IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Keleti György képviselőtársam által benyújtott három módosító javaslatról zajlott a részletes vita. A kormány úgy ítéli meg, hogy a Keleti úr által benyújtott javaslatok egyben azonosulást is jelentenek azzal a kormány által megfogalmazott, a négypárti egyeztetés alapján megszövegezett javaslattal, amelyet azért vontunk vissza tegnap, mert gyorsítani véltük, és mint látjuk, eredményesen gyorsult a vita folyamata azzal, hogy fönntartottuk a 3814. számú javaslatot. A Keleti úr által benyújtott javaslatok azt eredményezték, hogy ugyanaz a szöveg állt elő, mint amiben úgy gondoltuk, hogy megegyezhet a négy párt.
A Demeter Ervin képviselőtársam által elmondottak azt jelzik, hogy az ellenzék a legutóbbi egyeztetés óta tovább gondolkodott, és újabb olyan javaslatot vetett fel, amit nekem még nem volt alkalmam tanulmányozni, de nyilván lesz, hiszen majd a bizottság is fogja tárgyalni mint kapcsolódó módosító javaslatot, tehát a kormánynak is lesz módja erről az álláspontját kialakítani.
Inkább a vitában elhangzottakkal kapcsolatban két vagy három rövid megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hogy Demeter úr úgy fogalmaz, hogy a kormány feltétel nélkül osztja az Egyesült Államok véleményét, vagy álláspontját a katonai részvétellel kapcsolatban. Szeretném itt azt világosan nyilvánossá vagy egyértelművé tenni, amit egyébként is mindannyian tudhatunk, hogy itt nem arról van szó, hogy az Egyesült Államoknak a magyar kormány az egyetlen szövetségese. Arról van szó, hogy a nemzetközi közösségnek nagyon sok olyan országa, különösen sok olyan országa, amelyik itt a mi geopolitikai térségünkben helyezkedik el, és igyekszik magának nemzetközi mozgásteret találni, befolyását erősíteni, és közben természetesen igyekszik egy-egy ilyen alkalommal, amikor elvszerűen mellé tud állni egy elgondolásnak, valamilyen versenyhelyzetben is megfelelni.
Korábban is volt már alkalmam arról szólni, hogy mély meggyőződésem szerint Magyarországnak az áll érdekében, hogy amennyiben valóban felismerjük: nemzeti érdekünknek megfelel, hogy az iraki konfliktus kezelésében, a békefenntartásban részt vegyünk, akkor az is fontos érdekünk, hogy abban a nemzetközi erőtérben, amelyben mozgunk, Magyarország nemzetközi befolyását és tekintélyét erősítsük. Meggyőződésem, hogy az időhúzás, az újabb és újabb feltételek szabása nem ebbe az irányba mutat.
A másik dolog, orvosok és mérnökök küldésével kapcsolatban - bár mint mondom, erről nyilván majd a kormány állást foglal, és később erről nyilatkozunk - az első reakcióm csak az lehet, az, hogy milyen erőkre van szükség az iraki konszolidáció, a békefenntartás, a demokratizálás, és mint ahogy elhangzott, az újjáépítés vagy a humanitárius segítségnyújtás célba érkezése érdekében, ez nem a mi személyes vágyunkon múlik (Demeter Ervin: Nem csak…) Így van, nem csak, vagy nem elsősorban, akkor inkább úgy mondom.
Azzal kell szembenéznünk, mint például Afganisztánban is most a legutóbbi kontingens kiküldésekor, amelyet én búcsúztattam, és két dologról számolt be az illetékes parancsnok. Az egyik az volt, hogy az Afganisztánba kiküldött orvosok, akiket azért küldtünk, mert őrkatonának lenni veszélyes, hihetetlenül nehéz és veszélyes körülmények között végzik a dolgukat, nem a táboron belül, hanem kinn a terepen, sokszor jóval több időt eltöltve, mint ami elvárható, és szinte védtelen körülmények között nagyon veszélyes és nagyon embert próbáló feladatot látnak el.
A másik tapasztalat, hogy például nagy szükség lett volna Afganisztánban röntgenorvosra - nem tudtunk küldeni, nem állt rendelkezésre. Éppen ezért úgy tudok nyilatkozni a kormány nevében, hogy ahogyan megy tovább a parlamenti menetrend, a kormány a benyújtott módosítóról, kapcsolódó módosító javaslatról ki fogja alakítani az álláspontját, de ezúttal is meg tudom erősíteni azt a meggyőződésünket, hogy olyan módon differenciálni, hogy egyébként küldünk katonákat a térségbe, de azok kizárólag csak műszaki és egészségügyi feladatokat láthatnak el, és ezt humanitárius feladatnak nevezzük, de nem láthatják el konvojok biztosítását, objektumok őrzését, nem láthatnak el rendfenntartást, semmivel nem látjuk indokolhatónak ezt a megkülönböztetést; mert ha katonákat küldünk, akkor az a meggyőződése a kormánynak, hogy olyan feladatra küldjük ki a katonáinkat, amelyek a leghasznosabbak, amelyek a leginkább szolgálják a helyzet gyors rendezését, amelyek a leginkább hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ha Magyarország egyébként valóban küld oda humanitárius segélyeket, akkor azok célba érjenek.
Mély meggyőződésünk, hogy olyan differenciálás, hogy orvosokat lehet küldeni, víztisztítókat lehet küldeni, de őrkatonákat nem lehet küldeni, ez szakmaiatlan megközelítés, semmilyen olyan lényegbe vágó különbséget nem jelent, ami itt ezekben a vitákban elhangzik. Tehát a kormány azt az álláspontot képviseli, jó lett volna, ha gyorsabban döntünk, jó lett volna, ha részt veszünk azokon a tervező értekezleteken, ahol a részvételben egyetértő országok megkomponálják, hogy milyen erőkre van szükség, melyik ország mit tud ehhez felajánlani, abból mire van szükség és mire nincs. A mi mai tudásunk szerint ezekre az erőkre, amelyek a javaslatban elhangzottak, nincsen szükség.
Ha mégis az bizonyosodik be, hogy ezekre szükség van, én nyilvánvalónak tartom, hogy a kormány ezt megfelelő pillanatban támogatni fogja. Ma úgy tudok nyilatkozni, hogy a Keleti úr által benyújtott három módosító javaslatot, mivel az teljesen egybeesik a kormány szándékaival, a kormány támogatja, és kéri a parlamentet, hogy majd a szavazásnál szíveskedjenek ezt képviselőtársaink támogatni.
Köszönöm szépen a szót.
