DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az államháztartásról szóló több mint tízéves törvény módosításának vitája kezdődhet meg, és ez az a törvényjavaslat, amelyik egy olyan fontos intézménnyel fog foglalkozni az elkövetkezendő hetekben itt a tisztelt Házban a vita során, amely meghatározó jelentőségű az egész magyar pénzügyi rendszerben.
Ez az intézmény 1996. január 1-jén lett felállítva, nagyon gyors és nagyon hatékony előkészítő munka után, és azóta is ez az intézmény az, amely a magyar adófizetők pénze kapcsán a gazdálkodás lebonyolításában kulcsszerepet tölt be. Ez az intézményrendszer, amely '96-ban kialakult, egy egységes államkincstár, és emellett egy egységes államadósság-kezelési, -finanszírozási rendszer, talán az egyik legfontosabb reformlépés volt az államháztartás történetében az elmúlt tíz évben.
Az a változás, amiről itt most beszélnünk kell, illetve az a javaslat, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, alapvetően két-három célt tűz ki. Az egyik az, hogy az európai uniós csatlakozásra még felkészültebb legyen ez az intézményrendszer, amelynek meghatározó szerepe lesz abban, hogy felkészítse a magyar államigazgatás, a magyar közigazgatás szerveit arra, hogy a pénzekkel hatékonyan tudjanak gazdálkodni, és azokat az ellenőrzési követelményeket tudják teljesíteni, amelyeket az Európai Unió természetesen állít a mi számunkra. A másik, hogy az elmúlt két-három évben ez a intézményrendszer átalakult, és azt kell mondjam, létszámában nagyobb, működésében kevésbé jól szervezett, és amit talán érdemes külön is hangsúlyozni: kevésbé hatékony, kevésbé takarékos intézményrendszer alakult ki. Kialakult a Magyar Államkincstár, illetve az Államháztartási Hivatal szervezete, amelyben jóval több szervezeti szinten, jóval több pénz került elköltésre, és a funkciók is több tekintetben megkettőződtek. Egy olyan intézményrendszer került kettéválasztásra, amely valójában egységes funkciókat kell hogy ellásson, és ezen belül vannak természetesen feladatok, amelyeket egy szervezeten belül lehet hatékonyan szervezni.
Gondoljunk bele abba, hogy ez az intézményrendszer, amely kialakult, az előirányzatoktól a pénzek kiutalásáig egységes intézményrendszer lehetne, de azáltal, hogy szervezetileg különvált, mégis külön informatikai rendszereknek kellene hosszabb távon kialakulniuk. Az elmúlt két-három év tapasztalatai alapján szerencsére jelenthetem, hogy az informatikai rendszerek kettéválasztása még nem történt meg, de azt gondolom, csak idő kérdése lenne, ha a mai intézményrendszert ebben a formában fenntartanánk.
Éppen ezért foglalkozott a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány kiemelt módon azzal, hogy ez az intézményrendszer alakuljon át, és egy új kincstári rendszer alakuljon ki. Azokat az alapelveket, amelyekre korábban utaltam, érdemes még egyszer megemlíteni: egyszerűbb, áttekinthetőbb struktúrára van szükség, ez nagyon fontos, és az államháztartás minden szintjén ennek az elvnek meghatározónak kell lennie. Takarékosabb, olcsóbb intézményrendszerre van szükség, úgy, hogy természetesen a feladatait továbbra is magas vagy még magasabb szinten tudja majd ellátni. S a harmadik, ezekkel egyenértékű feladat: az európai uniós csatlakozásra való felkészülés.
Az intézményrendszer átalakítása természetesen bonyolult jogi konstrukciót, illetve bonyolult jogi feladatot jelent. Meg kell szüntetni a korábban Magyar Államkincstárnak hívott szervezetet, amely ráadásul részvénytársasági formában működött, miközben klasszikus közigazgatási funkciókat látott el, és ezt kell beolvasztani az Államháztartási Hivatalba, amelyik pedig költségvetési szervként működött.
A hatályos magyar jogrendben erre viszonylag kevéssé van példa. A társaságokról szóló törvény, a Gt. nyilván gazdasági társaságok átalakulásának, összeolvadásának a szabályait tartalmazza, ezért van szükség arra, hogy egy külön törvény foglalkozzon ennek a két, jellegében és szervezeti, jogi formájában különböző intézménynek az összevonásával.
A megoldás ezek után az, hogy a Magyar Államkincstár végelszámolással megszűnik, a funkció pedig az emberekkel, az eszközökkel együtt átkerül az Államháztartási Hivatalba, és egységesen létrejön az új Magyar Államkincstár.
Néhány szót a változásokról, illetve azokról a megtakarításokról, amelyekre korábban is utaltam már. Az egyik az, hogy egy központi szervezet fog létrejönni, nem külön központokban kell ezeket a funkcionálisan nagyon összetartozó feladatokat ellátni, illetve a megkettőzött vidéki hálózatból is egy egységes vidéki hálózat jöhet létre. Gondoljunk bele, hogy az az intézményrendszer, amelyik korábban egy vezető, egy központi állomány mellett egységes intézményként működött, az utóbbi években megkettőződött, ami értelemszerűen két vezetőt, kétszer akkora apparátust jelentett az irányítás szintjén. Ezeknek a helyi szervezeteknek a feladatai, azt gondolom, nem akkorák, hogy ne lehetne például egy egységes irányítás, egy egységes gazdálkodás alá helyezni őket.
A megtakarításokról pár szót: azt hiszem, ez nagyon fontos és pontos üzenet mindenhol az államháztartás más területén. Többek között úgy tűnik, azáltal, hogy össze lehet költöztetni nagyon sok megyeszékhelyen ezeket az intézményeket, az első ütemben már 90-100 millió forint bérletidíj-megtakarítást lehet éves szinten realizálni. Nyilván ez teljes évre vonatkozóan 2004-ben tud először jelentkezni. Azáltal, hogy centralizálódik a beszerzés, és egy központi helyre telepítődik a beszerzések lebonyolítása, úgy gondoljuk, legalább 40-50 millió forinttal olcsóbbá lehet tenni a beszerzési folyamatot is. Az eszközök és a kapacitások jobb kihasználásában is 100 millió forintos megtakarítási lehetőséget látunk. Természetesen tovább kell menni az ingatlangazdálkodás hatékonyságának javításában és egyszerűsítésében, és itt is a takarékosságnak kell a fő szempontnak lennie.
Ránézésre, az első javaslatok alapján is világosan látható, hogy a központban a vezetői beosztások száma tizennéggyel csökkenhet, ami szintén az egyszerűség, az átlátható döntéshozatal irányába mutat. Például a belső szervezeti egységek száma 30-35 százalékkal csökken az egységes államkincstár létrehozatala után.
Az informatikai többletkiadásokról már beszéltem: azáltal, hogy nem kerül sor az informatikai rendszer megkettőződésére, ez hosszabb távon legalább 2-300 millió forint felesleges informatikai többletkiadástól fogja megkímélni a Magyar Államkincstárat.
(14.10)
A vezetők megbízása is átalakul: az eddigi 6 év helyett határozatlan idejűvé válik.
Hozzá kell tennem, mert természetesen egy ilyen intézmény kialakulásakor mindig felmerül, hogy mi lesz a régi vezetőkkel, hogyan fogjuk az átalakulást, a további időszakot végigvinni. Azt gondolom - és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni -, hogy itt kifejezetten szakmai alapokon előkészített törvényjavaslatról beszélünk. Ezt mutatja az is, hogy a legfelső vezetői szinteken mindenkinek képzettségének és tapasztalatainak megfelelő vezetői állás került felajánlásra. Remélem, hogy az egyébként nagyon hatékonyan és jól dolgozó vezetők ezeket el fogják majd a későbbiekben fogadni.
Természetesen, ha a korábbi két vezetői pozícióból mindössze egy marad, akkor csak egy vezetője lehet a későbbiekben a Magyar Államkincstárnak. Értelemszerűen ez is és minden hasonló szervezeti változás konfliktusokkal, érdeksérelmekkel járhat, de megpróbáltunk itt is minden átmeheti lehetőséget, szabályt megtalálni, hogy a lehető leghumánusabb megoldások történjenek.
Azt nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy egy olyan intézménynél, amely az adófizetők pénzéből gazdálkodik, ez a takarékosság, ez a hatékonysági szemlélet kell, hogy a meghatározó legyen, mert minden egyes, az adófizetők pénzéből feleslegesen kidobott forint egy forinttal több bevételt kell, hogy jelentsen a bevételi oldalon, vagy az államháztartási hiány növekedését jelenti automatikusan.
Korábban is említettem már az európai uniós követelményeknek való megfelelést. Itt érdemes hangsúlyozni még, hogy bizonyos támogatásoknál, a pályázati utas lebonyolításnál a Kincstárnak kulcsszerepe kell, hogy legyen a későbbiekben. Itt több ezer pályázat finanszírozását, elszámolását, ellenőrzését kell majd a későbbiekben megoldani. Ebben szintén nem lehet eléggé felkészülni arra, ami a jövő év május 1-je után Magyarországon történik, az európai uniós csatlakozás után, azáltal, hogy mi is részévé válunk a brüsszeli költségvetési rendszernek. A csatlakozás sikerét többek között az fogja meghatározni, hogy milyen gyorsan fogunk tudni majd ezekhez a pénzekhez hozzájutni, milyen hatékonyan tudjuk majd felhasználni. Ebben kulcsszerepe lehet majd a Magyar Államkincstárnak a későbbiekben.
Korábban utaltam rá, hogy természetesen egy ilyen változás érdekkonfliktusokkal, feszültségekkel járhat. Pontosan ezért a törvényjavaslat is rögzít olyan átmeneti szabályokat, hogy a munkavállalók érdekei ne sérüljenek az átalakulás miatt.
Elsőként is mindenki az összevont szervezetben végezheti tovább a munkáját úgy, hogy az alapbére senkinek nem csökkenhet emiatt. Aki viszont úgy dönt, hogy nem akar az új szervezetben tovább dolgozni, ő a korábbi munkaviszonyának megfelelő szabályok szerint távozhat a szervezetből. Ebből következően senkit jogsérelem, hátrány nem érhet.
Végezetül azt hiszem, még egyszer egy elvet lehet hangsúlyozni. Annál az intézményrendszernél, amely Magyarországon ma arra szolgál, hogy a hatékonyságot, az átlátható gazdálkodást szolgálja, elsőként kell talán leginkább érvényesíteni ugyanezeket az elveket. Ezt tartalmazza az a törvényjavaslat, amely önök előtt fekszik. Remélem, a következő hetek jó és hasznos vitája után a törvényjavaslat elfogadásra kerül a tisztelt Házban. Ehhez kérem az önök támogatását.
Köszönöm, elnök úr, köszönöm, tisztelt Ház. (Taps.)
