-negyvenöt éves szolgálati idővel most azt tapasztalják, hogy az átlagosnál is kevesebb nyugdíjat kapnak. Van a rendszerben egy csomó igazságtalanság, aminek a korrekciójára, felülvizsgálatára a szabad demokraták szerint is múlhatatlanul nagy szükség lenne, például pont ezen az elemen, pont a tekintetben, hogy akik tisztességgel végigdolgozták az egész életüket, de olyan pechesek voltak, hogy mindig nagyon alacsony bérért dolgoztak.
És jó néhány foglalkozás van, amelyről közismert, hogy alacsony volt az átlagfizetés. Gondoljanak a pedagógusokra, akik mindig alacsony átlagfizetésért ledolgoztak egy életet, és most azzal találják szembe magukat, hogy gondot okoz egy újságot megvenni abból a nagyon alacsony nyugdíjból, ami jutott nekik. Arról nem is beszélve, hogy attól függően, hogy milyen periódusban ment valaki nyugdíjba, nagyon különböző játékszabályok mentén járhatott jól, és alakulhatott ki egy viszonylag kedvező induló nyugdíja, és járhatott nagyon rosszul, mert éppen szigorúak voltak azok a szabályok, amelyek szerint éppen megállapították a nyugdíjat.
Következésképpen kísérletet kellene tenni arra, hogy a legmagasabb szolgálati idővel rendelkező, de igen alacsony, az átlag alatti nyugdíjat realizáló időskorú emberek lehetőség szerint valamilyen korrekciós kiegészítésben részesüljenek. Ha másképp nem megy, akkor több lépcsőn keresztül kellene kidolgozni egy ilyen kiegészítő szisztémát, gondolva mindenekelőtt először is a legidősebb korcsoportra.
A harmadik kérdéscsokor, amire itt indítványt tettünk a kormánynak, kifejezetten a legalacsonyabb jövedelműekre koncentrál, és ennyiben egy kicsit a nyugdíjrendszerből ki is lép, hiszen azt a nyugdíjreformot, amit '97-ben megalkotott az Országgyűlés, egy nulladik pillér a szociális ellátórendszerben megtámasztotta. Azok az emberek, akik nyugdíjjogosultságot nem szereztek, mert valamivel kevesebb volt a munkaviszonyuk, mint a kötelezően előírt, időskori járadékot kapnak a szociális ellátórendszerben. Ez az időskori járadék azonban a mi viszonyaink között mélyen alatta van annak, amiből meg lehet élni, ha mégoly szerényen is. Következésképp azt indítványozzuk, hogy dolgozzon ki a kormány egy javaslatot arra, hogyan lehetne bővíteni ezt az időskori ellátást.
Kósáné Kovács Magda előttem szólt arról, hogy az egyedülálló, egyedül élő nyugdíjasoknak is sokkal nehezebb a helyzete, mint azoknak, akik házasságban élték le az életüket, illetve özvegyi nyugdíjra jogot formálhatnak. Az ő jövedelmük, az ő ellátásuk kiegészítő lehetőségének a felülvizsgálására is szükség van.
A negyedik kérdéscsokor azzal foglalkozik, hogy nyugdíj mellett milyen feltételekkel szabályozott munkavállalási lehetőségek nyíljanak meg. Ezek között mi nevesítve megemlítjük az ápolási díjra való jogosultságot, ami a jelenlegi szabályozás szerint az időskorú embereknek nem jár, pedig nagyon indokolt lenne. Hiszen sokan közülük nyugdíjba vonulás után még jó erőben, egészségben vannak, még teljesértékűen tudják ellátni a, mondjuk, 24 órás gondozásra szoruló családtagjukat vagy ismerősüket a környezetükben. És végül utalást tettünk arra is, hogy a költségvetésben mindehhez a forrásokat meg kell teremteni.
Befejezésül azzal a gondolattal szeretném zárni, hogy az emberhez méltó öregkornak vannak anyagi feltételei, a társadalmi szolidaritás elemi feltétele az emberhez méltó öregkornak. Azt tapasztaljuk, hogy versenyszemléletű világunkban mintha problémák lennének a szolidaritás szocializációjával. Következésképp ezzel a javaslattal többek közt arra is kísérletet tettünk, hogy felhívjuk ezekre a problémákra a figyelmet.
Köszönöm a figyelmet, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
