MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/3735. számú, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ahogy ezt a miniszteri indoklásban is hallhattuk, elsősorban az európai jogharmonizáció volt a fő vezérszál vagy vezérfonál, amely ezt a módosítást létrehozta. Ezek a változások szükségszerűek, és nyilvánvaló, hogy európai uniós belépésünkig rendezni kell.
Ami a jelentősebb probléma, az az adatvédelmi törvénynek egy sor pontosításra szoruló hiányossága, amely eddig is nagyon sok konfliktust okozott az adatkezelésben. Ezek közé tartozik elsősorban az adat fogalmának a definiálása. A törvény és az előző törvény is, amelynek a módosításáról most tárgyalunk, az adatot ismertnek véli, és adatcsoportokat definiál, de ezek a definíciók is éppen emiatt meg nem foghatókká válnak. Mert azt mondja, hogy személyes adat az olyan adat, amely természetes személlyel kapcsolatba hozható. Nagyon sok probléma van ezzel kapcsolatban. Sőt, továbbmegy a törvényjavaslat, mert átveszi az eredeti törvénynek az egyébként is problémás megállapítását, hogy az adatból levonható, az érintettre vonatkoztatott következtetés. Tavaly nagyon sok probléma volt ennek a fogalomnak a diszkussziójával, és az adatvédelmi biztossal is különböző vitáink voltak, de tulajdonképpen a háttérben vita van az Alkotmánybíróság jogfelfogásával az adatok definíciójával kapcsolatban, és más a törvény definíciója, és más a különböző jogalkalmazók gyakorlata.
Ha tehát szorosan nézzük azt, hogy természetes személlyel kapcsolatba hozható adat vagy az adatból levonható az érintettre vonatkoztatott következtetés, ha komolyan vennénk, hogy ez mind személyes adat, amelynek a kezelése mind az illető természetes személy engedélyéhez vagy külön törvényi felhatalmazáshoz van követve, ha ezt pontosan betartanánk, az megbénítaná a társadalmi életet. Vagyis ha beszélgetünk valakivel, ha ránézünk valakire, ha megyünk az utcán, ha benézünk egy kertbe, ott a személyes adatok hihetetlen tömegét tesszük magunkévá és kezeljük jogtalanul, a törvény definíciójára mereven betartva. Valahol meg kellett volna azt állapítani, hogy a természetes társadalmi életből, a természetes szituációkból keletkező adatok sokasága, ami rendelkezésünkre áll egy másik személyről, azok olyan adatok, amelyeket szabadon fel lehet használni.
Kérdés az, hogy ha a törvény nem definiálja az adat fogalmát, és nem szabja meg azon személyes adatok körét, amelyekre a törvény abszolút védelmet ír elő, akkor ki fogja ezt megtenni. Jogvita esetén nyilvánvaló a bírói út, a bíróság, a bíróság joggyakorlata fogja ezt helyettesíteni. De vajon egy ennyire nyúlós és pontatlan fogalomrendszerre lehet-e nagyon kemény és nagyon határozott tiltásokat és jogszabályokat rögzíteni? Tudom, hogy ez a mostani törvényjavaslat nem kívánta gyökerében megújítani az adatvédelmi törvényt, de mégsem lehet elmenni e mellett a probléma mellett, mert mindig a definícióknál kezdődik minden. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérdeztem nagyon sok jogtudóstól, szimpóziumon is feltettem ezt a kérdést, hogy tudnak-e absztrakt definíciót erre vonatkozóan, és senki se tudott mondani.
Majd folytatom ismételt felszólalásban, elnök úr. Köszönöm szépen.
