LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az élet megint jó dramaturgnak bizonyult, ugyanis mondandóm illeszkedik az előző kétperces vitasorozathoz - ez legfeljebb egy kibővített kétperces lesz.
Magam is úgy vélem, hogy egy jövőképes törvényjavaslatot tárgyal a tisztelt Ház, és időszerű lesz a kisebb korrekciók átvezetése után ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása, mert a civil szféra, a közösségi terület, szerveződés gyors kibontakozásának a kilencvenes évek elején tapasztalt mértéke mára rendkívül lelassult. Ha a tízezer lakosra számított civil szervezetek számát tekintjük mércének, akkor Magyarország nincs hátrányos helyzetben sok más fejlett országhoz viszonyítva. Nem a szervezetek számában, hanem azok működőképességében és annak működtetésében rejlik a mi elmaradásunk.
Ha ennek a közösségi szerveződésnek, területnek a teljesítményét hasonlítjuk össze a többi országéval, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy nálunk nagyon magas a forráshiánnyal küzdő, évről évre a fennmaradásért küzdő civil szervezetek aránya. A civil szféra korábban tapasztalt gyors fejlődése mögött Magyarországon nincs olyan erejű civil anyagi háttér, amire a többi fejlett országban támaszkodhatnak a civil szervezetek, egyesületek. Az állam is és az önkormányzatok is szegényebbek, emiatt az állami szerepvállalás mértéke is csekélyebb. Többek között ezen az elmaradáson kíván segíteni ez a törvényjavaslat.
Egyetértek az alapprogram céljaival: a civil szervezeteknek elsősorban közhasznú tevékenységgel, így oktatási, tanácsadó, segítő és szolgáltató tevékenységgel kell foglalkozniuk, és csak másodlagos legyen a szerepük a törvény-előkészítés vagy éppen kormányrendelet-előkészítés munkájában. Nem elhanyagolandó és nem mellőzendő ez a szerepvállalásuk sem, de a törvénytervezet nem véletlenül hagyja ki a civil szervezetek ily módon támogatandó köréből a direktebben politizáló munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteket, és ezt a hozzáállást természetesen csak támogatni lehet.
Hasonlóképpen egyet lehet azzal érteni, hogy az egyházak nem tekinthetők szokványos civil szervezeteknek, így támogatásukat nem ebben a formában kell megvalósítani.
Ismerve a hazai civil szféra anyagi nehézségeit, egyetértek azzal, hogy a törvényjavaslat nemcsak célokat, hanem magát a civil szervezet fennmaradását is elősegítheti a működési költségek támogatása révén. Az alapprogram pénzügyi forrásai közül az egyszázalékos felajánlások köre évről évre bővül, és ebből a támogatási formából ma már a civil szervezetek 40 százaléka részesedik. Van még, de egyre kevesebb tartalék van az egyszázalékos felajánlási lehetőség ki nem használt forrásaiban. Fel lehetne vetni újabb nevesített források igénybevételi lehetőségét civil célokra, például a szerencsejátékokból befolyt nyereség egynegyed részét vagy éppen egyharmadát a civil szférában lehetne szétosztani.
Tisztelt Ház! A kedvezményezettek köre az előterjesztés javaslatán túlmenően kétlépcsős is lehetne. Ismeretes, hogy ma a legtöbb bürokratikus nehézséget a civil szervezetek számára az igazolások beszerzése okozza. 99 százalékuk még csak hírből sem ismeri a külkereskedést, de a pályázatok benyújtása előtt forintért kapható pecsétes igazolást kell arról kérniük, hogy nincs vámtartozásuk; hasonlóan kell dokumentumot beszerezni és nyilatkozni arról is, hogy milyen más köztartásuk nincs; a számlavezető bankoktól is gyakran kell ilyen-olyan igazolást kérniük.
Mindez a túlzott bürokrácia véleményem szerint elkerülhető lenne, ha az állami támogatást vállaló civil szervezetek vagy az államkincstárnál, vagy az annak felügyelete alatt álló külön szervnél vezethetnék kedvezményes díjakért a számláikat. Ezzel véleményem szerint több cél teljesülhetne: részben teljesen átláthatóvá és ellenőrizhetővé tehetnék - természetesen önkéntes alapon - a pénzforgalmukat, így rögtön kiderülne valamely köztartozásuk; ők is és az államapparátus is mentesülhetne a pályázatok benyújtásához ma igényelt hatalmas papírmennyiségű bürokrácia alól. Nyernének véleményem szerint a civil szervezetek azáltal is, hogy ma sokuk számára nagyon érzékeny teher a számlavezetés díja, gyakorlatilag ugyanolyan díjakat kell fizetniük, mint a jóval nagyobb számlaforgalmat lebonyolító gazdasági szervezeteknek.
A támogatottak első köre tehát azokból a civil szervezetekből állhatna, akik vállalják számlaforgalmuk nyilvánosságát, cserében jelképes összegekért vezetné az államkincstár a folyószámlájukat. Ennek abból a szempontból is lehetne létjogosultsága, hogy az adott civil szervezet forrásainak nagyobb részét közvetlenül az állam vagy önkormányzat, és közvetve is az állam által támogatott felajánlások biztosítják.
A kedvezményezettek körének megállapítása során véleményem szerint pontosítani kellene a “tevékenységüket ténylegesen folytatják” fogalmát, például úgy, hogy az elmúlt években hiánytalanul benyújtották a mérlegbeszámolóikat.
Az alapprogram szervezeti felépítése véleményem szerint elnagyolt, a jelenlegi formájában fennáll az aránytalan képviselet veszélye. Ma minden civil szervezetnek évente beszámolót kell elkészítenie bevételeiről, kiadásairól, működésének jellegéről, azaz az előterjesztő előtt ismert az a tény, hogy a 47 ezer civil szervezet hogyan oszlik meg például emberi jogi, szociális, egészségügyi, polgárvédelmi, oktatási, kulturális, helytörténeti, kisebbségi, környezetvédelmi vagy külkapcsolatokat erősítő civil szervezetek között.
Felvetődik a kérdés, hogy nem lesz-e eltúlzott a nemzeti civil alapprogramban a miniszter szerepe, ha teljesen tőle függ az, hogy területi vagy szakmai szempontok alapján állítja-e fel a kollégiumokat, illetve hogy a civil szervezetek arányos vagy aránytalan képviseletét tartja szem előtt. Aránytalan képviseletnek tekinthető az a helyzet, ha például az egyik kollégiumban száz civil szervezet választja meg a kollégium tagjait, a másik kollégiumban pedig kilencszáz szervezet.
Az is kérdés, hogy a költségvetési forrásokat azonos arányban bocsátja a kollégiumi tagok rendelkezésére a miniszter vagy eltérő arányban, azaz például a csak száz civil szervezet által választott kollégiumnak háromszor annyi pénzt ad, mint a kilencszáz civil szervezet által választottnak. Ebben az esetben az induláskor kialakult 1:9 mértékű aránytalanság 1:27 nagyságú aránytalansággá torzul.
Véleményem szerint ennyire elnagyoltan működtetett, sem területi, sem szakmai, sem a pályázható összegek nagyságát meghatározó arányokat nem követő szervezeti rendszer nem felelhet meg sem az előterjesztő és különösen nem az Országgyűlés céljainak. Legalább az arányos képviseletet elő kellene írni és számon kellene kérni a programot irányító minisztertől, és az Országgyűlésnek azon is el kellene gondolkodni, hogy bizonyos célokat hangsúlyosan kíván-e támogatni, vagy a költségvetési forrásokat azonos arányban bocsássa-e a kollégiumok rendelkezésére, amennyiben azok szakmai alapon szerveződnek.
(12.20)
Elképzelhető az is, hogy területi, például megyei alapon történjen meg a kollégiumok kialakítása. Ebben az esetben jobban biztosítható véleményem szerint a civil szervezetek területileg arányos támogatása, hiszen nagyon kérdéses a szakmai, például oktatási, kulturális vagy környezetvédelmi céllal működtetett civil szervezetek arányos támogatása. Véleményem szerint a területi elv szerint kialakított kollégiumok szerencsésebbek lennének, nem kellene a kollégiumi tagoknak utazással, szálláskereséssel tölteniük az idejüket és költeniük a pénzüket. Amennyiben az előterjesztő nem tudja, mert eddig nem tudta megoldani a civil szervezetek arányos képviseletét a törvénytervezetben, akkor ezt a hiányzó feltételt az Országgyűlésnek pótolnia kell.
Mivel ennek a fontos törvénynek az átgondolásához nem kaptak semmilyen számszerűsített hátteret a képviselők, nem tudjuk azt, hogy területenként hogyan oszlanak meg a civil szervezetek, ezért célszerűnek tűnhet a népesség arányában felállítani a kollégiumokat, a megyék többségében egyet, a nagyobb lélekszámú megyékben kettőt, a fővárosban négyet véleményem szerint. Ez önmagában még nem biztosítja az arányosságot, de kizárja azt a kirívó aránytalanságot, ami bekövetkezhet akkor, ha az Országgyűlés nem ír elő semmilyen követendő arányt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
