SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2003. május 14-ei ülésén a bizottság ellenzéki tagjai négy tartózkodó szavazatot adtak le a nemzeti civil alapprogram általános vitára való alkalmasságáról folytatott vita végén. Kérem, engedjék meg, hogy most ezen tartózkodó szavazatokat néhány szóban indokoljam.
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy örömteli volt hallani a bizottság ülésén az előterjesztőt, aki szerint a szocialista kormány is helyes metódusnak tartja a nyitott törvényalkotás folyamatát. Bizonyára mindannyian emlékszünk, tisztelt képviselőtársaim, arra, hogy a polgári kormány többek között az ifjúsági törvény megalkotását kezdte el hasonló módon, kikérve a fiatalok, az új nemzedék, a törvény által érintettek véleményét. Helyes tehát, hogy ezt a gyakorlatot a szocialista kormányzat is folytatja, még helyesebb volna persze, ha az ifjúsági törvényt is a későbbiek folyamán megalkotná. Ez a konkrét javaslat, amiről itt most szó van, az előterjesztő szerint komplex egészként kezeli a civil szférát, azonban véleményünk szerint több aggályos elemet, pontot is tartalmaz, míg ezzel egy időben véleményünk szerint számos fontos dolog maradt ki belőle.
Bizonyára nincs és nem is lehet köztünk vita abban a tekintetben, hogy Magyarországon jelenleg a civil szféra leginkább meghatározó szegmensét a történelmi egyházak alkotják. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a szocialista diktatúra időszakában egyedül voltak képesek arra, hogy a megannyi hányattatás, megalázás, hátráltatás és számkivetés ellenére is egységes szervezettel, komoly intézményi háttérrel vészelték át a nehéz időket. Ez a megmaradt struktúra pedig azt jelenti, hogy a civil világ legjobban működő szeletét még mindig az egyházak alkotják, éppen ezért azt gondoljuk, hogy amennyiben civil szféráról, civil szervezetekről beszélünk, akkor nagyon hangsúlyosan kell kezelnünk a történelmi egyházakat.
Mindezekhez képest azonban ez a javaslat nem tekinti kiemelkedő fontosságúnak őket, és ezt mi, ellenzéki képviselők hibának tartottuk a bizottság ülésén, és hibának tartjuk azt most is, főleg azok után, hogy a bizottsági ülésen az előterjesztő elmondta, hogy az egyházak valóban nem szereplői ennek a javaslatnak. Másrészt kívánatosnak véljük azt, hogy a kormányzat figyeljen oda az ifjúságra; figyeljen oda az új nemzedékre, főleg most, amikor a speciális élethelyzetben lévő, komoly kihívásoknak megfelelni kényszerülő társadalmi réteg rendkívül nehéz helyzetben lesz, ugyanakkor komoly lehetőségek elé is néz hazánk európai uniós csatlakozása kapcsán.
Ezzel összefüggésben az ifjúsági civil szférával kapcsolatban adtunk hangot azon aggodalmunknak, amelyre az ifjúsági kormányzat tevékenysége szolgáltatja az alapot. A nemzeti civil alapprogram előterjesztői hangsúlyozták, hogy párbeszédre építenek, párbeszédre számítanak. Ez a kijelentés azonban kevésbé kezelhető hitelesként akkor, amikor a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium éppen megszüntetni igyekszik a stratégiai partnerség fogalmát és intézményét, és ezáltal az ifjúsági párbeszéd rendszerét is korlátozni kívánja. A jelek szerint az ifjúsági tárca negligálni kívánja azokat az ernyőszervezeteket, amelyek a civil ifjúsági szféra döntő többségének képviseletét is ellátják.
Mindezen kifogásaink és aggályaink miatt tartózkodtunk tehát a szavazáskor a bizottság ülésén, azonban érdeklődve várjuk, hogy mik lesznek azok az új elemek, amelyeket a kormány ezen javaslatán keresztül kíván beépíteni a civil világgal való kapcsolatába, és természetesen várjuk az új típusú kommunikáció első hatásait is, hiszen majd ezek a hatások lesznek az igazi fokmérői az alapprogramnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
