DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szerencsés helyzetben vagyok Salamon László képviselő úr után szólni, aki a legvilágosabban és legtömörebben kifejezte azt, amit gondolunk - a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség - erről a témáról.
Engedtessék meg, hogy ehhez a gondolathoz néhány elemet hozzáadjak, azért is, mert a téma megérdemli, azért is, mert életem néhány évtizedében ebben a szakmában elég sok időt töltöttem, elég sok alkalmam volt, hogy így járuljak hozzá a közélet, magánélet különböző kérdéseihez.
Már az előttem szóló képviselő urak, a kormány képviselői is, mindegyik, olyan világosan mutatott rá egyik-másik témára, mintha összebeszéltünk volna. Persze, az Országgyűlés plénuma lehet olyan hely, ahol összebeszélünk, és azt találjuk, hogy bizony sok mindenben, majdnem úgy mondtam, egy húron pendülünk, legalábbis azonos értékek jelennek meg legfontosabbként.
Tisztelt Országgyűlés! Azért is jelentős, ami itt alakulóban van, mert a politikai élet, ebből kifolyólag a kormányzás megbízhatóbb lesz, és a megbízhatóságot alátámasztja az a kompetencia, az a szakértelem, ami következik a tudományos és ismeretterjesztő forrásmunkákból és abból, hogy kutatási folyamatok és oktatási eljárások hozzájárulnak mindezeknek az ismeretanyagoknak a kicsiszolásához, kimunkálásához.
Azért nagyon lényeges a kormányzás a közéletben - itt most a kormányra és a törvényhozásra is gondolok, mind a két szférára -, mert bizony a hitelképességünk elég gyakran megkérdőjeleződik. Nem ritkaság az, amikor a sajtó és mások is azt mondják, hogy a politikus már mindent tud, őt az érvek nem érdeklik. Néha a politikus maga is kimondja, hogy ne azt mondd nekem, hogy mit mond a tudomány és milyen új felfedezéseket találtál, azt mondd nekem, mik azok az anyagok, érvek, amik az én filozófiámat, elgondolásomat alátámasztják. Igen, tisztelt Ház, ezen az állapoton kívánunk túllépni. Úgy látom, az ajtók megnyíltak.
Ezért üdvözlöm én azt, ami most az Országgyűlés asztalán van. Tehát a kompetencia és a kredibilitás, a szakértelem és a hitelképesség olyan jót tesz a magyar közéletnek, amire ma igazán szükség van. Valahogy olyan esztendőket élünk - vagy esztendőt, hogy csak egyet mondjak -, amikor a kormányzás, az Országgyűlés hitelképessége nem olyan, amilyet szeretnénk, és nem olyan magas, mint ahogy talán, nem talán, hanem biztosan, a magyar nép szeretné. Ez egy olyan kapu - a pártok működését segítő tudományos ismeretterjesztés, oktatási tevékenységet végző alapítványok létrejötte -, ami nagyon sokat segíthet ezen a bajon, és előrelépést hozhat.
Hozzátenném azt is, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek az intézménynek a kormányzat által való létrehozása az én elgondolásom szerint - és engedtessék meg, hogy ezt mintegy tanácsként, javaslatként is mondjam, a módosító indítványok ilyen réven ezt alakíthatják - a kormányzati szférán kívánatos volna, hogy túlterjedjen. Arról, hogy mennyi magán jöhet be, arról szó volt, de valahogyan odáig mennék, mintegy látnoki módon szeretném azt gondolni, hogy a magánszféra - ez alatt persze értem az állampolgárok egyesületeit, klubjait, az iskolákat, az érdekképviseleteket, sok minden mást, mindazt, ami nem kormányzati -, azok az intézmények megtalálják az útjukat ezekhez az alapítványokhoz, és az alapítványok szívesen veszik majd. Az alapítványok úgy gondolják, jó az, ha részt vesznek az érdekképviseleti kamarák és minden más helyekről jelentkező, többnyire önkéntesen jelentkező, időnként költségvetéssel is jelentkező források.
Ha ezen az úton elindulunk, akkor rájövünk majd arra, hogy meddig tart ez: hónapokig, évekig. Rájövünk majd, tisztelt Országgyűlés, és mondom, talán az egész országnak, ha szabad, hogy nem is kell felfedezni valamit legelölről, mert ez a folyamat szerte a világon több országban sikeresen működik. Most ez nem alkalom arra, hogy elsoroljam, talán majd később, a részletes vitában vagy más alkalommal szívesen hoznék empirikus tapasztalatokat, hogy milyen intézmények, milyen pártok támogatására jöttek létre, aztán az esztendők során hogyan változott meg. A párt maga alakult, bizonyos filozófiát, ideológiát követve, és a tudományos intézet pedig azt mondta, hogy mi pedig tudományosok vagyunk, eső, jégeső, napsütés vagy éjszaka, a tudományunk, az ismereteink és annak őszintesége vezet minket arra, hogy mondjuk azt, amit a társadalomról, a kormányzásról, a világról tudunk, tekintet nélkül arra, hogy a “megrendelő”, a politikai párt éppen azt most kívánja-e legjobban.
Elképzelhető, ezen az úton haladva, hogy ezek a tudományos intézetek több kuncsaftnak is szolgálnak majd. Lesz olyan intézmény, amelyiknek a munkáját, eredményeit több párt is használja. Ezt látnám ideális helyzetnek, hogy tehát nemcsak mindegyik pártnak egy tudományos intézete, amelyik mintegy aláfestő vagy háttérintézménye, hanem mondja az igazat és a valóságot - az igazat idézőjelbe téve; a valóságot, ahogyan azt a legjobb tudással kitalálja, felfedezi, közli a társadalommal, közli a pártokkal. Elképzelhető, most már úgy mondanám inkább, hogy látom, előre látom, előfordul majd, és mindig gyakrabban fordul elő, amikor másik pártok, más párthoz közel álló tudományos intézet anyagaiból idéznek.
Ez lesz az, amikor a verseny, a szabad társadalom, az ész, az értelem és a tisztesség súlya, szerepe úgy emelkedik a magyar közéletben, ahogyan elvárja tőlünk a nép, és az a párt, amelyik erre képes lesz - odáig is elmegyek -, az kap majd több szavazatot. Az ország népe észreveszi, kik azok a politikusok, akik képesek és hajlandók az igazságot, a tudást, a tisztességet keresni és követni, még akkor is, ha időnként az oda vezet, hogy bizonyos politikai platformjaikat vagy elgondolásaikat ennek fényében módosítják. Ezt az ország népe, a választók jutalmazni fogják.
Nos, nem az a téma, hogy a választásokról beszélünk. Én csupán azt kívántam itt megjegyezni, hogy ilyen tudományos intézmények létrehozatala jót tesz a politikai procedúrának, a pártoknak, és különösen jót tesz majd az ország közérzetének.
Köszönöm, elnök úr.
