BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Különösen fontos energiaforrás a civil társadalom, ezen belül is a civil szervezetek.
Fontos kérdés tehát, hogy ehhez a társadalomhoz, ezekhez a szervezetekhez a mindenkori kormány hogyan viszonyul. Én liberális, szabad demokrata politikusként rendkívül fontosnak tartom, hogy a kormány erre a világra ne akarjon rátelepedni, ne akarja irányítani, ne akarja túlzottan beszabályozni, hogy egészen pontosan fejezzem ki azt, ami a liberális megközelítés lényege: a kormány ne akarja fejleszteni ezt a világot, hanem hagyja fejlődni.
Azt gondolom, ebben a mondatban pontosan lehet érezni azt a szemléletbeli megközelítést, amit a magam részéről a legfontosabbnak tartok, és amivel kapcsolatban hiszem, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja.
Eddig a rendszerváltás óta minden kormány elismeréssel szólt a civil társadalom fontosságáról, a civil szervezetek fontosságáról.
Különbség a kormányok között legfeljebb abban volt, hogy mennyire maradt a szavak területén ez az elismerés, és mennyire sikerült áttenni az elismerést a tettek területére.
Itt '90 óta eddig egy olyan nagyon markáns, hangsúlyos, reform értékű, hadd használjam én is ezt a kifejezést: korszakos jelentőségű lépés történt a civil világ fejlődése érdekében, ami az előző szocialista-szabad demokrata kormányhoz kapcsolódó döntés volt; ez a személyi jövedelemadó 1 százalékáról való rendelkezés lehetősége.
(11.00)
Ez a jelenlegi törvényjavaslat tulajdonképpen ennek az 1 százalékos gondolatnak a folytatása, hiszen akkor az előző szocialista-szabad demokrata kormány már meghozta azt az elvi döntést, hogy a személyi jövedelemadó 1 százalékáról lemond, de mindannyian tudjuk, hogy jelentős része ennek az összegnek bent maradt a költségvetésben, hiszen az adózó polgároknak máig legfeljebb az egyharmada rendelkezik erről a forrásról. Kezdettől fogva izgatott bennünket, hogy hogyan lehetne használni, hogyan lehetne hasznosítani azt a különbözetet, ami tehát az 1 százalék és az átutalt részösszeg közötti különbözet. Ennek a mostani törvényjavaslatnak az alapvető gondolata, a nemzeti civil alap létrehozása erre a forrásra épül. A magam részéről az 1 százalékos törvényhez hasonló, korszakos jelentőségű lépésnek tartom, hogy a jelenlegi kormány most ennek a nemzeti civil alapnak a létrehozására vállalkozik.
A törvényjavaslat célja tehát a civil társadalom erősödésének a lehetőségeit megteremteni, hogy a szerepvállalásuk ebben a demokratizálódó folyamatban erőteljesebb lehessen. Két kulcsszóval lehet a kormány viszonyát leírni a civil világhoz, ez pedig a függetlenség és a partnerség; függetlenség, tehát nem befolyásolni, nem rátelepedni a civil világ autonóm világára, de partnernek tekinteni őket, partnerszámba venni őket, és ennek megfelelően kialakítani a viszonyokat.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, kis terjedelmű, összesen 15 paragrafus, és azt is mondhatnám, hogy bizonyos értelemben kerettörvény, hiszen csak azokat a kereteket határozza meg, amelyek mentén ez a nemzeti civil alap, ami létrejön, működhet. Ilyen módon foglalkozik a törvény a nemzeti civil alap felhasználási lehetőségeinek a megfogalmazásával, magával a forrással, hogy miből is lesz pénz ebben a civil alapban, a kedvezményezettek körével, a szervezeti felépítéssel, hogy hogyan is lehet ezt az alapot működtetni, és azzal a bizonyos jelöltállítási rendszerrel, ami kulcskérdés az irányító szervezet létrehozása szempontjából.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek jelen állapotában, azt lehet mondani, minden részlete, minden paragrafusa vitatott és vitatható. Hiszen olyan területet akarunk szabályozni, amelyről korábban nem szólt törvény, olyan területet, ahol nagyon sok érintett van, hiszen elhangzott már, hogy több mint 50 ezer civil szervezet működik Magyarországon, vagy közel annyi tényleg működik, a legutóbbi, 2001-es, statisztikai hivatali adatbázis szerint. Ez a magyarázata annak, hogy vélhetőleg és várhatóan nagyon sok módosító indítványt fogunk végiggondolni, mire a végleges szövegváltozatot megáldhatja majd a parlament.
Itt az előzőekben már vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy az ellenzék kevesli azt az egyeztetési folyamatot, ami megelőzte a törvény születését. Elhangzott már, ősszel indult ez az egyeztetési eljárás, több mint fél évig tartott, minden fontos információ rajta volt az interneten, megjelent a sajtóban, bármelyik civil szervezet, amelyik akart, bele tudott szólni ebbe a folyamatba. Azt gondolom, nem kérhető számon az előkészítőkön az, hogy ténylegesen hány civil szervezet vette a fáradságot ahhoz, hogy beleszóljon a folyamatba. Ha ez a legnagyobb kritika, ami a törvény születésével kapcsolatban az ellenzék oldalán megfogalmazódik, akkor, azt gondolom, tulajdonképpen jól halad a dolog.
Szeretnék most egy kicsit belemenni magam is a részletekbe, és elsőként a forrás kérdéséről szólni, hiszen az előzőekben már felidéztem, hogy az 1 százalékos gondolat volt az a csíra, amiből ez a nemzeti civil alap is kigyökerezett. Megmondom őszintén, hogy számomra tulajdonképpen csalódás, hogy itt az utolsó pillanatban koncepcionális váltás következett be, csalódás még akkor is, ha itt többen előttem hangsúlyozták, hogy van ennek a koncepcionális váltásnak előnye, lehet ez nagyon jó a civil társadalom számára. Hiszen most tehát a törvény szövege nem azt tartalmazza, hogy azt a bizonyos át nem utalt, el nem indított 1 százalékos különbözetet helyezzük el az alapba, ami szerintem a Pénzügyminisztérium számára is nagyon pontosan tervezhető, kalkulálható, prognosztizálható, hanem minden átutalt forint mellé tesz oda plusz 1 forintot az alapba a pénzügyi kormányzat, illetve a kormány.
Ennek valóban lehetne az a pozitívuma, haszna, hogy ilyen módon túllép a támogatási összeg az 1 százalékon, de itt azért elhangzott az az információ is, hogy jelenleg nem itt tartunk, az 1 százalékos keretnek kisebbik felét utalják át jelenleg az emberek civil szervezeteknek, következésképp most indulásképpen mindenképpen kevesebb összeg kerül be a nemzeti civil alapba, mint ha a különbözetet tennénk be. Nincs olyan veszély - ha ezt idézőjelben mondhatom, hogy veszély -, hogy akár 2 százalékra is felmehet ez az összeg, ehhez meg kell nézni azt a statisztikát, amit az elmúlt évek mutatnak. Hiszen 1997 óta, az első két év dinamikus növekedése után… - hiszen már 1997-ben több mint egymillió ember küldte át az 1 százalékának megfelelő összeget civil szervezethez, a második évben még volt egy jelentős fejlődés, furcsa mód a harmadik évben egy kis visszaesés, mígnem 2000-re már stabilan az 1 millió 280 ezres kategóriában jelent meg az 1 százalékot átirányítók köre, és ez az utolsó három évben nem nőtt összesen 40 ezerrel sem; tehát mintha beállt volna 1 millió 300 ezres nagyságrenden.
Következésképp lehet itt kampányt inspirálni, meg azt mondani, hogy van ebben hatalmas lehetőség, nagyon úgy néz ki az elmúlt évek tapasztalata szerint, hogy a kampány beindult. Pontosan tudták a civil szervezetek, hogy ezért a pénzért érdemes nekik megmozdulni, hogy elérhető források vannak, körülbelül ezen a szinten az adakozó kedv az adózók részéről egy kicsit megfenekleni látszik. Ne legyek jó próféta, valószínűnek tartom, hogy valamennyi tartalék még van a dologban, tulajdonképpen azáltal, hogy közel van az 50 százalékhoz, nagy veszteség a civil szférát nem éri, de én mégis azt mondom, hogy koncepcionálisan, logikai szempontból talán jobb lett volna, legalábbis indulásképpen, kitartani az 1 százalékos ötlet, tehát a különbözetből való alapképzés mellett.
A második kérdés, amiről nagyon röviden, mert nagyon telik az idő, szeretnék szólni, a kedvezményezettek köre. Valóban vita kérdése mind a mai napig, hogy mennyire vegyük alapul, mennyire vegyük figyelembe a közhasznú minősítést a kedvezményezetti körnél. Hiszen van egy közhasznúságról szóló törvényünk, két fokozattal: lehetnek a civil szervezetek közhasznúak, illetve kiemelkedően közhasznúak. Azt gondoljuk, hogy ha jelentőséget akarunk tulajdonítani ennek a minősítésnek, akkor talán ezeket a szempontokat, hogy egy szervezet minősítette magát, illetve kiemelten közhasznú, az alapokból való forrás elérése szempontjából is figyelembe kellene venni.
(11.10)
Ezzel nem azt mondom, hogy feltétlenül a törvény szövegében kellene valami olyan utalásokat elhelyezni, amelyek ezt pontosan szabályozzák, de azt igen, hogy jó lenne, ha a majdan létrejövő tanács úgy működne, hogy ezeket a szempontokat nem söpörné félre.
A harmadik nagyobb egység, amiről röviden szólnom kellene, ez a szervezeti felépítés. A törvény egy tanácsot, egy meglehetősen nagy létszámú, 17 fős tanácsot hoz létre, és az alatt tervez kollégiumokat. Ezeknek a kollégiumoknak a felépítéséről, kialakításáról minden részletben a majdani tanács hivatott dönteni.
Szerettem volna itt röviden szólni arról, hogy van most mögöttünk egy egyszeri egyéves tapasztalat egy kuratórium működéséről, hiszen az idei volt az első év, amikor úttörő módon nem a társadalmi szervezetek bizottsága osztotta el azt a nagyon pici pénzt, azt a 400 millió forintot, amit az Országgyűlés oszthatott korábban is civilek számára, hanem egy többségében civilekből álló kuratóriumot építettünk fel. Azért mondom, hogy többségében, mert négy fővel a négy parlamenti párt egy-egy képviselője is jelen volt ebben a kuratóriumban, de 11 fő az echte civil volt, tehát a civilek több mint kétharmados többsége biztosítva volt ebben a kuratóriumban. Meg kell mondanom, hogy nagyon jók voltak a tapasztalataim, nagyságrenddel sikerült jobban ez a pénzosztás a civilek közreműködésével, mint bármikor korábban a parlamenti bizottságban. Következésképpen igen, én fűzök hozzá illúziókat, hogy a tanács, illetve a kollégiumok hasonló módon fognak majd működni, mint ahogy ez az egyszeri kuratórium, ahol a tapasztalatokat megszereztük, és amivel kapcsolatban azt gondolom, hogy nagyon sok hasznosítható tapasztalathoz jutottunk.
Ez a kuratórium most túlzottan a regionális pénzosztási elvet vette alapul, és emellett némiképp háttérbe szorultak a szakmai tematikus szempontok. Azt gondolom, hogy a két szempont ötvözése az a feladat, amit meg kellene tudni oldani majd a tanácsban, illetve a kollégiumokban, és akkor sikeresebb pénzosztás következhet majd.
A befejező mondatom azzal kapcsolatos, hogy én nagyjában és egészében azt érzem ebben a törvényjavaslatban, hogy ígéretesen decentralizálja a létező állami források szétosztását, és nagyon ígéretesen depolitizálja a területet. A kormány meglehetősen komoly önkorlátozásról tett tanúbizonyságot ebben a folyamatban, ezért minden mennyiségben támogatom az előttünk fekvő javaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
