HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Öröm számomra, ha a civil szférát érintő törvényjavaslatról tárgyalunk, tárgyalhatunk itt a parlamentben, az Országgyűlésben. Ritkán adatik ez meg, ezért is örülök. Mint ahogy örültek a civil szervezetek 1996-ban is, amikor az úgynevezett egyszázalékos törvényt tárgyalta az Országgyűlés. Volt erről itt ma már szó, én is úgy vélem, hogy leginkább ehhez az egyszázalékos törvényhez hasonlítható a mai törvényjavaslat jelentősége. Az akkori egyszázalékos törvény elfogadásával két nagyon fontos dolog valósult meg: megteremtették a civil finanszírozás elvét, hisz az emberek maguk ajánlhatják föl adójuk 1 százalékát az általuk választott civil szervezetnek, és egyúttal jelentősen emelkedett a civil szervezeteknek jutó támogatás összege is. Most is - ahogy többen mondtuk - hasonlóan fontos, a civil szféra egészére ható törvényjavaslatról van itt szó. Ez a javaslat most előtérbe helyezi a működési támogatást, és jelentős forrást is biztosít. Emiatt örülünk, örülhetünk a javaslatnak.
A civil szervezetekkel foglalkozó szakemberek, politikusok régóta mondják, mondjuk, hogy nagyon fontos a civil szervezeteknek működési támogatást juttatni. Miért is? Azért, mert kevés a civil szervezeteknek jutó működési támogatás, illetve kialakult egy olyan rossz gyakorlat Magyarországon is, a magyar pályázati rendszerben is, hogy a különböző programfinanszírozású pályázatokon juthatnak működési támogatáshoz a szervezetek, ebbe kell beépíteniük sokszor az egyébként hiányzó működési támogatás miatt a saját működési költségeiket, és ez rossz szocializációs, pályázati szocializációs folyamatot indított el Magyarországon. Reméljük, ezen lehet változtatni. Persze, egy alapkérdés, hogy ha nincs működési támogatás, nincs elég működő, biztonsággal működő civil szervezet, akkor hogy várhatjuk el, hogy a különböző programfinanszírozású pályázatokon indulhatnak, hogy várhatjuk el, hogy értékes, tartalmi, szakmai munkát végezzenek.
Kell, szükséges a működési támogatás, először erre van szükség. Ezért fontos ez a javaslat. Üdvözöljük, hogy a működési támogatás területén ez jelentős forrásbővüléssel jár.
Ugyanakkor szomorú a szívem amiatt, ahogyan előkészítette a kormány ezt a törvényjavaslatot. E miatt az előkészítés miatt a javaslat általános vitára alkalmassága is megkérdőjeleződik. Mire gondolok? Egyrészt arra, hogy széles körű egyeztetést ígértek, de mégis csak néhány száz szervezettel egyeztettek a törvény normaszövegének elkészülése előtt. A bizottságban ez ügyben föltett kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy mintegy 500 szervezettel sikerült egyeztetni. Értem én, hogy sokkal több szervezet is jelentkezhetett volna, de a tény mégiscsak az, hogy a létező 60 ezer civil szervezet közül a főosztály bevallása szerint előzetesen ötszázzal egyeztettek. Ez nem egészen a szervezetek egy százaléka. Ez kevés. Én azt mondom, tehettek volna sokkal többet azért, hogy több civil szervezet is bekapcsolódjon ebbe az előkészítési folyamatba.
Az elkészült javaslat civil véleményezésére sem hagytak elég időt, merthogy egy javaslat véleményezésének legalább két része van: az egyik az előkészítés folyamata, amiről az előbb beszéltem, a másik pedig, amikor már elkészült a szöveg, azt benyújtották a parlamentnek, akkor is illik időt hagyni a civil szervezeteknek arra, hogy véleményt mondhassanak már erről az elkészült javaslatról. Erre is alig maradt idő. Egyébként megjegyzem, az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságában ellenzéki képviselő javaslatára vetődött föl az, hogy a civil iroda - ez az Országgyűlés egy szervezeti egysége, mondjuk így - legyen kedves a civil szervezeteket megkeresni. Örülök, hogy ezt meg is tették, igaz némi késéssel. Ezt tehették volna hamarabb is, mert akkor nem csak két napja lett volna a civil szervezeteknek arra, hogy véleményt mondjanak erről a törvényjavaslatról.
De ennél van nagyobb probléma is. Az igazi, a legnagyobb probléma az, ami esetleg előrevetíti a törvény működésével kapcsolatos aggályainkat is, ugyanis ez az egyeztetési folyamat megtört. Ez az egyeztetési folyamat zajlott, nem tagadom, sőt üdvözlöm, hogy rengeteg érték volt abban, hogy sok száz szervezettel egyeztettek, még ha sokkal több szervezet véleményét is kikérhették volna.
De az, ami ezután történt, elfogadhatatlan. Ugyanis az egyik napilap cikke szerint az történt, hogy a már tulajdonképpen lezárt egyeztetési folyamat után az egyik szervezet, egy civil szervezet levelet írt a miniszterelnöknek, és ebben külön egyeztetést kért - az egyenlőknél vannak egyenlőbbek. Ebben a levélben a hírek szerint leírták azt, hogy ez a kezdeményező civil szervezet azt írta magáról, hogy ő mindvégig szemben állt az Orbán-kormány politikájával, és segítette a jelenlegi kormány megválasztását. Ezek után Kiss Péter miniszter találkozott velük, majd pedig megváltozott a törvénytervezet szövege. Az addig egyeztetett szöveg több ponton megváltozott. Ez az, ami elszomorít engem. Régi, szocialista idők ízét idézi ez; különalku néhány baráti civillel a civil szervezetek feje felett - ez is a mai szocialista demokrácia része.
Mi szomorít még el ebben az ügyben? Az, hogy a civil stratégia nem került hivatalosan az Országgyűlés elé, azaz nem nyújtották be tárgyalásra. Nagy sietve megkaptuk ezt, persze, mert a bizottságokban bíráltuk, nem véletlen, hogy tegnap este mindenki megkapta, mert ostoroztuk a kormányzatot amiatt, hogy ezt nem juttatták el időben az országgyűlési képviselőkhöz.
(10.50)
Sokkal jobb lehetne ez a vita, ha mindkét javaslat itt lenne előttünk, és az általános vitát mindkét javaslatról egyszerre folytathatnánk le, hiszen a civil stratégiának valóban fajsúlyos, fontos része a törvényjavaslat, amelyet ma tárgyalunk. Miért kell ezt a két dolgot elválasztani egymástól? Nem is értem.
Ezzel együtt a törvényjavaslatról az a véleményünk, hogy valóban fontos kérdéseket érint, mert van egy tartalmi része is ennek a dolognak. Ahogy mondtam: fontos, jelentős forráshoz jutnak a civil szervezetek, több mint 5 milliárd forintról van szó, ami döntően működési támogatásra fordítható. A törvény ma azt mondja, hogy ennek a forrásnak legalább a 60 százalékát ilyen típusú támogatásra kell fordítani. Azt gondolom, ez kevés - úgy vélem, jobb lenne ezt az arányt emelni, akár 80 százalékra is. Ez nyilván majd itt a részletes vitában körvonalazódik.
Azt hiszem, fontos lenne pontosítani ezt a törvényt abban a tekintetben is, hogy ne a szervezeteknek kiutalt összeg kerüljön az alapba, mintegy megduplázva, hanem a szervezeteknek ténylegesen felajánlott 1 százalékos összegek. A kettő között különbség van, több száz millió forintos különbség van, ugyanis a szervezeteknek ténylegesen felajánlott összeg mindig magasabb, mint amit kiutalnak nekik, több ok miatt.
Ez a javaslat nagy hangsúlyt fektet az ernyőszervezetekre. A gondolat fontos, mert több, jól működő ernyőszervezet van ma Magyarországon, de nem tagadhatja senki, hogy nincs igazi ernyőszervezeti háló Magyarországon. Nincs még egy olyan kialakult ernyőszervezeti rendszer, amely a civil szervezetek többségét összefogja, amelyben a civil szervezetek többsége valóban tag, aktív résztvevő.
Ez nem baj, a magyar civil társadalommal az egyesületi-alapítványi világ is egy fejlődési folyamaton megy keresztül. Ez, most már néhány éve, a korábbi, inkább mennyiségi fejlődésből átcsapott minőségi fejlődésbe, és ezeknek az éveknek fontos eleme, hogy igazi ernyőszervezetekből is egyre több jön majd létre. De még nincs olyan erős ernyőszervezeti háló, amely miatt ilyen nagy hangsúlyt érdemes fektetni az ernyőszervezetekre a tekintetben, hogy a törvény által létrehozott tanácsban öt képviseleti helyet is kaphassanak. Ezt én soknak tartom, úgy vélem, hogy a korábbi, eredeti egyeztetési folyamatban kialakult három fő is elégséges lenne, figyelembe véve a mai magyar civil társadalom helyzetét, az ernyőszervezetek tekintetében is.
A törvényjavaslat nemcsak arról a tanácsról rendelkezik, amely egyébként az alap elosztási elveiről, a különböző stratégiai kérdésekben döntést hozhat, hanem azokról a kollégiumokról is, amelyek tulajdonképpen a különböző pályázatokat kiírják, és a civil szervezetekkel kapcsolatos végső döntéseket meghozzák, de elég elnagyoltan foglalkozik a törvényjavaslat ezzel a kollégiumi rendszerrel. Ez nem kidolgozott a törvényjavaslatban, pedig erre szükség lenne, és ki lehetne dolgozni, hiszen a mai magyar civil világban vannak már olyan pontok, amelyek tekintetében jól körvonalazódik és jól szerveződik a szféra, még ha az ernyőszervezetek tekintetében nem is, de a különböző szakmacsoportok szerint igen.
Teljesen világos, hogy jól működő szociális, civil szervezetek vannak Magyarországon, hogy olyan kulturális civil szervezetek vannak, amelyek megkerülhetetlenek; hogy a környezetvédelmi civil szervezetek már hosszú évek óta hallatják a hangjukat; és hogy az ifjúsági oktatási civil szervezetek is nagyon jelentős szerepet töltenek be a mai életünkben. Ezért azt gondolom, hogy ezeket a szakterületeket már nevesíteni is kellene a törvényben, mint ilyen témával foglalkozó kollégiumokat Nagyon fontos dolog lenne ez, mint ahogy a régiókat is kezeli a kollégiumok terén valamilyen módon a törvényjavaslat, de nem pontosan. Ki kellene mondani, hogy a létező hét régió szerint szerveződnek ilyen kollégiumok, és ezen túl, ha szükséges, különböző miniszteri rendeletekben lehet ezt szabályozni, de egy vázat érdemes felállítani a kollégiumi rendszer tekintetében is. Nem azt mondom, hogy ennek kell a végleges változatnak lennie, de egy már most jól látható váz felépíthető, és a többi, új kollégium létrehozása pedig a miniszteri rendeletek tekintetében változtatható, ez pedig ad egy rugalmasságot a rendszernek.
Azt hiszem, van még azért néhány pontosításra szoruló dolog ebben a törvényben, az általános indokolás területén is. Ezeket módosító indítványokkal nyilván nem tudjuk megváltoztatni, csak ezért hívom fel itt a figyelmet arra, hogy a törvény általános indokolása több mint 47 ezer magyarországi civil szervezetről ír. Én azt hiszem, nyugodtan írhatnának körülbelül 60 ezer civil szervezetről, vállalhatnák ezt a becslést, mert 2000-es adat ez a 47 ezer, holott tudjuk, hogy azóta sokkal több civil szervezet van már.
A civil szervezetek száma tekintetében 2000-es adattal dolgoznak, de amikor arról beszélnek, hogy mennyi a civil szervezeteknek juttatott állami támogatás, akkor már 2001-2002-es adatokkal foglalkoznak. Azt hiszem, ez nem helyes. Azt írják, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága a korábbi években működési támogatást 1600-1800 szervezetnek juttatott - ez egy nagy tévedés. 2001-ben körülbelül 1117 szervezet, 2002-ben pedig valamivel több mint 1700 szervezet kapott támogatást ettől a bizottságtól. Illett volna pontosan utánanézni ennek a dolognak. Ez apróság, ez a törvény lényegét nem érinti, de ne haragudjanak, akinek ezt elő kell készítenie, erre figyeljen oda.
Sajnálom tehát, hogy egy jó ügyet rosszul készítettek elő, csak remélni tudom, hogy ennek ellenére a törvény valóban a civil szervezetek érdekét szolgálja majd. Mi ezen leszünk, és a módosító indítványaink is ezt célozzák. Több száz civil szervezettől kaptunk véleményt, ezek alapján is fogalmaztuk meg a módosító indítványainkat. Innen is köszönöm a civil szervezeteknek, hogy megtiszteltek a véleményükkel.
Ezek után remélem, hogy itt, az Országgyűlésben már a szakmai érvek döntenek majd, és nem a szocialista demokrácia régi reflexei. Remélem, hogy a javaslatainkat nem fogják lesöpörni, és hogy ezután a szakmai érvek is meghallgatásra találnak. Ezért kérem, hogy a pártpolitikai vitáink helyett folytassunk valódi szakmai, szakmapolitikai vitát. Ehhez kínáltuk együttműködésünket a civil szervezeteknek, és ehhez kínálom most az együttműködésünket itt az Országgyűlésben.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
